Az elátkozott ház

4. fejezet: A ház "történelme"

     - Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Nem szeretnélek megijeszteni titeket, de bizonyos dolgokkal tisztában kell hogy legyetek.
     Egy kis közösség a miénk, és pár éve egy szörnyű tragédia rázta meg köreinket. Az elődeitek építették a házat, vagy legalábbis annak az elődei, és így tovább. A mendemonda szerint több mint százötven éve ott áll az a kis házikó. Több család lakott már eddig benne. És velük nem történtek olyan csodálatos dolgok. Szinte minden évben történt ott egy adott időpontban valami haláleset. - rémült arcomat látva megkérdezte - Biztos, hogy szeretnétek ezt tudni? Én tényleg nem akarlak titeket megijeszteni. Szóval akkor folytathatom?

     - Persze, folytassa csak tovább. - mondta Anya, és ennek nem igazán örültem. Oké, hogy ez a félnótás kitalál valami történetet, hogy el ijesszen minket, de Anyával pedig az a baj, hogy beveszi ezeket a dolgokat. Legszívesebben azonnal mondtam volna neki, hogy menjünk innen, de ugye nem lehet csak úgy lelépni. . .

     - Mint azt már korábban említettem - folytatta - egy adott időpontja volt a gyilkosságoknak, ha ezzel a szóval nem ijesztelek meg titeket. És ez az időpont akkor volt amikor az ottlakók elhagyták a házukat. Mindig csak kiruccantak egy picit a házból, akár csak fél órára, és akkor történt minden. Körülbelül húsz-huszonöt gyilkosságról esett bejelentés, amióta megépült ez a ház, és mindenki, aki ide beköltözött, egy éven belül biztosan elhagyta a környéket.

     Úgy gondoltam, ezt tudnotok kell, és nem szeretném, ha ebbe ti is belekeverednétek. - mondta, és úgy éreztem, hogy ez a történet sántít valahol. Nem értettem, hogy ha elmennek a házból, akkor hogy történhetnek ott gyilkosságok. Ezt a kérdést rögtön fel is tettem.
- Hogyan ölhettek meg valakit, ha az ottlakók elhagyták lakhelyüket? - kérdeztem, de vendéglátónk tekintete egy pillanatra sem mutatott semmiféle zavarodottságot.

     - Mi sem értettük eleinte, csak kerestük az összefüggést az emberek között de nem találtunk semmit sem. Ezek, a mai napig megoldatlan rejtélyek. De most viszont beszéljünk arról, hogy Ti miért vagytok itt! Hiszen nem gondolom, hogy pont ismerkedni jöttetek volna . . . - mondta, mire zavarodottan néztünk össze anyával.
- Igen, velünk is történtek hasonló dolgok. Eddig nem hittem ebben a szellem cuccban, de most már belátom, hogy vannak kísérteties dolgok a világban. Érzem valakinek a jelenlétét a házban! És ez nagyon rossz érzés! - mondtam, mire vendéglátónk felpattan, és ellenkezést nem tűrő hangon kijelentette, hogy azonnal el szeretne jönni hozzánk!
     Phhh, micsoda udvariatlanság! Meghívatja magát! Na mindegy, el is indultunk egy fél óra múlva, és egy újabb negyed óra után meg is érkeztünk lakhelyünkhöz.

******************

     - Ezt nagyon komolyan kell venni! Hívni kell ide a rendőrséget, különben borzalmasabb dolgok is történhetnek fel-le kapcsolódó lámpáknál! - próbál minket meggyőzni már sokadjára Artur, azonban Anyával nagyon makacsak voltunk. Nem szeretnénk ide semmilyen felfordulást, és még véletlenül sem szeretnénk bekerülni az újságokba, mint egy kísértetház tulajdonosai. Akkor már inkább elköltözünk! Ezzel az érvvel búcsúztunk el Artur-tól, és amint elhajtott a kocsijával, anyával szinte fellélegeztünk!

     - Szerintem ez az ember egy őrült. Remélem nem szól a rendőrségnek! - mondtam, mire Anya elkezdett nevetni.
- Bár valószínűleg még ők is kinevetnék, és rögtön elküldenék! - így nevettünk még egy ideig, kint a teraszon, és örültem, hogy legalább egy kicsit vidámnak látom az elmúlt napok fáradalmai ellenére.

Végre 2 hónap után rész!! Sajnálom, hogy ennyit késlekedtem, az év vége felé megsűrűsödtek a feladataim! A következő rész, most, hogy már itt a nyár, remélhetőleg két hét múlva fog elérkezni, várjátok sok szeretettel!!!