Tiltott gyümölcs [Shawn Mendes fanfiction]

5. rész

Reggel az ébresztőm rikácsoló hangjára ébredtem. Kinyújtottam a kezem és rá akartam csapni, de valami puhább dolgot ütöttem meg. Pontosan a mellettem alvó Shawnt. Aprót kuncogtam majd felültem.

- Au, mi a fene? - kapott az arcához hatalmas tenyerével.

- Jó reggelt! - vigyorogtam rá.

- Jobbat... Khm...

- Naa, bocsi! Tudod, nem vagyok ahhoz hozzászokva, hogy valaki mellettem alszik. Mindig rá szoktam csapni az órámra, én most nem tehetek róla, hogy te közelebb voltál és nem értem el odáig. - néztem rá bociszemekkel.

- Semmi baj, csak megijedtem. Olyan jót álmodtam, erre felébresztesz. - forgatta szemeit.

- Uuu, kivel? Mi volt benne? Imádom az ilyenek hallgatni! - rugóztam a matracon.

- Elizabeth, kérlek! Amúgysem rád tartozik. - morgott.

- Hát okés... - gondoltam magamban, átmásztam rajta, felvettem a kötösöm és szó nélkül otthagytam a szobámban. Lementem a konyhába és neki álltam kávét és reggelit készíteni nem tagadom, rosszul esett, hogy ilyen mogorva volt velem Shawn, de neki is van magánélete, nem köteles nekem elmondani az ilyen dolgait, csak na...

- Mi jót csinálsz? - kérdezte a fiú a küszöbről.

- Reggelit, ahogy látod. Mindjárt mennem kell. - mondtam tagoltan.

- Ahj Catharina - a hátam mögé állt, alig két centi volt testünk között - Nem akartalak megbántani reggel. Nagyon álmos voltam. Ne haragudj rám kérlek! - suttogta fülembe. Ahogy kifújta a meleg levegőt, mind érte a nyakamat, aminek hatására végigfutott a hideg egész testemen.

- Nem haragszom, csak nem tagadom, nagyon rosszul esett nekem, hogy úgy beszéltél velem. Én is fáradt voltam, de sosem beszélnék úgy senkivel... - balra léptem, mire ő kicsit hátrébb lépett, így már el tudtam menni tőle. - Ott van kávé a kék bögrében, a pirítóst pedig az asztalra tettem, ha azt nem szereted, van zabpehely a bal felső polcon. Tejet a hűtőben találod, ha pedig laktóz érzékeny vagy, mint én, gyógyszert a jobb fiókban találsz az ablak alatt. Nekem most sietnem kell, majd még találkozunk! Sziaa! - elhadartam gyorsan és már szaladtam is a szobámba.

Felkaptam magamra gyorsan egy fekete szoknyát, alá fekete vastag harisnyát húztam, aztán felvettem egy babakék kötött pulcsit, körbetekertem nyakamon egy rózsaszín pillangós sálat, magamhoz vettem táskám és már futottam volna le, de Shawnba ütköztem, így hanyatt vágódtam.

- Jézusom, jól vagy Elizabeth? - leguggolt hozzám és megfogta kezem.

- Persze, jól érzem magam, csak meg akartam ölelni a padlót. Tudod ez a kedvenc időtöltésem. Illatos, a szőnyeg miatt puha is egy része és imádom, hogy ilyen kemény. Mindig fájdalmat okoz, ha "önszántamból" meg akarom ölelni. - mondtam szarkasztikusan.

- Ne haragudj, nem akartalak fellökni! - vakarta tarkóját - Úgy látszik, hogy ez nem az én napom! - nevetett kínosan.

- Mindegy, mostmár tényleg el fogok késni, ha nem indulok el. A kulcs a kis pillangós dobozomban van az ágyam alatt. Zárd be az ajtót, ha elmész és ha majd találkozunk odaadod. - ismét elhadartam mondandómat.

