Kritizálj, hogy kritizáljanak!

Ami mindig is érdekelt...

Ha valaha is meghallod azt, hogy ez "VNUS42NA munkája", abban biztos lehetsz, hogy az 100%-ig eredeti és az én fejemből pattant ki, az én kezem által készült. Soha nem szerettem más tollával ékeskedni, és ha mégis inspirációra volt szükségem, akkor úgy újítottam a dolgokon, hogy az teljesen más legyen. Hogy van-e tehetségem a dolgok kritizálásában, abban csak félig vagyok biztos, a másik felét döntsék el azok, akik azt olvasság vagy hallják, de hajlam, az van rá bennem. Sőt, rengeteg olyan rejtett tehetségem van, amiről még nem is tudok. A hajlamot a kritizálásra apámtól örökölhettem, viszont amíg ő leragadt annál, hogy csak az emberek önbecsülését tiporja a sárba, addig én igyekszem minden téren fejlődni és tapasztalatokat gyűjteni. Ugyanis nagyon fontos, hogyha a mai világban lenni szeretnél valaki, akkor legyen egy saját, összeszedett véleményed a dolgokról, AMI megegyezhet bármilyen más nézettel, csak tudd, hogy miért állsz ki mellette. Szóval a lényeg az, hogy én ezzel a stílussal születtem, és nem csak egy hóportként jelentkezett nálam egy szép napon.

Egy meg nem született beszélgetés kapcsán szeretnék egy-két dolgot mondani, és remélem, hogy az az eredeti beszélgetés most már nem is nagyon jelenik meg sehol, semmilyen formában, mert amikor én ott elmondtam a véleményemet bizonyos dolgokról, akkor valaki hatása alatt álltam, és elég nagy ellentmondásos zavar is keletkezett a szövegben. Ezt szeretném most kiküszöbölni.

Volt egy olyan érdekes mondat, hogy ezen az oldalon bizonyos felhasználok kritikus címszó alatt megaláznak írókat kezdő vagy akár nulla tudásuk végett, mintha ez valami hivatás lenne. Ez tény, és én is sokat beszéltem már erről, hogy mi az, amit nem nevezünk kritikának, csak gúnyolódásnak. Sokan azt is gondolják, hogy a kritika szó negatív jelentéssel bír, hiába tudunk népszerű kritikusokról az irodalomban. Talán velem is néha elszaladt a ló, és a kritikám nem éppen volt helyénvaló, de azért láttam én is egy-két durva dolgot. Na azt aztán nem hogy kritikának nem mondanám, hanem még csak egy véleménynek sem, inkább indokolatlan kirohanásnak. Azt, hogy mitől jó vagy nem egy kritika, most hagyjuk, rengeteget beszéltem már róla, vissza lehet olvasni. A lényeg, hogy akármilyen közösségi oldalról legyen szó, nagyon sokan próbálják elmondani a véleményüket. A kérdés csak az, hogy érdemes-e megfogadni azokat, ugyanis vannak intelligens emberek, de vannak olyanok is, akik nagyon tapasztalatlanok és valami eszméletlen alpári stílust képviselnek, a különbség pedig a kettő között látszik.

Ha esetleg a kritika során belekeveredsz egy vitába, lehet-e azzal vitát nyerni, hogy idegen kifejezéseket használsz, felsőbbrendűnek mutatod magad, vagy olyan pozícióba emeled magad, ami alapján egy befolyásolható ember igazat adhat neked? Ha engem kérdezel, szerintem ez nevetséges. A műveltség nem (csak) ebben fog megmutatkozni, kulturált viselkedés nélkül pedig semmit az égvilágon nem fogsz elnyerni. Sokan azt mondják, hogy "nem az a fontos, hogy mit mondott, hanem az, hogy ki mondta." Pedig az embert a véleménye, a tette fogja azzá tenni, aki. Ezalatt azt értem, hogy lehet valaki egy közösségi oldalon névtelen és arctalan, attól még mondhat elgondolkodtató dolgokat, és lehet valakinek több százezer követője, ha egy idióta. Ha valaki nem képes civilizált ember módjára megnyilvánulni, akkor lehet akár az a római pápa is, vagy egy utolsó paraszt, egyszerűen csak nem érdekel a véleménye. Illetve meg kell tanulni az ilyeneket okosan leépíteni. Ha valaki a sikertelenségét akarja kivetíteni másra, akkor igazából én azt csak sajnálni tudom. Vitát nyerni tényekkel, észérvekkel és udvariassággal lehet.

