Amilyen a történeted, olyan a kritikám. Építőjellegű kritikákat fogalmazok meg olyan történetekről, amelyek szerintem eléggé rászorulnak. A saját véleményemmel meg egy kis szakmai tapasztalattal próbálok rávilágítani az írás során elkövetett hibákra...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kinézet:
Bevallom, nem nagyon szeretek olyan könyvről kritikát írni, ami nincs befejezve, erre ráadásul te csak az "utolsó" részről kéred. Hát legyen, mert miért is lennék kritikus, ha nem mondanék erre igent. A borító egészen különleges, a leírás jó kis sztorit takar... Takarna, ha nem lenne az egész trollkodás, és valljuk be, ezt hívják kellemes, vagy inkább vicces meglepetésnek. Igen, ismerem a művet, ezért itt már nem tudok hazudni, hogy "úristen, mi lesz itt"? De.... Az utolsó részt még nem, úgyhogy vágjunk bele.
Érzéseink titkai
A helyesírást nem kell megemlítenem, gondolom te is tudod, hogy vannak pár elírásaid. Ez már a jellemződ marad, ne vedd rossz néven. Ennél romantikusabb történetet szerintem még nem olvastam, főleg ilyen témában. Nekem nagyon-nagyon tetszett. Itt tényleg egy kis szerelmi kapcsolatba nyerünk betekintést, még pedig a legszebb és legromantikusabb formájában. Talán nem is létezik Judasnál és Hopenál tökéletesebb pár, és a gyerekekkel együtt szebb család. És ezt úgy írtad meg, hogy szépen körül ölelte a témát is. Gratulálok! Erre is kevesen képesek. Volt egy mondtad, ami szerintem a legszebb volt az egészben, és ez a kedvencem is: "A kedvenc munkám apának lenni." Ennél aranyosabb dolgot ma szerintem nem fogok hallani.
