Az első gondolatom az volt, hogy ezt nem gondoltam át.
Levy jelenleg velem szemben ült és fertőtlenítőt fújt kezeire, miközben én az apró kis szobában nézelődtem. Josh a szabad(abb) kezén tűrte fel az inget, majd kényelembe helyezte magát a párnázott széken.
-És hogy ismerkedtetek meg, skacok? - próbált csevegni a fiatalabb Johnson.
-Semmi közöd hozzá.
-A Bang-ben találkoztunk. - szólaltam meg Josh-sal egyszerre.
-Az már biztos, hogy a modorod nem változott. - nevetett fel a másik fiú azonnal.
Josh gyilkos pillantással jutalmazta, mire tőlem is egy hasonló kaliberű nézést kapott. Rögtön viszakozni kezdett.
-Úgy értem, hogy ne most beszéljük meg. - szépítette az előző, modortalan megszólalását.
-Látom, jól befenyítetted. - kacsintott rám Levy, mialatt elővette a vázlatfüzetét és visszafordult a bátyjához. - Pontosan mire gondoltál? Felirat, minta, szimbólum?
-Felirat. -vágta rá gyorsan. Hevessége nem csak engem döbbentett meg, hanem a szorosan előtte ülő Levyt is.
-Nyugavér, nem megyek sehova. - tartottam fel kezeit védekezőleg.
Josh válaszát meg sem hallottam. A falon lógó képek megragadták figyelmemet és nem eresztették. Bár engedélyt nem kértem, gond nélkül simítottam végig a lapokon és vonalakon. Lenyűgöző, hogy Levy milyen ügyességgel harmonizálta a színeket és formákat. A kontrasztok és a képek éle is meglepően jó hatást alkotott a legváratlanabb formákban.
Éppen egy farkas rajzát tanulmányoztam, mikor egy eldobott papírlapba rúgtam bele. Lenéztem és rájöttem, hogy a padló szinte egésze tele van papírgalacsinokkal. Lehajoltam egyért, mire figyelmeztető morgás hallatszott a fiúk irányából. Felnéztem, és azt láttam, hogy Josh fél kézzel mutogat felém, és célzatos pillantásokat vet a csupasz combjaimra.
Gyorsan kapcsoltam, már amennyire ez lehetséges volt, és lejjebb ráncigáltam, az amúgy sem túl hosszú ruhát. Josh pillantása megenyhült, majd szemével odaintett magához. Készségesen mellé sétáltam, és lekucorodtam a padlóra.
-Fel fogsz fázni. - jegyezte meg halkan, miközben a tű a bőréhez ért.
Rá se hederítettem, csak megbűvölve néztem, ahogy az öccse dolgozik.
-Nem fáj? - kérdeztem elég hangosan ahhoz, hogy hallja, de nem elég hangosan ahhoz, hogy elnyomjam a tű jellegzetes berregésének hangját.
-Nem fogok hazudni, neked valószínűleg nem lenne leányálom. Én kibírom. - kacsintott rám.
-Igen, mert te vagy a nagy, erős, hősies Josh, aki mindent kibír.
-Látom, kezd beütni a pia. - suttogta lágy mosollyal. -Akarod látni, hogy mi készül?
-Persze! - pattantam fel és bevetésre készen álltam, hogy megtekinthessem a karját borító újabb mesterművet.
Hogy őszinte legyek nem tudom, mire számítottam. Talán egy csípős rap-szövegre vagy egy idézetre a kitartásról, ki tudja. De semmiképp sem, egy két szócskából álló feliratra, egy apró motívummal.
Beautiful Destruction
Josh fehér bőrén a halványvörös körvonalakkal rendelkező felirat eszméletlenül nézett ki. A második szócska után egy pici csillag ragyogott, és a szokásos indák fonták körbe az egészet.
YOU ARE READING
Egyéjszakás kaland
AdventureÉn csak egy egyszerűnek mondható éjszakát akartam a barátaimmal. Megünnepelni a diplománkat és berúgni, majd másnap siránkozni, hogy miért ittam annyit. Na jó nem, én inni sem akartam, csak elmenni és vigyázni rájuk. Persze ők maguk sem hitték el, h...