Tiltott gyümölcs [Shawn Mendes fanfiction]

6. Rész

Két héttel később

Túl vagyok az összes vizsgámon. Ha jól sikerültek, jelentkezhetek az egyetemre. Ha oda nem vesznek fel, akkor meg dolgozom egy évet, amit nem nagyon szeretnék, de legalább keresnék egy kis pénzt és nem a szüleimnek kell az egész tandíjat kifizezni.

- Elizabeth Catharina Hill! - rontott be a tanterembe az nő.

- Itt vagyok. - álltam fel a padomtól.

- Kérem jöjjön velem! - mondta komoly hangnemben, mire sokan összesúgtak mögöttem. Gyors léptekkel követtem a nőt. A folyosón is sokan megnéztek, de abban a pillanatban csak egy dolog érdekelt.

- Szép napot tanárnő! - köszöntem osztályfőnökömnek, aki mellett az igazgatónő helyet foglalt.

- Üljön le! - mosolygott rám az igazgató.

- Szóval Elizabeth, tudja, nagyon meglepődtünk. A tizenkettedik évfolyam vizsgája alig éri és a 2,5-ös átlagot, ami nem valami jó, de nem számítottunk jobbra. Viszont a magáé... Kiváló! Gratulálunk, elvégezte a tizenegyedik és a tizenkettedik évfolyamot is. Itt is van a bizonyítványa. Holnaptól nem kell már bejárnia, a vizsga eredményeit és a jelentkezési lapját elküldtük arra a bizonyos egyetemre.

- Ez most komoly? Tényleg sikerült? - hihetetlenkedtem.

- Jajj Elizabeth, kérem! Hát maga egy olyan okos és emellett gyönyörű lány! Tudtuk mi, hogy sikerülni fog magának! Na, gyorsan menjen és újságolja el a családjának!

- Köszönöm szépen! - felpattantam a székről, majd visszarohantam a terembe. Felkapta táskámat és kirohantam az iskolából, egyenesen haza. Nem értették a diákok, hogy miért vagyok ilyen boldog, hiszen ha valakit behivatnak az igazgatóiba, nem jön ki valami boldogan. Kivéve az én esetemben.

- Ki az? - kiáltott ki anya a konyhából.

- Én vagyok az! - hangom hallatán rögtön odarohant hozzám.

- Na, hogy sikerült?

- Majdnem hibátlan az összes! Úr Isten anya! Annyira örülök! - anya nyakába borultam és könnyeimmel eláztattam virágos blúzát.

- Gratulálok kicsim! Ezek szerint már el is küldtél az egyetemre a papírokat, ugye?

- Igen! Remélem, hogy fel is vesznek! Jajj anya! Annyira boldog vagyok!

- Örülök, hogy mostmár összeszedted magad. Az előző két hétben annyira magad alatt voltál. Remélem, hogy ez már nem lesz így. Biztos a vizsgák miatt volt ez. - aprót bólintottam, pedig nem az volt az igazság.

Hogy mi is volt a bajom? Shawn. Shawn Peter Raul Mendes, akibe halálosan bele voltam zúgva. Tudtam, hogy nem lehet köztünk semmi, főleg úgy, hogy unokatesók vagyunk és ráadásul most biztos valami hisztis picsának tart. A múltkori kirohanásomért biztos hogy nincs rólam valami jó véleménnyel rólam. Azóta nem is írt. Nem hallottam róla semmit. Őszintén szólva, hiányzik. Akkor éjjel, mikor eljött hozzánk, vagyis jobban mondva hozzám, sokkal jobban tudtam aludni úgy, hogy mellettem volt. Citrusos illata még mindig rajta volt párnámon.

- Eli! Gyere le! - kiáltott Adam.

Feltápászkodtam ágyamról és lerohantam.

- Mondjátok...

- Arra gondoltunk, hogy átmehetnénk Shawnékhoz. Habár Shawn nincs otthon, mert turnézni van, de a húga viszont ott van és szerintem nagyon jól ellenétek. - mosolygott rám a férfi.

- Nem is tudom... Nagyon ki vagyok, fáradt is vagyok...

- Kérlek! Csak ünnepeljük meg, hogy ilyen jól sikerültek a vizsgád! - nézett rám kérően Adam.