Tiltott gyümölcs [Shawn Mendes fanfiction]

10. rész

- Nem tudom, de azt nem kell, hogy gyönyörű vagy és a mosolyod ellenállhatatlan. - kacsintott rám.

- Hogy te mindig csak bókolni tudsz. - nevettem, mire ő is felnevetett.

- De ez az igazság, most mit mondjak? Nem mondhatom az ellenkezőjét. - tárta szét karjait.

- Rendben... Hát a nevemet már úgyis tudod. Tizenhét éves vagyok, pár hete érettségiztem le. Tudod, állítólag nagyon okos lány vagyok és két héttel a vizsga előtt szóltak, hogy amúgy Elizabeth, két hét múlva érettségizel, én meg teljesen kiakadtam, de hála égnek sikerült. Szinte beleőrültem már a tanulásba. Aztán jelentkeztem két egyetemre és egy fősuliba, az Orvostudományira nem vettek fel a korom miatt, a Zeneakadémiára sem vettek fel, így maradt az Óvóképző kar, de az onnan érkező levelet nem bontottam ki, aztán nevelőapum megtette helyettem két héttel ezelőtt és holnap megyek a felvételire, amitől nagyon izgulok.

- Hűha, ez remek! Szép is vagy, okos is... Van még valami? - összekulcsolta ujjait az asztalon.

- Tudok gitározni és egy picit zongorázni. Régebben hallás után tanultam, mivel nem tudok kottát olvasni, aztán az unokatesóm... - itt egy szó sem jött számon. Eszembe jutott, hogy Shawn újra itthagyott és szemeim könnybe lábadtak.

- Héj, mi a baj? Ha valami rossz dolog jutott eszedbe, nem kell tovább mesélned. - kezét rátette enyémre és rámmosolygott.

- Az unokatesómmal összevesztünk vagy nem is tudom és itthagyott. Elköszönt tőlem, aminek módja elég fura volt és elment. Semmit sem tudok róla. Nem ír, nem hív...

- És te nem próbáltad elérni? - kérdezte kedvesen.

- Nincs semmi értelme... De mindegy. Inkább te mesélj magadról.

- Hm, okés. Connor vagyok, kékeszöld színű a szemem... Jó nem. Na szóval fotózok és videózok mindenféle hírességet. Mostanában egyre többen kérnek fel. Ma hívott a főnököm, hogy lehet hogy egy énekes koncertjén videózhatok Bécsben pár hét múlva.

- Woah, ez de durva. Nagyon menő! Kiket szoktál?

- Madison Beert, Taylor Swiftet, Ruelt, Charlie Puth-ot...

- Azta! Akkor nagyon profi lehetsz a szakmában. Hány éves is vagy?

- Tizenkilenc. - mosolygott.

- Minden elismerésem a tiéd. Ez elképesztő. Ilyen fiatal és tehetséges vagy!

- Parancsoljanak! Egy csokis cappuchino dupla csokival és sok tejszínhabbal, a hölgynek pedig egy epres kiwis turmix fagyival. - letette élénk a pincér az italokat és már el is ment.

- Na és akkor épp egy hegyen forgattunk, mikor megcsúszott Madison, nekem pedig tele volt a kezem, esett az eső is és nem akartam, hogy tönkre menjen a kamerám, de azt sem akartam, hogy baja essen Madisonnak, ezért amíg a levegőben volt, én alácsúsztam, ő pedig rámesett.

- Jézusom! - nevettem.

- Na de várj, volt jobb is. Camila Cabelloval készítettük a Consequences című dalához a klippet. Azt tudni kell róla, hogy nagyon nagy állatbarát. Bedobott valami eleséget a kacsáknak és a táskája is beleesett, erre ő is beleugrott. Senki sem foglalkozott vele, nekem kellett kimentem. Az emberek jöttek mentek és a kamerámat ismét nem tudtam sehova sem tenni, ezért felkötöttem a fejem tetejére és úgy úsztam be a lányért.

- Hűha, akkor te egy hős vagy. - néztem mélyen szemébe.

- Úgy is lehet mondani. - nevetett. Oh Istenem, az az aranyos nevetés! - Mi ilyen érdekes rajtam? Cappuchinos lettem? Vagy leettem magam?

- Neem! Semmi! - beleittam az italomba majd tovább beszélgettünk.

- És mikor fog kiderülni, hogy mehetsz-e Bécsbe?

