𝚁𝚘𝚜𝚎𝚜 𝙸𝚗 𝚝𝚑𝚎 𝙳𝚊𝚛𝚔 // 𝚁𝚘́𝚣𝚜𝚊́𝚔 𝚊 𝚜𝚘̈𝚝𝚎́𝚝𝚋𝚎𝚗

Hétvégi beszélgetések

*Adrien szemszöge (szombat)

~reggel~

Nehezen keltem, illetve tegnap este is alig bírtam elaludni. Az a csók.... Egész végig az járt az eszemben, de már most is csak az. Hihetetlen az a lány... Gyönyörű, kedves, illetve ahogy láttam gyönyörűen rajzol. Estig bírtam magammal, nem írtam rá. Nem mertem. Nem tudom miért. A napom is csak azzal telt, hogy plaggnek meséltem el újra és újra. De ő neki, nem tetszett. Túl nyálas volt a téma szerinte. Szerintem meg csodálatos. Végre. Szerelmes vagyok! Végig az a gyönyörű, aranyos arca volt belevésve az agyamba, mióta elváltunk. Nem bírtam sokáig, este átváltoztam, és mentem megnézni hogy mit csinál. És ki használtam az alkalmat, ugyanis ott ült az erkélyen. Mivel ő nem tudta hogy én vagyok macska, így egy kicsit sem sejtett belőle hogy miért kérdezgetem őt a pénteki napjáról. De most térjünk vissza a jelenbe.
Már mentem Mari erkélye felé, mikor megláttam hogy kint van. Egy kicsit gondolkoztam hogy oda menjek e, de igen oda mentem.
F.M.: szia Marinette!
M.: szia macska! Mit keresel te pont itt, ilyenkor?
F.M.:tudod csak gondolkoztam...
M.: szabad meg tudnom hogy min?
F.M.: szerelmi ügy. És te? Mert láttam az arcod mielőtt ide jöttem.
M.: a tegnapi napomról.
F.M.: miért mi volt tegnap?
M.: nem tudom elmondhatom e..
F.M.: ugyan kinek mondhatnám el?
M.: hát kb. Mindenkinek akit ismersz...
F.M.: léééééégyszii!!
M.:jól van elmondom. Szóval khm.. Tegnap a legjobb barátnőm alya.., tudod a katiblog vezetője
F.M.: aha!
M.: szóval ő szervezett nekem, és egy fiúnak egy közös találkozót, amiről egyikünk sem tudott, mert ő az ő haverjához ment volna videójátékozni, én meg moziba mentem volna alyával...
F.M.:szabad megtudnom ki is volt ez a fiú?
M.: ahj... Adrien.
F.M.: milyen Adrien...?
M.: Adrien Agreste.
F.M.: értem... -mosolygott el közben. Folytasd csak!
M.: köszönöm hogy megengedted! -kuncogott a lány, és elkezdte tovább mesélni a péntekit.
M.: na és, akkor nem tudtuk hogy hova menjünk, így úgy döntöttünk, pontosabban ő döntötte így mert ha már én a moziba készültem, menjünk oda. El is indultunk, és megfogta a kezemet! Én meg azt hittem, sokkot kapok ott helyben!
F.M.: miért nem örültél neki?
M.: de, de. Csak zavarban voltam.
Akkor folytatom.. Ha nem baj.
F.M.: nem nem. Folytasd csak nyugodtan.
M.: na és akkor oda értünk, be mentünk majd le ültünk, de végig fogta a kezemet amitől egész idő alatt hihetetlenül zavarban voltam. Majd ki mentünk, mert vége lett a filmnek. És már pár méterre voltunk a mozitól, amikor meg állt előttem, közben mind a két kezemet megfogta és megcsókólt. És ja..... Akkor meg pláne, hogy majdnem elájultam. Szóval igen, és haza kísért adott még egy csókot, és jó éjt kívánt. És ennyi. -nyitotta szét karjait, az utolsó mondatra.
F.M.: és te, szereted őt?
M.: i-igen. -ekkor Adrien szívébe talált az a bizonyos nyíl. És tiszta vörös feje lett.
M.:úristen macska, nem vagy lázas? Tiszta vörös vagy!
F.M.: de de, biztos beteg vagyok, szóval megyek is, nehogy el kapd tőlem. Szia!
M.:szia macska!
~marinette szemszöge~

Nem tudom mi lehet macskàval. Hirtelen megjelenik és pont csak ide jött. Mindegy, inkább be megyek mert egyre hidegebb van itt kint...
Mikor leértem hirtelen fogadott a látvány, hogy alya ott ül az ágyamon.
M.: te meg? Ho-hogy? Mivan?
A.: nem emlékszel?
M.: nem.....?
A.: még a múltkor megbeszéltük hogy szombaton este, avagy ma én át jövök, és csinálunk egy csajos estét!
M.: óóó.... Értem.
A.: kislány, még mindig nem érted!
M.: mindegy, mit csináljunk?
A.: hm.... Nézzünk filmet?
M.: aha az jó lesz. De mit?
A.: horrort?
M.: nem! Tudod hogy félek!
A.: jó akkor vígjáték, vagy romantikus?
M.: vígjáték!
A.: oké, a(z) ............ (*Random film*) jó lesz?
M.: aha, azt múltkor már én is meg akartam nézni, csak akkor még nem volt fennt neten.
A.: de már fennt van. Szóval akkor indítsam?
M.: aha, aha!!
*megnézték a filmet*
A.: hát az előzeteshez képest szar volt!
M.: most miért? Szerintem nagyon vicces volt!
A.: ha te mondod... Ja kapok észbe, mivan veled és Adriennel?
M.: semmi.... -mondta szomorúan a lány.
A.: most miért, mi történt?
M.: semmi csak..., mióta elbúcsúztunk, nem is beszéltünk..
A.: ahj... Kislány! Semmi baj, sőt gondolj bele! Megcsókólt téged, kétszer is!
M.: tudom de... Azért rám írhatott volna.
A.: mari, 1nap telt el a találkozásotok óta. Lehet hogy nem meri, mert ugyan úgy mint te zavarban van. A jó értelemben természetesen!
M.: igazad van. Gyere inkább menjünk le ha jól tudom van fagyi a hűtőben.
A.: fagyiiiii!!
Ettek fagyit, és alya közben próbálta, megnyugtatni a lányt, és sikerrel járt.

