Kritizálj, hogy kritizáljanak!

manomanci: "Bosszú" egy életen át...

"Egy ezüst lánc, melyen egy kereszt formájú medál díszeleg, közepén egy vörös kővel."

Egy lány, aki mindent megtesz azért, hogy beilleszkedjen. Nem szeretne az apja árnyékában élni és főképp a bátyja nyomdokaiba lépni. De vajon megéri megtagadni a gyökereidet és egy szerepet játszva feljebb jutni a gimi ,,társadalmi ranglétráján"? Ugyanakkor ne feledkezzünk meg Manuel-ről sem, aki felforgatja főszereplőnőnk életét. Ez a fiú szöges ellentéte Alejandra-nak. Felvállalja önmagát és életének sötét oldalát sem titkolja. Azonban lehet, hogy valaki más lapul a rossz fiús külső alatt? Talán csak kényszerből választotta ezt az életet? De mi lesz, ha kettőjük élete egy bizonyos napon teljesen megváltozik?

Külalak:

– borító: 3/5 (szerkesztés, élesség, cím és író elhelyezése, kapcsolódás a történethez, saját munka);

– cím: 2/3 (egyediség, ötletesség, közhelyesség);

– fülszöveg: 3/4 (mennyire ragadja meg az olvasót, mennyire közöl eleget);

– helyesírás: 4/8 (egyetlen egy pontlevonás minden, ugyanazon hibáért);

– összesen: 12/20.

Szereplők

Azért tartom ezt a részt feleslegesnek, mert a szereplőket és azt, hogy ki kinek a családtagja vagy barátja, remélhetőleg úgyis meg fogjuk ismerni. Ennek akkor lett volna értelme, ha mondjuk mindenkiről kapunk egy kisebb leírást.

Egy "átlagos" reggel...

Nem is tudom, mit írjak erről a részről, hogy az ne legyen semmitmondó. Tulajdonképpen tényleg el lehet az egészet mesélni egy mondatban: Egy átlagos reggel. Nagyon kevésnek találtam én ezt kezdésnek, és csak egy bővebb rész elejére tettem volna be. Már most megemlítem, hogy a helyesírásodra nagyon oda kéne figyelned. Elírsz szavakat, a mondatvégi írásjelek elé nagyon sokszor szóközt vagy pontot teszel, új bekezdés van ott, ahol nem kéne, és engem kifejezetten zavart a sok idézőjel.

Csak sikerült!

Nekem soha nem volt puklim és másnak sem a közelemben, de ez a fajta eltávolítása a késsel nemhogy hasztalan, de veszélyes is szerintem. Elég lett volna egy jeges pakolás a homlokára és ennyi. Nem tudom, én annyira nem örültem volna, ha valaki a fejemhez tart egy kést. Ráadásul egy lehűtött fémdarabról beszélünk, ami nem éppen kellemes, ha érintkezik a bőrrel.

Itt a szeptember...

Szóval... A lány, Alejandra és a fiú, Manuel is két külön maffiavezérnek a gyerekei? Ha jól értem. Na mindegy. Kicsit olyan ez a történet, mint amire számítottam. Maffiás sztori, közhelyesség, testvéri utálat, milyen megterhelő maffiatagnak lenni. Alejandra és Manuel majd összejönnek, de ez inkább fog hasonlítani egy se veled, se nélküled kapcsolatra. Én nem kifigurázni szeretném ezt, de ha valamiről írunk, akkor járjunk már rendesen utána a témának. Olyan menő történeteket lehetne írni ebben a kategóriában, erre jön ez az elcsépelt szerelmi szál, már bocsánat! Viszont hátha azért még megtudsz lepni.

Ez is jól kezdődik...!

Kicsit fura, hogy Manuel csak azért megy az igazgatónőhöz, mert késett pár percet az évnyitóról és egyszer odaszólt az osztályfőnökének. Nálunk ilyen többször is előfordult néha, mondhatom azt, hogy büntetlenül.

Melyik legyen az új barító?

(Csak megsúgom, nekem a negyedik jobban tetszett.)

"Felemelő" találkozás...

Egészen el kezdtem élvezni ezt a történeted addig a részig, hogy "Egy olyan csaj fog engem felzárkóztatni idegennyelvből, aki még a sajátját sem beszéli?". Most már egyáltalán nem világos számomra, hogy a két főszereplő hányadikos és hogy ismerik-e egymást. Már miért ne beszélne a lány a saját nyelvén, ha erre sehol nem volt utalás? Van, hogy a neveket is kevered, vagy csak én nem értem, kinek mi a neve a történetben. A végén nem tudom, hogy mi történt, de az biztos, hogy kicsit sem keverendő össze a maffiák élete, az átlagos mindennapjaikkal. Azért a helyesírásod itt már jobb volt egy fokkal.

Előzetes

(Nekem erről inkább egy szappanopera jutott eszembe. Ne rosszból, csak gondolom, te nem annak szeretted volna.)

A kezdet és a vég

Az eleje elég érdekesen indult. Szépek voltak a leírásaid és az éles váltással pedig felpörögtek az események. Legalább ilyen lendülettel kellett volna kezdeni a történetet. Ami történt a műhelyben, az megállná a helyét még egy akciójelenetben is, viszont kicsit hiteltelenné teszi azt, hogy mindazt, ami történik, szinte még fiatal srácok élik át, alig lépnek ki a nagybetűs életbe (feltételezem, 18 év körüliek). Nem értek ezekhez a dolgokhoz, de azért ha már ilyen fiatalon fegyverek vesznek körül, a barátaid ott fekszenek vérbe fagyva, eléggé nagy traumákat tud az okozni.

Aztán jött Alejandra szemszöge. Megértem én, hogy ott akartad folytatni, ahol azt abbahagytad, de ennyire mégsem kellett volna visszamenned. Manuel már rég túljutott a megnyitón, de Alejandra csak most érkezik meg a gimibe, holott azelőtt Manuel részénél egymásba ütköztek. Innen lett volna érdemes folytatni vagy az évnyitót letudhattad volna egyszerre mind a két szemszögből. Nem is beszélve arról, hogy a leírásokkal nagyon elhúztad ezt a részt és még az évnyitón sem jutott túl Alejandra.

Több helyen is használtál szögletes zárójelet pontokkal. Ez nem helyes, ugyanis ezek a kimásolt szövegekből a kihagyott részeket jelölik. Olyan helyre is tettél ilyet, ahová szükségtelen volt. Az ilyeneket inkább hanyagold.

Összegzés:

Azért emelem ki mindig a klisés sztorikat, mert kiszámíthatóak és nincs bennük egyediség. Nem baj, ha egy történet egy megszokott sémát követ, de legyen benne valami új dolog is. Talán az a rész tetszett nekem a legjobban, amikor Manuel a műhelyhez ért, de pont ott lett vége a cselekménynek, és sajnálom, hogy a fiúk a maffiatagsághoz még fiatalok. Hiába van a könyvnek ennyi része, ez még csak a történet eleje. A helyesírásodra nagyon oda kell figyelned, rengeteg hibát vétesz el. Viszont a végére a leírásaid nagyon szépek voltak. Ha egy kicsit nekifekszel a történetnek, akár még egy nagyon jó könyvet is megírhatsz.

manomanci