Nem akartam hallani, ahogy a darabjaira széteső szívem töredékei csilingelő dallammal földet érnek, nem akartam, hogy még jobban fájjon. Próbáltam mélyen elásni magamban ezt a tortúrát, próbáltam nem arra gondolni, ami a legnagyobb gyötrelmet okozta az engem éltető aprócska szervnek, de egyszerűen nem ment. Égették íriszeimet a sós könnycseppek, és még jobban marták orcáimat, ahogy lassú sebességgel felszántották bőrömet. Senki nem szabadított meg a kíntól, az egyetlen személy, kinek ölelése nagyobb védelemmel szolgált, mint négy fal, beletartozott az okokba, melyek földre taszítottak.
