Tiltott gyümölcs [Shawn Mendes fanfiction]

8. rész

- Elizabeth, ébren vagy kicsim? - hallottam anyu hangját miközben ajtómat ütögette.

- Istenem, miért nem aludhatom ki egyszer magam? Két hónapja alig aludtam. - nyöszörögtem szememet dörzsölgetve.

- Én szerintem elbújok a fürdőszobádban. - mutatott a mellettem fekvő Shawn az ajtó felé.

- Jézusom! És még te is itt vagy! - forgattam szemem, amit ő egy széles vigyorral díjazott.

- Megyek már! - kiabáltam anyunak.

- Jó reggelt kicsim! Nemsokára indulok vásárolni, nem szeretnél velem jönni? - kérdezte miközben kinyitottam az ajtót.

- Nagyon fáradt vagyok és amúgy sincs semmire sem szükségem... Ja de, egy egyetemre... - elrugaszkodtam az ajtófélfától és becsuktam anyu orra előtt az ajtót.

Kimentem a teraszra, becsuktam szemem és beszippantottam a friss levegőt.

- Meg fogsz fázni, Catharina. - hallottam mögülem egy mély rekedtes hangot miközben hátamra terítette paplanomat.

- Köszönöm Shawn! - mosolyogtam.

- Gyere velem a turnéra. - törte meg a csendet.

- Shawn, nem mehetek, te is tudod.

- És miért nem? - kérdezte hasamat átkarolva.

- Mert... Mert...

- Mert itthon ülnél és semmit sem tudnál csinálni? Egész nap itt sírnál a teraszon a pulcsimba bújva és a közös képünket nézve, ahogy én tettem?

- Fogd be! Miért rontod el ezeket a szép pillanatokat mindig az ilyen mondataiddal?

- Bocsánat őfelsége Catharina hercegnő! - fejét vállamra tette és együtt néztük a felettünk elszálló bárányfelhőket.

- Nem tudom, hogy mi lesz. Van az egyetmig még másfél évem. Addig nem vesznek fel. Anyám nem akarja, hogy dolgozzak, hiába azt mondja, hogy menjek, úgysem akarja. Te is itt fogsz hagyni, ahogy a múltkor, találsz majd egy lányt és le se fogsz szarni engem. Nem fogunk többet beszélni, csak ha nálatok fogunk vacsorázni, de még ott sem fogunk, mert a barátnőd féltékeny lenne és...

- Szeretsz engem? - kérdezte lágy hangon, amin hallható volt, hogy mosolyog.

- Igen, hiszen az unokatestvérem vagy. - magyarázkodtam.

- Nem úgy, hanem úgy igazán... Tudod, szerelemből. - mondatára kikerekedtek szemeim, egyre gyorsabban vettem a levegőt, szívverésem is felgyorsult, a hasamban lévő pillangók újra feléledtek.

- Te-tessék?

- Igen, jól hallottad. Szeretsz engem, Elizabeth Hill? - magához fordított, mire mélyen egymás szemébe néztünk. Megőrjített, hogy ilyen helyzetben is ilyen nyugodt tud lenni.

- Shawn... Figyelj... Én nagyon szeretlek, de csak annyira, mint Aaliyaht. Unokatesók vagyunk. Nem igaz? - mosolyogtam rá, miközben megpróbáltam megnyugodni.

- Jajj, igen... Persze... Én is így gondoltam. Öhm, szerintem én most hazamegyek. Anyáékkal még meg kell beszélnem egy pár dolgot, mielőtt... Na megyek is, szia! - meg akart ölelni vagy nem is tudom de felemeltem a kezem.

- Szia Shawn! - lepacsiztunk és el is ment.

