i won't be missed // bokacsek au [hun|completed]

4/26

boka lerakta a táskáját a földre. sóhajtott, majd vett egy nagy levegőt, és bejelentette:

– megjöttem!

anyja hangja valahonnan a ház mélyéből jött, és nem tűnt sem túl boldognak, sem túl józannak.

– gyere csak ide, beszélni szeretnék veled!

bokával megfordult a világ. rettegett, félt, és mindenekelőtt nem akart beszélgetni édesanyjával.

vajon miről akar vele beszélgetni?

boka átlépte a küszöböt. a parketta recsegése visszhangzott a fejében. újra és újra átgondolta az előző nap, az előző hét, az előző hónap történéseit. szíve egyre hevesebben vert, és kezdett pánikba esni.

végül beért a nappaliba. sör és chips szaga terjengett, és boka nem értette, hogyan lehet 10 másodpercnél több időt eltölteni ebben a szobában anélkül, hogy az illető kidobná a taccsot.

anyja felált a mocskos kanapéról, meglökve ezzel a dohányzóasztalt, és néhány sörösüveg összekoccant. öléből morzsák hullottak az egykor fehér szőnyegre.

– nem tudom elhinni. egyszerűen nincs ilyen. nincs. hogy merészeled... – minden szó után újból levegőt vett, és boka nem tudta eldönteni, hogy ez egészségügyi ok miatt vagy megfélemlítés céljából teszi. mindenesetre egyáltalán nem lepte meg – én nem azért szenvedtem tizenéveken át, hogy a fiamból egy buzeráns legyen! –boka nem akarta elhinni. édesanyja keze meglendült, és eközben anyja még tovább suttogott – ha ezt apád látná... miért kínzol engem... hát nem elég, hogy fedelet teszek a fejed felé... miért teszed ezt velem...

közben a dohányzóasztalon lévő sörösüvegek egyike a földre esett, és milliónyi szilánkra hullott szét. a büdös, habzó folyadékot a szőnyeg itatta fel.

és boka már a második ütés után nem hallott vagy látott semmit, és ennek meglehetősen örült, mert a suttogást nem bírta elviselni.

a/n
word count: 256
bois most voltam a vígszínházban szombaton és holyshit I CRIED