Just friend~..~

7.rész

Ez az érzés.. Utálom! Igazából gyűlölöm mikor érzelemmel néznek rám! Mármint nem olyan érzelemmel, hogy úristen szeretlek, hanem.. Az a nézés mikor tudsz a másikról mindent, tudod mit gondol, tudod mit érez irántad, - és még sem teszi azt amit valójában akar. Na igen! Ez vagyok én! Ezt kapom..
Nickolas pont ugyan ez! A telefonos, hozzá teszem /furcsa/ beszélgetésünk után, nem igazán találkoztam vele egyik nap sem.
Máig!
A Redaway sarkán jártam, amikor kifordult az egyik pékségből. A szívem, nem nagyon újdonság, de megint vagy 5szörösen vert ahogyan megláttam. Egy menő napszemüveg volt rajta, ami sajnos eltakarta a csodás szemeit. De ahogy most elgondolkozom rajta, jobb is hogy rajta volt.. Egy darabig..
Egy meglehetősen fekete feszülős póló volt rajta és egy sötét kék farmer. Iszonyat jól nézett ki! 😅 Egy csomag volt a kezében, és ahogy láttam nagyon de nagyon sietett valahová! De még úgy, hogy fel is lökött! Észre se vett.. Ezt fájt.. Nagyon fájt.. Mármint nem a lökés😂, hanem az az érzés, hogy még észre sem vett. Azután hogy sikerült neki kilöknie a kezemből a
!forró! kávét, rám nézett.
-Elena..-össze ráncolt szemöldökkel mondta ki a nevemet, amivel még inkább belém hasított a fájdalom.
-Kössz, hogy kiboritottad a kávém.. - ennyit mondtam csak, mivel nem akartam bele menni az érzelgős dolgokba.
-Elena én annyira.. De annyira.. Bocs mennem kell.. - ezzel levette a szemüvegét és rám nézett. Na most figyu kettőt tippelhettek! Szerintetek hagytam elmenni vagy az útjába álltam?!!..
Hát persze hogy Elena Heltberg az útjába áll!!
-Na nem! Nincs semmi sajnálat! Nem is ismerlek ember, de mégis úgy érzem hogy nem tudok és ahogy látom te sem tudsz nélkülem meg lenni. Egyszerűen hátborzongató érzés, de nemtudok ellene mit tenni.
- kiszakadt belőlem! Már nem bírtam..
-Elena jobb ha távol tartod tőlem magadat! Hidd el ez mind2-őnk számára megkönnyebbülés lesz.-de láttam a szemei nem ezt mondják, ajj megőrít!..
-Nickolas ha most elsétálsz, akkor soha többé nem látsz engem!
-Szerintem beletörődök! - a szemei megint nem ezt mondták! Istenem.. Hogy lehet valaki ennyire de ennyire idegesítő!? Utálom.. Nagyon de nagyon! Alig ismerem, sőt! Kurvára nem ismerem!! És mégis az a kurva érzés..hogy nem tudom kiverni a fejemből,..hogy nemtudom elhesegetni a fejemben az arcképét..a szemeit! Mindenét!!!
Csak néztük egymást. Én nem tudtam megszólalni az utolsó mondata után. Ő is csak bámult és állt előttem.
Kínos!.. De nem is ez a legnagyobb probléma.. Hanem az, hogy olyanok vagyunk mintha már rég ismernénk egymást! Közbe meg egyáltalán nem!
Azon gondolkodtam talán említsem e  meg azt az üzenetet(?). Úgy gondoltam most vagy soha!..
-Nickolas.. Mi volt az a vers amit írtál nekem? - nem bírtam.. Gombóccal a torkomban mondtam ki az utolsó szót is.
-Elena.. Elmondtam neked, hogy jobb ha távol maradsz tőlem! Nem adok választ a kérdésedre.. Mert azzal csak nehezíteném a helyzetet. De egyet elmondok! Soha de soha nem akarlak látni.. Soha...! - ezzel sarkon fordult és elment.
Hogy mit láttam a szemébe?.. Őszintén? Semmit.. Talán egy kevés megbánást vagy szomorúságot.. Nem tudom.. De azt tudom, hogy haragja felém elég nagy. De bár tudnám mit tettem?! A telefonos mizéria után nem haragudhat rám, hisz nem én voltam az aki a tudtára adta, hogy éppen zavar! Nem én voltam aki azonnal elkezdett bánkódni a telefonban! Nem én tettem! És most még is én vagyok elküldve.. A jó büdös picsába..

Ezután haza jöttem és jah most itt vagyok..
Kíváncsi lennék mi pörög le éppen az ő fejében!.. Hogy tudott nekem ilyet mondani? A vers után..a házam előtti után,.. Minden után!!!

