i won't be missed // bokacsek au [hun|completed]

23/26

— boka! boka, várj! — lihegett csele, a térdére támaszkodva. kezében egy papírt lógatott. — boka. boka, ez a tiéd... minden le van benne írva. olvasd el, légyszi!

de boka csak ment tovább hazafele, mintha meg sem hallotta volna cselét.

— boka, itt a levél, mindent beleírtunk. nagyon sajnáljuk, ami történt — a kis csele alig tudott lépést tartani a magas fiúval — meg azt is, hogy pirossal írtuk, de a teremben csak piros toll volt.

boka rá sem hederített.

— boka, kérlek, figyelj rám, mi csak segíteni szeretnénk, nézd — bontotta ki a lány a levelet — ide írtuk, csupa nagybetűvel, hogy sajnáljuk. és nézd, alá is írtuk, és lehet, hogy most gyerekesnek tartasz minket, de komolyan gondoljuk. bocsánat, jános. már számíthatsz ránk, elmondhatod nekünk, mi történik, mert meghallgatunk, és segítünk, csak gyere velem és minden rendben lesz, ne aggódj!

és boka megint az apját látta, meg ági nénit, meg a telefont, az anyját, a mentősöket, és próbálta a legszigorúbban kimondani, hogy

— már elkéstetek, csele. menj szépen haza.