Tegnap előtt volt az amikor Thomas befutott az útvesztőbe hogy segítsen Minhonak és Albynak. Erről eszembe jutott egy fanfiction. Úgy gondoltam leírom a naplómba.
Thomast nem a bátorság vezérelte, hanem a félelem. Félt mindenkitő, félt önmagától, félt az útvesztőtöl, félt a tisztástól. De legjobban attól félt hogy elveszíti Newtot. Tudta nem bírnáki ha elvesztené a fiút.
É voala a mester művem.
Majd ha haza értünk felmegyek Wattpadra írni ezeket a jó kis fanfictionöket.
Ok. Reggel jót viccelődtem a Newtmasön. De most estére megváltoztak a dolgok.
Minden azzal kezdődött hogy Minho és Thomas megtalálta a kiutat. (Csak megjegyzem vagy ötven ezerszer futottam el a kijárat előtt de mindegy) Aztán jöttek este a siratók.
Nagyon be voltam parázva. Szerencsére Newt egészvégig fota a kezemet és úgy menekültünk. Bementünk a gyűlés terembe. Ott a siratók elragadták Albyt.
És akkor Dr. Kata, Dr. Nora, Dr. Rachel és Dr. Luna rájött hogy a film alapján történik minden.
Miután elmentek a siratók Thomas direkt megszúta magát. Hát mondom hogy hülye ez a gyerek. De Teresa beadta neki az ellenszert és boldogan éltünk amég meg nem haltunk...
volna ha Gallyék benem zárták volna Thomast és Teresat a dutyiba és nem lett volna még kb. 20 perc a dilmből és nem lett volna még két rész.
Tehát így állünk.
