Just friend~..~

6.rész

Őszintén?! Majdnem szív rohamot kaptam.. Nicolas ott állt a házam előtt egy kis könyvel a kezében. Ez hogy talált ide?! Egyáltalán honnan tudta hol lakom?.. Közelebb mentem. Ő csak mosolygott, be kell valljam elég rejtélyes..De akkor is ijesztő ez a szituáció.
-Öhm..-ennyit tudtam csak kinyögni.
-Szia! Neharagudj ha megijesztettelek, nem akartam! Csak a kávézóban felejtetted a noteszed.-amit lassan felém nyújtott.. Uram atyám.. Ez a pali minden zsigeremet beindítja.
(Nyeltem egy nagyot és elvettem tőle a noteszemet.)
-Szóval Elena. Valami baj van?-láttam rajta valami rafináltságot, de közben a kék szemeivel kémlelte az enyémet. Kifújtam lassan a levegőt és megpróbáltam megszólalni.
-Nickolas.. Köszönöm!-ennyi tellett tőlem. Elvesztem... TELJESEN!!
Ő csak nézett rám és valamiféle hatást gyakorolt én rám, ami sikerült..!
-Elena szeretnélek jobban megismerni, ha lehetséges.-ezzel a mondatával már a fellegekben jártam. De nem! Muszáj megerőltetnem magam!.. Nem hagyhatom hogy ennyire szokatlan módon elcsavarja a fejemet.
-Figyelj.. Nickolas..Nemtudom hogy találtad meg a házam és azt sem tudom te kivagy! De örülök hogy vissza hoztad, bármilyen úton módon is a noteszem.. De ezzel le kell zárnunk az egész történetet.-csak nézett félre húzott szájjal mosolygott amitől még inkább alig kaptam levegőt. Mit tud ez a srác? Teljesen megbolondit!!!
-Rendben Elena.. Majd találkozunk.-közeledett felém, nem bírtam hátrébb lépni.. Valami akadályozott. Hozzám lépett és lassan megsimogatta az arcom.. Az ujjai nagyon puhák és hidegek voltak. De jól esett.. Csak néztem azt a kék szempárt, amiről tudtam hogy soha sem fogom elfelejteni.
És elment... Lassan de biztosan!
Ez a pár perc volt életem legnehezebb időszaka. Mi ütött belém?! Megőrültem?!

Éjszaka van.. Hajnali 2 óra.. De még mindig Ő jár az eszemben. Miféle pasi az aki ekkora hatást tud gyakorolni egy lányra?.. Mindenesetre nem akarok többet találkozni vele! Legyen bármilyen szexi is és csábító.. Valahogy érzem nem lehet! És ez nem jó érzés.. Hanem a világ legrosszabb érzése!!

MÁR 2 napja, egyszer sem láttam hogy belépett volna a kávézóba. Pedig mindig azért mentem oda hogy lássam őt!.. Tudom, tudom..azt mondtam nem akarok vele találkozni de valahogy a gondolkodásom és a testem külön életét élnek. Az egyik zsigerből rávágja, hogy nem lehet! A másik pedig alig várja hogy lássa.
Esküszöm mint egy rohadt megszállott,. Az vált belőlem!
Az iskolában senki nem szól hozzám, így ha akarom ha nem, rá kényszerülök arra, hogy Ő rá gondoljak. Most már nem érdekel Ethan sem.. Valahogy fel se tűnt mostanáig hogy nem jár iskolába. Biztos beteg, viszont én nem fogom őt keresni azok után hogy úgy felültetett. Nyilván nem érdekel a dolog, de még is csak lány vagyok (bármilyen nehéz is ezt elhinni), és rosszul esett hogy úgy lekoptatott.
Charlie mindeközben, amíg én gondolkodtam és a fejemben magammal beszéltem, szegény várta hogy mondjam mit kérek..Charlie a lehető legjobb pincér akivel valaha is találkoztam. Kedves, aranyos, vicces és furcsa módon minden embernek meghallgatja mi a kínja éppen az nap. Ez ma sem ment másképp, látta hogy valami nincs rendben velem.. Tudom..
-Elena, kérlek szívem mond el mi történt veled? Már nem vagy olyan élettel teli!-állt a pult mögött és éppen törölgetett egy poharat.
-Charlie.. Én nem tudom mi ütött belém.. Mostanában teljesen kifordultam önmagamból. Olyanokat csinálok és olyanokon gondolkodok amin még én is meglepődök.
-Szívem, ilyenkor meg kell ismerned önmagad! Minden emberrel történik ilyen. Rá kell jönnöd hogy mi hiányzik az életedből éppen, ami kiváltja nálad ezt a helyzetet.
-Óh Charlie.. Én tudom mi ennek az oka.. Én azt nem értem, hogy hogy  történhet ez meg velem. Sose voltam még ilyen.. Senki kedvéért sem!
-Biztos vagyok benne, hogy ez egy fiú lehet.. Igazam van?. - húzta fel a szemöldökét.. Hát igen hazudni neki nem igazán tudok.. A fenébe!!
-Igazad van.. De Charlie, ez a fiú a lehető legrosszabb érzést küldi felém..Mármint érzem hogy nem lenne jó ötlet vele foglalkozni.
-De Elena! Ez nem így működik! Ismerd meg, majd azután eldöntöd milyen érzést vált ki belőled.
-Egyszerűen megszűnik minden ha rám néz, úgy érzem.. - ebbe biztos belepirultam.. Baszki🤦‍♀️.
-Hát... Akkor!!! Mondom hogy ismerd meg! Minél hamarabb!-Charlienak igaza van. Meg kéne ismernem Nickolast.. De hogyan?! Mikor még nem is láttam azóta?!
Le ültem a kedvenc asztalomhoz a sarokba xd. Elővettem a noteszemet. Hm.. Tényleg! Azóta meg sem néztem, amióta vissza adta.. Érdekes..
Igazából ebbe a kis noteszbe leírom a napok tellését, vagy hogy mi lesz a dolgom stb stb.. De az első lapon valami furcsa dolgot vettem észre. Ez nem lehet igaz!!!
Ez állt ott:

Szívemben valamit megmozgattál aznap,.. Aznap mikor meg láttam oly szép arcodat. Fejemben a kíváncsiság gyűlt minden perccel és nemtudtam mit kezdeni az adott helyzettel!
Rejtélyes arcod nem árult el sokat, de valamit tudnod kell..: Egyszerűen megborzongtam! Megborzongtam a tudattól, hogy még is mit képzelek (?) Fejemben a vágy egyre jobban növekedett. Még is félek elmondani neked, így hát leirtam neked csöpp kis versemet.
Szívemben valamit megmozgattál aznap,.. Aznap mikor eldöntöttem vigyázni fogok erre a szép arcra!
                                                           [N❤️]

Ez egyszerűen.. Csodálatos! Soha sem kaptam még ilyet senkitől.. Na hát és itt van a telefonszáma is:
0630-636/4714
Na neeeee!! Most mit csináljak? Te mi a lószart csinálnál de komolyan?! Én tisztára kivagyok.. Most hívjam fel vagy mit csináljak?!.. Felhivom! Igen! Lépnem kell! Meg kell őt ismernem.. Muszáj.. Érzem! 🙃

Kicsöng.. :
-Halo? - szólt bele valaki, pontosan nem tudtam hogy ki az..
-Nickolas? -alig kaptam levegőt, hallottam hogy a másik oldalt az a valaki éppen elmosolyog.. Tisztán éreztem őt.. Uram isten!..
-Szia a nevem Jeremy! Te ki vagy?-most komolyan más számot hívtam? Az nem lehet.. Jól ütöttem be! Leellenőriztem 2-szer is!
-Én Elena vagyok.. Nickolast keresem!-komolyan mondom 5-tel szerintem többet vert a szívem amennyit szokott!
-Szóval Elena.. Én Nickolas testvére vagyok.. Adjam át az üzenetet, ha van egyáltalán üzenet? - megint.., megint éreztem hogy mosolyog!
-Csak annyit, hogy én kerestem őt, és jó lenne ha vissza hívna... -szabályosan suttogtam már a szavakat.
-Át fogom adni!.. - nem szólt bele többet, el se köszönt.. Azonban valami olyasmit éreztem, hogy én még hallani fogom az ő hangját.

Este 8 óra van! Nickolas még mindig nem hívott vissza. Vajon az a Jeremy át adta az üzenetemet? Vagy el se mondta hogy hívtam?! Aajj megöl a kíváncsiság.. Mit csináljak?! Hívjam újra?.. Lehet az lesz.. De ahh nemtudom!
Mire észbe kaptam újra tárcsáztam:
-Helló. - ez most egy másik hang.. Ő lehet az? 🤷‍♀️😅
-Szia Elena vagyok. Nickolas te vagy?
-Szia Elena! Örülök hogy felhívtál! Igen én vagyok az Nick. - végre!!
-Öhm.. a testvéred át adta neked az üzenetem? - kíváncsi voltam, viszont a vonal végén suttogásokat hallottam. Ez már nem jó jel.. Aj Elena megint bele mentél a szarba!!
-Nem! Kellett volna? - rideg volt, azt éreztem hogy zavarok.. Le kéne raknom a telefont, de bunkó viszont nem vagyok.
-Mindegy.. - mást nem tudtam mondani🙃.
-Elena.. - suttogott! Én viszont egy gombócot éreztem a torkomban, azt hittem megfulladok tőle! Ezt nem bírom.. Mi ez a hatás?! Nem hiszem el!!!!!
-Viszlát Nickolas! - ennyit még kitudtam nyögni. Leraktam..
Már napok óta nem tudok aludni, biztos vagyok benne hogy ez most sem fog menni!
Egyszerűen megzavarodtam!