- Ne vigyelek el?

- Nincs rá szükségem, köszönöm. Inkább a friss levegőn mennék. - felálltam és lerohantam a lépcsőn, kopott Vans cipőmbe bújtam és már indultam is.

Egész nap tisztára antiszociális voltam. A leghátsó padsorba ültem a sarokban. Nem beszéltem senkivel, ha a tanárok felszólítottak, csak bambán néztem rájuk. Szinte azt sem tudtam, hogy melyik bolygón vagyok. Hazafelé sem néztem, hogy merre megyek. Nem néztem a lábam elé, majdnem el is ütöttek a zebrán. Sokan megnéztek, a sofőr kiszállt és elkezdett ordibálni, de nem nagyon mozgatott meg. Mikor az utcánkba értem, elkezdett szakadni az eső. Nagyon örültem neki... "Tényleg". A házunk az utca legvégén volt, mire hazaértem cipőm teljesen beázott, a hajamból csorgott a víz, a ruháimból szintúgy. Teljesen átfagytam. Dehát az én hibám volt. Nem nagyon siettem. A lehető leglassabban sétáltam.

A házba érve rögtön a fürdőbe mentem. Levetettem vizes ruháimat, majd beálltam a zuhanyzóba. A forró vízcseppek végigszántották testemet. Éreztem, ahogy szinte kiolvadnak testrészeim. Körülbelül tíz perc múlva elzártam a vizet, kiszálltam a kabinból, magam köré tekertem egy törülközőt és becammogtam szobámba. Mikor megszáradtam felvettem egy fekete Nike nadrágot és egy fehér pólót, amin egy cuki maci volt. A fülei rá voltak varrva, ez aranyosabbá tette azt.
Fogalmam sem volt, hogy mi történik velem. Sosem voltam még ilyen. Talán Shawn válthatta ki ezt belőlem? Vagy beleőrültem a tanulásba? Hosszas gondolatmenetemet anya zavarta meg.

- Hahó kicsim! Minden rendben? - bejött egy nagy tálca brownieval.

- Persze, csak nem érzem jól magam. Biztos megfáztam tegnap este. Amikor fáztam, bejöttem és még sokáig tételeztem. Aztán meg... Sha... Eszembe jutott, hogy még Shawnéknál vagytok így nem vártam rátok és elaludtam.

- Értem. Holnap ne menj be, beszélek a tanárnővel. Pihengess itthon. Sajnos én nem leszek itthon, üzleti útra kell mennem. Adam lehet hogy itt lesz, mindjárt fel is hívom és beszélek vele.

- Köszönöm! - mosolyogtam rá.

Amint kiment a szobámból, a könnyeim utat törtek maguknak. Csak folytak és folytak. El nem tudtam képzelni, hogy miért.

- Nem Elizabeth, nem! Nem szabad ilyen állapotban lenned! Egy heted van felkészülni a vizsgáidra! Nem hagyhatod el magad a semmiért! - gondoltam magamban.

Az este hátralevő részében megnyugodtam egy kicsit. Elkészítettem a tételeim nagy részét. Mire végeztem velük, hajnali három volt. Nem bántam, hogy másnap, vagyis aznap már nem kell mennem iskolába.
Lementem a konyhába és készítettem magamnak egy forró teát. A maradék browniet magamhoz vettem és egy pokróccal kiültem a tetőre. Lefeküdtem arra és néztem a nem sokkal később eltűnő csillagokat.
Mikor visszamentem a szobámba, az ágyam mellé leesve megpillantottam a pillangós sálamat, amit még hónapokkal ezelőtt Shawnnak adtam oda. Talán már nem kedvel engem? Újra itt hagyott? Nem... Biztos hogy nem! Elizabeth, ezt csak beképzeled magadnak.
Elindítottam egy random lejátszási listát Spotifyon és hamarosan elnyomott az álom.