i won't be missed // bokacsek au [hun|completed]

13/26

a tanításnak már vége volt, boka sehol, nemecsek fejében pedig egyre csak az az egy szó ismétlődött, amiről tegnap még nem is tudta, hogy létezik.

„TRANSZICSEK"

ahányszor csak behunyta a szemét, ott látta a hófehér feliratot a sötétzöld táblán, kristálytisztán, mintha tényleg megint ott lenne, abban a teremben, a sok, nevetgélő osztálytársa között, de inkább előttük, mert ő maga a felirat, csakis ő, mert ez az ő neve, az ő saját neve, az az egy név, amivel tényleg tudott azonosulni, ahogy boka hívta őt.

bár jött volna boka, ő legalább tudná, mit kell ilyenkor csinálni. ő segítene, nem ismeri annyira jól ő bokát, de tudja, hogy tenne valamit, nem hagyná ő ezt így, beszélne velük. kitalálna valamit, mert boka okos, és érett, és mert rá mindenki hallgat.

- de boka nincs itt, hogy megvédjen. – suttogta csukott szemmel saját magának. TRANSZICSEK.

és, mintha csak meghallották volna, jöttek is a pásztor fiúk, az idősebbik meg a fiatalabbik is, de most nem csak ők ketten, hanem ott volt az áts feri is, ott sétált mögöttük, de mégiscsak látszódott, hogy ő vezeti őket, őrá hallgatnak. és nemecsek már akkor tudta, hogy felé jönnek, érte jönnek, befejezni azt, amit boka nem hagyott.

csak sétált azzal a félreismerhetetlen "átsferis" kisugárzásával, ami valakiből vagy félelmet vagy csodálatot váltott ki, esetleg mindkettőt, és ami a maga sajátosságával még csak hozzáadott a vonzóságához. majd áts feri arcán megjelent az a gunyoros mosoly, ami akkor is, általánosban, és a pásztorok csak jöttek, egyenesen nemecsek kék szemébe néztek, és áts feri beletúrt a hajába, olyan rosszfiúsan, és csak nevetett nemecsek kétségbeesett arcán.

de aztán elkerülték őt, és amikor áts feri elsétált nemecsek mellett, rávigyorgott, és suttogva, hogy csak ő hallja, megkérdezte:

- nem félsz, nemecsek?

A/N
word count: 282
rövid lett és szar :(((( bocsanat