Jézusom Elizabeth! Ennél gázabb nem is lehetett volna ez az egész. Hogy miért nem vallottam be neki és miért hazudtam neki inkább, minthogy megtudja az igazságot? Féltem. Féltem attól, hogy ő nem így érez. Féltem, hogy hamar vége lenne. Ő turnézik, nekem itthon kell lennem, utána meg egyetemre megyek. Találna egy másik lányt közben és összetörné szívemet. Féltem, hogy a szüleink megtudnák és abból hatalmas veszekedés lett volna. Talán örökre megakadályoztál volna, hogy találkozzunk azok után egymással.

A nap többi részében az ablakomban ültem és néztem ki a fejemből. Az eső is eleredt miután Shawn elment tőlünk. Anya egy párszor benézett, hozott nekem a kedvenc laktózmentes sütimből és még capuccinot is hozott. Amikor bejött hozzám, minden alkalommal megkérdezte, hogy minden rendben van - e, mire én igennel feleltem, de tudta, hogy nem így volt.

- Eli, kész a vacsi, nem jössz le? - jött be hozzám Adam.

- Köszönöm, de most nincs étvágyam, délután tele ettem magam sütivel és még mindig tele vagyok. - mutogattam nevetve hasamra.

- Értem, hát akkor előre is jó éjszakát pici lány!

- Neked is Adam! - mosolyogtam, majd bedőltem ágyamba és magamra húztam a takaróm.

Shawn plüss oroszlána, Leo még mindig a párnám mellett díszelgett. Olyan illata volt, mint neki. Hiányzott, eszméletlenül hiányzott és tudtam, hogy újra az lesz, mint pár hónappal ezelőtt volt. Újra az én hibámból távolodtunk el egymástól.
Magamhoz öleltem Leot, majd egy újabb sírással eltöltött éjszaka után, hajnal felé elnyomott az álom.

- Jó reggelt hercegnő! - jött be Adam.

-Jobbat... - morogtam.

- Jó sokáig aludtál. Mi történt veled? Beteg lettél?

- Hány óra van? - ásítottam.

- Délután kettő.

- Jesszusom! Anya itthon van?

- Nincs, viszont nekem van egy kis meglepetésem. Mi lenne, ha most gyorsan felöltöznél, embert varázsolnál magadból az átsírt éjszaka után és elmennénk vásárolni?

- Tessék? Ez te... Honnan tudod?

- Hallottam és látom rajtad. Mi a baj? - ült le az ágyam szélére.

- Bonyolult...

- Annyira nem lehet az. Biztos tudok segíteni!

- Nem hiszem, ez bonyolultabb, mint gondolnád.

- Kiről lenne szó?

- Shawnról...

- Nem jöttök ki jól?

- Nem erről van szó. Az a baj, hogy túlságosan is jól kijönnénk... Érted...

- Várj, most azt akarod mondani, hogy te és Shawn... Bejöttök egymásnak?

- Nem tudom. Vagyis nekem ő nagyon is bejön, de nem hiszem, hogy én bejönnék neki.

- Biztos vagy te ebben?

- Hát tegnap megkérdezte, hogy szeretem-e. Én meg mondtam neki, hogy annyira, mint Aaliyaht. Erre lepacsizott velem és hazament.

- Itt volt tegnap Shawn?

- Itt aludt tegnap éjjel. Majdnem meg is öltem szegényt. - nevettem.

- Na öltözz fel és indulunk!

- Nem is mondasz rá semmit?

- Lent várlak! - s kiment a szobából.

- Remek! - gondoltam magamban.

Gyorsan felöltöztem, egy kis sminket kentem magamra, aztán lefutottam Adamhez.

- Na már jobban nézel ki.

- Köszönöm! - megforgattam szemem és kimentünk az autóhoz. Nem sokára megérkeztünk a kedvenc kávézómhoz. Leültünk a leghátsó boxba, leadtuk a rendelést a pincérnek.

- Szóval, találtam egy levelet. Szerintem neked is el kellene olvasnod. - átnyújtotta a kibontott borítékot, amiből egyből kiszedtem a papírt.