Itt lett érdekes a dolog a beszélgetésben, ugyanis az illetővel nem értettünk egyet. Ugye, én fentebb azt mondtam, hogy lehet akárki az, akivel vitázunk, ha negatív a megnyilvánulása, érdemes ignorálni, viszont nem ártana minden kisebb közösségbe egy vagy több tapasztalattal rendelkező, úgymond, véleményvezér, aki persze nem korlátozna semmiben. Véleményvezér, aki nem irányít, de rendet teremt a káoszban. Véleményvezér, aki nem birkapásztor, de bármikor ott van és segít, tanácsot ad, ha szükség van rá. Egy kedves, alázatos, pártatlan, intelligens és aktív ember, aki ugyanúgy a közösség tagja, és egy kicsit felelős is érte. Te látsz ebben problémát? Mit gondolsz erről? Szerintem egy hiteles, állandó, ismertebb személy körébe tartozni sokkal összetartóbbá teszi a közösséget, ami fontos ahhoz, hogy jól működjön egy oldal. Mert ha csak külön csoportok lennének "vezér" nélkül, akkor biztos, hogy azok egyik napról a másikra szétesnének, a csoport fele nem lenne aktív, ezt tapasztalatból mondom. Én azt látom az ilyen csoportokban, hogy a zárkozottabb emberek nem találják ott a helyüket, a viták hamarabb robbannak ki, ha az írást és olvasást vesszük alapul, akkor többségben vagy nem foglalkoznak a témával, vagy mindenkit csak a saját vagy ahhoz hasonló műve érdekel. Legalábbis nekem több negatív élményem volt ezekkel a csoportokkal kapcsolatban, mint pozitív. De néhány ismertebb ember már maga után vonzaná az egyre csak növekedő táborát. Persze nem kötelező csatlakozni sehová sem.

Nem tudom, hogy ez egy működő dolog lenne-e, de mindenesetre egy erősebb közösség alakulna ki, az biztos. Itt persze azt kaptam, hogy ez kivitelezhetetlen. Az élettől pedig azt tanultam, hogy semmi sem lehetetlen. Lehetőségeink vannak, amikkel élni tudunk. Azt nem tudhatjuk előre, hogy beválik-e, de éppen ezért kell mindennek egy esélyt adnunk. Apám is azt mondta egyszer, hogy ha csak a kifogásokat keresem a megoldások helyett, akkor soha nem is fogok előrébb jutni.

Az az illető azt állította egyszer, hogy én meg akartam váltani ezt az oldalt, és ebben a beszélgetésben talán itt is lettem csőbe húzva. Mert kaptam egy olyan kérdést, hogy ha felkapott író lennék, milyen változtatásokat tennék az oldalért. Én röviden és tömören azt válaszoltam, hogy továbbra is kifejteném a véleményemet azokról a dolgokról, amik érdekelnek, csak egy kicsit komolyabban venném. Elárultam, hogy szerintem "a wattpadnak nem egy író fiókjának kéne lennie, ahol a papírdarabkák röpködnek szanaszét a rájuk firkált sztori vázlatokkal, hanem egy szép könyvespolcnak. Nagyon sok a kidolgozatlan, helyesírási hibákkal teli történet, vagy már inkább nem is történetek, hanem ilyen kihívásos, olyan horoszkópos hülyeségek, félig megírt klisés sztorik, random, a kutyának se érdekes élethelyzetek. Túl sokan használják az oldalt arra, amire nem kéne. Elég nagy baj, hogy azt hisszük, hamar összerakunk egy profilt, és mehetünk a másik könyve alá anyázni, hogy vicces, ha megcsillogtatjuk óvodás szintű tudásunkat. 16 év alattiak vannak többségben, akik úgy regisztráltak fel egy magyar, írós oldalra, hogy soha életükben egy magyar költő versét sem szavalták el. Gondolom ezt én, és igenis gond, ha ezek kezébe kerül a magyar művészet. Az igazi tehetségek meg alig kapnak figyelmet, mert minek egy gyönyörű regényt végigolvasni, ha nevethetünk azon, hogy a maffiafőnök lánya hány embert nyír ki egyszerre teljesen irreálisan." Ezután meg felhoztam a saját munkásságomat, és azt, hogy kevés embert érdekli az, amit csinálok. Na nem panaszkodásból, hanem tényként közöltem. Ez mennyire volt félreérthető? A hatalomvágyamat vagy a nagy lázban égő alkotni vágyásomat tükrözi inkább? Egyébként csak megjegyezném, hogy én nem lennék jó vezető, mert sokszor vagyok indulatos, az állításomhoz ragaszkodó, és ha nem érdekel valami, akkor egyszerűen csak nem csinálom.

Tisztában vagyok vele, hogy én sem vagyok profi, az írásban a kezdők szintjét, bár remélem, hogy már inkább a haladók szintjét ütöm meg, de mégsem hiszem, hogy azt kéne alkotásnak tekinteni, amikor valaki csak azért hoz létre itt egy könyvet, hogy azt írja bele: a hejesirás szabájaji. A humor is ölthet intelligens formát, a horoszkópoknak is lehet értelme, ha van benne kreativitás és nem csak annyi, hogy melyik vámpír gyereke vagy, ha ebben a hónapban születtél. A kihívások is jók, ha tényleg érdekesek és sokakat megmozgat, nem csak 13 kérdésből áll, amire a válaszok szószerint csak rólad szólnak. És azért ne haragudjon már meg senki, de nem hiszem el, hogy akit egy kicsit is érdekel az írás és olvasás, legalább az iskolában nem tanult meg egy verset, bármilyen verset, ha most már nem is tudja kívülről.