i won't be missed // bokacsek au [hun|completed]

25/26

– jános, kicsi fiam, ne hagyj itt! – sipította a mama, toporzékolt, talán még valamit dobott is neki, utána, mert boka hallotta, hogy valami üveg törik a lába mellett – mi lesz velem nélküled?

de boka szaladt, futott, ahogy csak bírta, egy hátizsákkal a hátán, ki az éjszakába, vissza se nézett többé, csak néhány sarokkal odébb állt meg, nekitámaszkodott a falnak, és mosolygott.

mosolygott, mert végre vége, vége a szenvedésnek, nincsen többé a mama, akitől csak félni lehet, aki suttog, aki szereti, de képtelen a szeretetre. mert mostmár nem a mamánál lakik, tulajdonképpen sehol nem lakik, de legfőképpen nem a mamánál, nem abban a házban, nem a sörszagú nappaliban, és nem a szilánkos szőnyegen.

valahol buli volt, hallotta a zenét, a kiabálást, ordították, hogy "idd meg mind, idd meg mind" és boka mosolyogva rázta meg a fejét, hogy milyen hülyeség ez az egész, és akkor röhögést hallott, majd hirtelen minden hangosabb lett, nyílt egy ajtó, és csukódott, egy szőke hajú fiú volt az, aki most előre zuhant.

és egy pillanatra, az utcalámpa fényében, megpillantotta az arcát is.

nemecsek.

a/n
word count: 175
😌😌😌 have fun