- Állítólag holnap. Nagyon izgulok. - beletúrt hajába, majd újra találkozott tekintetünk.

- Hogy lehet ennyire gyönyörű szemed? De komolyan. Sosem láttam még ilyet! - mondtam nagyokat pislogva.

- Anyukámtól örököltem. Annyira gyönyörű nő, viszont nálad nem szebb! - kacsintott és megitta maradék cappuccionóját.

- Hűha, nekem lassan mennem kellene. - néztem rá telefonomra.

- Pedig olyan jól elbeszélgettünk... - nézett szomorúan.

- Úgyis össze fogunk futni még. - mosolyogtam rá, de ekkor elkezdett rettenetesen fájni a hasam és hányingerem is lett.

- Jól vagy Elizabeth? - kérdésére nemlegesen megráztam fejem. - Tudok valahogy segíteni? Mi fáj? Elvigyelek orvoshoz? - bombázott aggódóan kérdéseivel, amire a fájdalom miatt nem tudtam válaszolni. - Gyere, menjünk be a mosdóba, megmossuk az arcodat, hátha jobban leszel! - felállt, majd segített nekem is és elbotorkáltunk a női mosdóig. Ahogy beértünk, beszaladtam egy fülkébe és kijött belőlem minden, amit ma elfogyasztottam, Connor persze végig fogta a hajamat, hogy legalább az ne legyen olyan.

- Jézusom, ez nagyon gáz! - temettem arcom tenyerembe.

- Dehogy is! Nem a te hibád, hogy rosszul lettél. Amúgy valami rosszat ettél?

- Ma még nem ettem semmit, csak a turmixot... A turmix! Az volt a baj! - kaptam fejemhez, majd felálltam és megmostam arcom.

- A turmix?

- Igen, nem volt laktóz mentes a fagyi és ezért lettem rosszul.

- Direkt kérted, hogy laktóz mentes legyen, erre... Gyere velem! - megfogta kezem és úgy rohantunk ki a pulthoz.

- Most mit szeretnél? - suttogtam, de a fiú nem válaszolt, csak a csengőt nyomkodta, mire kijött a pincér fiú.

- Mit kértek még? - kérdezte mosolyogva.

- Normális vagy? Még meg mered kérdezni? LAKTÓZ MENTES ITALT KÉRT A KISASSZONY! LAKTÓZ MENTEST! ERRE TE MEG HOZÁL VALAMI SZART ÉS UTÁNA ROSSZUL LETT. - mutatott rám.

- Nem tudom, hogyan történhetett ez meg. Én leadtam a rendelést és ezt kaptam. Fogalmam sem volt arról, hogy nem laktóz mentes italt vittem ki a hölgynek. Ne haragudjatok! Valamivel kárpótólhatlak benneteket?

- Kösz, nem. - válaszolt flegmán Connor és kihúzott az utcára.

- Nem tehetett róla, hogy olyat hozott. - mondtam halkan.

- De akkor is! Beteg lettél és olyan rossz volt nézni.

- De már elmúlt. - mosolyogtam.

- És jobban vagy már? Tényleg ne vigyelek el orvoshoz vagy valami?

- Nem, nincsen rá semmi szükség! - néztem gyönyörű kék szemeibe.

- És hazavihetlek esetleg? - nézett rám mosolyogva.

- Ha nem esik nehezedre. Most nem nagyon bírnék annyit futni vagy sétálni hazáig.

- Én ráérek.

- Itt is vagyunk. - leállította a motort és rámnézett.

- Köszönöm szépen! Hát akkor én mennék is. - kicsatoltam övem és kinyitottam az ajtót.

- Semmiség és remélem, hogy összefutunk még! - megsimította karomat, én pedig kiszálltam. Megvártam míg elhajt az autóval, aztán bementem a házba.

Rögtön felmentem szobámba és végigterültem az ágyon. Boldog voltam. Connor nagyon aranyos fiú. Van humorérzéke, okos, kedves, törődő... És még sorolhatnám. Mindig tudja, hogy mit kell mondani. Hónapok óta, végre volt egy boldog napom, még ha beteg is lettem, de jól éreztem magam vele.

Egész délután a felvételimre készültem, majd estefelé elmentem fürdeni.
Már majdnem elaludtam, mikor telefonomra jött egy értesítésem.

"connorbrashier követni kezdett."

Rányomtam a visszakövetés gombra és pár perc múlva elnyomott az álom.