~másnap reggel(vasárnap)~

M.: alyaaaaa, kelj fel!
A.: jólvan anya!! -közölte kuncogva a lány, és erre marinette is kezdte követni a példáját.
M.: na de most komolyan, hívott anyukád, hogy menj haza mert vigyáznod kell a tesóidra, ugyanis nekik valami dolguk van, így szinte majdnem egész nap nem lesznek otthon.
A.: megyek! Mond meg nekik! -pár percel később, alya elment. Marinette pedig elő hívta Tikkit és adott neki egy nagy tál sütit.

*Adrien szemszöge(reggel [vasárnap])*

A.: plagg, hallod te hét alvó? Plaaagg!
P.: már aludni se lehet? Mert ha nem akkor legalább adj sajtot!
A.: jó adom, csak gondoltam felébresztelek, mielőtt érkeznek apa barátai. És igen vannak neki. És igen, én sem hittem el. -magyarázott a csodálkozó kwaminak aki már ott repkedett körülötte. Adrien adott is neki camembert, és le is ment hogy fogadja az embereket.
G.(Gabriel): jó reggelt Aranyhaj!
A.: hahaha. Jajj de vicces. -mondta unottan a fiú.
G.: nem sokára jönnek, szóval ne csinálj semmi rosszat!
A.: mit csinálnék?
G.: talán emlékeztesselek, a múltkori esetre? Amikor le vertél egy nagy vázát, aminek alig tudtuk össze szedni a szilánkjait?
A.: de az véletlen volt!
G.: elhiszem, és bánj majd kedvesen a vendégekkel, nem mint a múltkor!
A.: ezt inkább megsem kérdezem!
G.: jól is teszed. Pár perc és itt lesznek.
A.: addig gyorsan eszek valamit. -mondta majd ment is be a konyhába. Csak műzlit evett, mert ezt találta a leggyorsabbnak. Már csengettek, mikor Adrien rakta is a mosogatógépbe a tányért. Ment is az ajtóhoz, ahol apja már beengedte a vendégeket. Meglepetésére, csak egy nő volt, aki 2fiú gyerekkel érkezett. Adriennek nem volt nagyon érdekes, mert mind a két fiú 6éves volt.
Miután a vendégek elmentek, mindenki ment ebédelni, kivéve adrient azt mondta apjának hogy elmegy egy barátjához, ninóhoz. A limuzin ki is rakta egy random háznál, mert direkt nem adta meg jól barátja lak címét, ugyanis nem oda akart menni. Leginkább az ő hercegnőjéhez.
Egy plakátokkal díszített tábla mögött át is változott macskává, és ment is a lány házához. Körül járkálta az összes ablakot, de sehol senki. Ugyanis Adrien nem tudta hogy a szerelme szülei, elutaztak Kínába a rokonokhoz. Viszont a lány maradt. Éppen a parkban sétált, mikor a macsek észre vette. Oda is ment hozzá beszélgetni.
F.M.: szia Mari!
M.: szia macska...
F.M.: mi a baj?
M.: semmi, csak a szüleim elmentek a rokonokhoz Kínába, én meg itt maradtam, mert nem akartam menni. Most meg egyszerűen nem tudom hogy mit csináljak!
F.M.: miért nem beszélsz a barátaiddal?
M.: mivel Nino és Alya lefoglalják egymást, csak Adrien maradt, őt meg szimplán nem merem.
F.M.: miért nem?
M.: mert, mit mondjak neki? Szia én vagyok az Marinette, és nem tudom mit csináljak, át jössz? -figurázta ki, hogy milyen lenne ha fel hívná.
F.M.: pontosan! Szerintem szívesen át jönne!
M.: te ezt honnét szeded?
F.M.: ilyenek a fiúk, ha engem is át hívna az a lány akibe szerelmes vagyok, tuti hogy átmennék.
M.: hát még meg gondolom...
F.M.: rendben akkor én megyek ameddig el nem kapnak a lesi fotósok. -erre nevetett a lány.
F.M.: na szia!
M.: szia macska!

*marinette szemszöge*

Egyre furábbnak tartom hogy macska, egyszer csak felbukkan csak azért hogy beszélgethessen velem. Egyszerűen fura. De mindegy is inkább be megyek a pékségbe, úgyis ki raktam a zárva táblát,  mert jobb ha nem én szolgálom ki az embereket. Ezt meg hagyom anyának, és apának. A maradék sütikez amiket nem vettek meg, mert bezártak apáék mielőtt elmentek volna,  én és tikki fogyasztottunk el.