Nevetve estünk be a karaoke-klub ajtaján. Josh kezébe kapaszkodtam, miközben egy-egy sanda pillantást próbáltam elkerülni. Furcsa, hogy az emberek mennyire gonoszok tudnak lenni idegenekkel, csak azért, mert irigyelnek valamit, ami birtokukban áll. Ruha, kocsi, Josh figyelme....
-Te most komolyan karaokezni hoztál? - néztem rá hitetlenkedve. A nagy, komoly, gyakorlatias Josh egy karaoke bárban, önszántából. Remélem készültek képek.
Arany tincsei közül lepillantott rám, majd egy csábos vigyorral elintézte a válaszadást. Velem a karján a pulthoz sétált és kért két ásványvizet.
A színpad előtt helyezkedtünk el, és megrendülve figyeltük, ahogy egy bőven ötven éven felüli férfikórus a Single Ladies-t énekli, egy előre begyakorolt, és szemnek nem kedvező koreográfiával. A hangjuk, akár az elkárhozottak siratókórusa, és kinézetükkel is inkább egy másik helyen arattak volna sikert. A csapos egy kacsintással reagált, mikor Josh kitárt karokkal felé fordult, valami olyasmit tátogva, hogy "de miért?".
A szomszéd asztalnál ülő lányok gyakran felénk pillantgattak és esküdni mernék, hogy egy vakut is láttam villanni. Josh megjelenése az ő estéjüket is felbolygatta, bár csak közvetetten.
Az idősebb korosztály rendkívül jót szórakozott a férfiak előadásán és hatalmas füttykoncerttel jutalmazták őket. Nők és pasik egyaránt hatalmas mosollyal gratuláltak nekik, majd lesben állva várták a következő áldozatot, mint a hiénák.
Josh velem szemben lassan kortyolgatta a vízét és néha a színpad felé pillantott. Egy-egy szörnyülködő pillantás után kitört belőlünk a nevetés, de különösebb témánk nem volt, hogy szavakra fecséreljük az időnket és hangunkat.
Néztük a letisztult falakat és berendezést, a minimális díszítést, a vendégeket. A hülye is látta, hogy semmi keresnivalónk nem volt ott, azon a helyen. Kitűntünk a szó legkomolyabb értelmében. Egyszer csak Josh felpattant az asztaltól és a ruganyos léptekkel a csaposhoz sétált. Meresztettem utána a szemeimet, de semmi megerősítést nem nyújtott, mikor csak egy elharapott nevetéssel jutalmazott, pár méternyi távolságból.
Mikor meghallottam John Newman Love Me Again-jének utolsó strófáját Josh még mindig nem jött közelebb hozzám. Amint a huszonéves lánycsapat vihogva lesétált a pódiumról, Josh laza léptekkel mellém ért, kortyolt egyet a vízéből, majd minden előjel és egyetlen szó nélkül felugrott a színpadra. Mondjuk miért is vártam, hogy esetleg a lépcsőt választja?
Ismerős dallam csendült fel a hangszórókból, amitől szinte az egész bár megvadult.
I got a little bit trashed last night, night - énekelte a szemembe nézve lenyűgözően magabiztosan.
Elvesztem, már az első sor végén és csak néztem, ahogy uralja a teret. Belenevetett, megénekeltette a bárt, és amint elért a refrénhez, nem lehetett semmit se hallani.
I got a hangover, wo-oh! I've been drinking too much for sure - üvöltötte a bár összes vendége teli torokból. Josh vigyorogva szemlélte újdonsült rajongótáborát, majd kikapta a mikrofont az állványból és a tömeg közé vetette magát.
Asztalról asztalra járt, megtáncoltatta a vendégeket, lepacsizott a Single Ladies-es arcokkal, legurított valamit a pultnál, majd végül odajött hozzám is. A kezében tartott vagy inkább az ujjai közt egyensúlyozott két poharat levágta elém az asztalra, majd elkezdte Flo Rida szövegét.
YOU ARE READING
Egyéjszakás kaland
AdventureÉn csak egy egyszerűnek mondható éjszakát akartam a barátaimmal. Megünnepelni a diplománkat és berúgni, majd másnap siránkozni, hogy miért ittam annyit. Na jó nem, én inni sem akartam, csak elmenni és vigyázni rájuk. Persze ők maguk sem hitték el, h...