Kibaszottul egyedül érzem magam, és nem azért mert reggel ez történt velem, hanem azért mert tudom tényleg egyedül vagyok! Nemtudok megosztani senkivel semmit.. És ez a legszarabb érzés amit valaha is éreztem.
Anya, apa és Mike elmentek ma vásárolni.. Igaz nem hívtak magukkal, de nem is nagyon akartam volna menni.
James és Laura újra egy pár! Szuper!! Az iskola meglehetősen szarul megy most nekem, de per pill gondolni se tudok rá!
Szóval.. Ja! Itt maradtam, teljesen egyedül és magányosan.

Este 7 óra van. Nem tudom mi ütött belém de úgy érzem muszáj elmennem kikapcsolódni! Már nagyon rég nem voltam, ami azt illeti itt még egyáltalán nem voltam semmilyen bulizós helyen.
Össze kaptam magam, kimostam gyorsba a hajam és megszárítottam.
Ruhának, egy dekoltázsos fekete toppot és egy bőr nacit vettem fel.
Kisminkeltem magam, úgy hogy most tényleg bele vágok az estébe.
Bőr kabát, cipő és kész!
Anyáéknak nem mondtam semmit, csak kisétáltam az ajtón.

Ahogy bevettem a várost rá jöttem, hogy talán ez nem volt jó ötlet! Főleg hogy kibaszottul egyedül vagyok és semmi társaság mellé nemtudok becsapódni..
Követtem a városban lévő embereket, -és ahogy láttam egy After-nevű helyre ment be mindenki. Na most itt a kérdés.. Menjek e be vagy sem?!
De hát ha már eljöttem idáig akkor érezzem már jól magamat!
Bent mindenki táncolt, vagy ivott. Igazából ezen nem lepődtem meg xd.
Voltak olyanok akik tisztára szét csapták magukat, pedig még csak 9 óra volt. 😂 A Bárpulthoz léptem.. Egy nagyon fasza csávó a pultos,de tényleg kurvára jól néz ki.
-Szia, kaphatnék egy vodka narancsot? - néztem a szemébe, mert baszki tényleg nagyon dögös a pali.
-Hát hogyne!-és már készítette is. Irtó helyes és cuki egyben.. Atyaég ez nagyon rosszul fog kijönni, mivel társaságom nincs ezért itt kell maradnom a pultnál, bár ha nagyon leiszom magam nem bizti;))
[....]
"Fáradalmas éjszakákon jobb ha behunyod a szemedet, s majd csak akkor nyitod ki ha minden rendben lesz." - mondta nekem Félix, amíg én támasztottam, meglehetősen bedrinkezve' a pultot..
Félix a pultos, akiről az előbb meséltem. Iszonyatosan cuki, és elragadó ahogy azokkal az őzike szemeivel bámul rám,.. De.. De valahogy még is csak Nickolasra tudok gondolni és az ő szép szemeire!
Nemtudok mit tenni..
Talán ez a bulizós hely nem nekem való. Mindenki jól érzi magát és agykárosodásik iszik és táncol. De én! Én itt ülök mint egy nyomorult, támasztva a bár pultot, az utolsó korty vodkámmal a feles poharamban, - és azon gondolkodom mit csinálhat éppen Nickolas!
-Figyu csajszi, nem akarok illetlen lenni vagy bármi ilyesmi, de nem szeretnél már haza menni? - nézett rám aggódva Félix.
-Miért? Záróra?
-Nem! Jajj dehogy-kacagott-Csak nem bírom nézni ahogyan itt szenvedsz,és hiába mondok bármit rám sem hederítesz!-lehangolt állapotában lehetett, mert mindezt olyan áhitatosan és szomorúan adta elő, hogy megfogtam a vodkás poharam, lehuztam, és bementem a kör közepére táncolni.
Nemtudom mi ütött belém, talán az a sok kör abból a vodkanarancsból, majd tisztán a sima vidkából,perdített engem lábra. Sok ribanc játszotta ott az eszét a boxokban ülő fiúknak! Na most Elena jön! Megmutatom hogy csinálják a profik!
Táncoltam, táncoltam, és táncoltam, minden szempár rám szegeződött, de nem érdekel. Jól fogom érezni magam! És nem fogok becsavarodni egy hülye, ismeretlen, bunkó, jóképű fasztól!!!
Éreztem hogy valaki megérint hátulról, nem néztem az illetőre csak ráztam magam tovább, hiszen nem ez a ribanc eskü? Egy estére mindenki lehet ribanc😜vagy nem??
-Elena.. -perzselte a dobhártyámat a hang és a megszólítás. Ismerem ezt a hangot..
-Elena..kérlek hagyd abba! El fogsz ájulni.. - s ezzel az egész mondattal ugrott is be hogy ki is az, majd gyors sötétség borult a szemeimre, hiába nem akartam, nemtudtam leküzdeni.. Hirtelen olyan fáradt lettem, nem bírtam el a testem... És éreztem hogy magába folyt az egész sötétség, ami ebben az 1 évben csak kör körösen kerülgetett!