keserédes

16

Ahogy a nap felkelt, s a madarak éneke megtöltötte a fülledt levegőt, azzal én is újra életre keltem. Rápillantottam a plafonra, majd pilláim ismét lecsukódtak, és elöntött az a semmitmondó érzés. Üres voltam, mint egy pezsgős üveg egy vad éjszaka után. Nekem is veszett estém volt, háborút vívtak a bennem egymásnak ellentmondó érzések.