i won't be missed // bokacsek au [hun|completed]

5/26

boka alig jutott ki a nappaliból. felrohant a lépcsőn és bevágta az ajtót maga mögött; a hajszálvékony repedés az ajtókeret felett ismét megindult, néhány miliméterrel hosszabb lett, az ajtóbecsapás hangját pedig visszhangozta az egész ház. a fiú elfordította a kulcsot a zárban, majd leült, hátát az ajtónak támasztotta, és lihegett. anyja az ajtó másik oldalán hiába rázogatta már a kilincset, nem tudott benyitni. egyetlen fegyvere maradt már csak, a suttogás.

boka hallotta, ahogy anyja halk zokogásban tör ki.

direkt csinálja, — mondta magának — manipulálni akar, nem azért sír, mert fáj neki, csak az áldozatot akarja megjátszani,

de hiába tudta az igazat, az anyja már nyitotta a száját, és szavai apró tűszúrásokként érték bokát.

— miért csinálod ezt velem... hiszen én mindent megtettem, hogy neked jó legyen... veled vagyok, jános, szeretlek... mindez csak érted van...

és boka próbált nem a szavakra figyelni, de hiába.

— miért vagy ilyen önző... hasznavehetetlen... gyáva...

boka megpróbált másra gondolni. valami jóra. valakire, aki tényleg szereti.

— azt hiszed, hogy mindent jobban tudsz nálam, pedig nekem van igazam... nyisd ki azt az ajtót, kérlek... annyira szeretlek... fontos vagy nekem és nem akarlak elveszíteni, ez mind csak miattad és csak neked van...

és boka nemecsekre gondolt, az alacsony lányra, a hosszú szőke hajára, a mosolyára, és a kék csillogó szemére, és már ő is sírva fakadt.

csak a fényt ne vigye el senki azokból a kék csillogó szemekből.

a/n
word count: 227
ahw look at me i'm such a productive lesbian :'))