Tiltott gyümölcs [Shawn Mendes fanfiction]

1. rész

Hát hol is kezdjem... Elizabeth Hill vagyok. 16 éves vagyok, nincs testvérem. Na jó, ez így nem teljesen igaz. Vérszerinti testvérem nincs, de mostoha tesóm van. Egy fiú. De ő már felnőtt és elköltözött, szóval vele már nem nagyon fogok találkozni. Azt mondják, elég problémás gyerek. Az anyja börtönben van.
A szüleim nemrég elváltak és ma fogok megismekedni a nevelőapám családjával. Állítólag már sokat mesélt nekik rólunk. Vajon milyenek lesznek? El fognak engem fogadni? Lesz velem egyidős unokatesóm? Nagyon izgatott vagyok már.

- Elizabeth, készen vagy már? - jött be anyu a szobámba.

- Igen, egy pillanat! Még megigazítom a ruhámat, felveszem a blézeremet és mehetünk. - mosolyogtam rá.

- Annyira gyönyörű vagy kicsim! Nálad jobb gyereket nem is kívánhatnék magamnak!

- Hahó lányok, elkészültetek már? - jött be Adam is a szobámba.

- Igen, már épp le akartunk menni. - mondta anya.

- Nagyon csinosak vagytok! Gyertek, csináljunk egy képet! - odahúzott két oldalára minket és csinált velünk egy selfiet.

🌸🌸🌸

- Nyugi Elizabeth, engem is kedveltek, biztos téged is fognak. - mosolygott anya.

- Ja, hogy veled már találkoztak... Szuper! - forgattam szememet.

- Nagyon rendes lány vagy, bírni fognak. - biztatott Adam.

- Hát rendben.

Kiszálltunk az autóból és az ajtóhoz sétáltunk. Megigazítottam ruhámat, telefonom kijelzőjén ellenőriztem frizurámat és sminkemet. Minden rendben volt.
Adam kinyitotta előttünk az ajtót, persze hogy nekem kellett először bemennem. Gyönyörű volt a ház.

- Megjöttünk! - kiáltott Adam.

- Hát sziasztok! Majdnem mindenki itt van, kivéve a bátyádék... Ők mindig késnek. Mármint a szülők. Shawn már itt van. Ez a fiú mindig időben ott van mindenhol.

- Jó estét, Elizabeth Hill vagyok! - bemutatkoztam és kezet ráztam az idős hölggyel.

- Szia aranyom! Már nagyon sokat hallottam rólad, tényleg nagyon szép lány vagy. Én Rose Mendes vagyok. - mosolygott és megölelt. Kedvesnek tűnt. - Na mostmár menjünk be az étkezőbe, a többiek már nagyon várják, hogy megismerjenek.

- Menjetek csak! - Adam átkarolt minket és bementünk az étkezőbe. Ahogy beléptünk a helységbe, minden szem rám szegeződött. Volt az asztal jobb végén egy barna, göndör hajú fiú. Ő kicsivel később emelte fel a fejét. Végigvezette rajtam mogyoró barna szemeit. Szemembe nézett és rögtön elmosolyodott, mire az arcom egyből a paradicsom színével egyezett meg.

- Üljetek le! Elizabeth, Shawn előtt van még hely. Ne félj tőle, nem harap. - nevetett Rose néni.

- Szia! - mosolygott rám kedvesen Shawn.

- Szia! - mondtam neki szégyellősen, lehajtott fejjel.

- Hogy hívnak?

- Elizabeth Hill, te pedig bizonyára Shawn vagy. - mosolyogtam, immár a szemébe nézve.

- Pontosabban Shawn Peter Raul Mendes. - kacsintott. Jézusom, annyira helyes. De nem, nem szabad ilyeneket gondolnom.