𝚁𝚘𝚜𝚎𝚜 𝙸𝚗 𝚝𝚑𝚎 𝙳𝚊𝚛𝚔 // 𝚁𝚘́𝚣𝚜𝚊́𝚔 𝚊 𝚜𝚘̈𝚝𝚎́𝚝𝚋𝚎𝚗

Egy "átlagos'' nap

~szerda (reggel)~

~marinette szemszöge~

Alíg bírtam felkelni, de végül sikerült. Szemeimet kinyitva az igen csak közel lévő Adrien-nel találtam szembe magam. Nem bírtam megállni. Adtam egy puszit az arcára. Szerencsére nem ébredt fel, szóval megúsztam. Majd aztán felültem, lementem a szobámban levő lépcsőn, és megnéztem hogy mennyi az idő. Velem együtt Tikki is ébren volt már, szóval nem voltam egyedül. És mivel Plagg is ott volt, és ő is aludt, természetesen nem tudtam mit eszik, de ezért nem akartam felkelteni.
Marinette: Tikki, Plagg mit eszik?
Tikki: sajtot. De a kedvence a camembert mindegyik közül.
Marinette: köszi tikki! -ez után mentem is le a konyhába keresni a kwamiknak valamit, illetve gondoltam sütök valamit. És mivel csak 4:00 óra volt, jutott rá időm. Meglepő módon kipihent voltam. Csoda. Adrien macska, én korán kelek, és még kipihent is vagyok! Na de, ezen túl tettem magam. Majd hozzá kezdtem a sütéshez. Csináltam macaront, mini ribizlis sajttortát, és málnás vaníliás sütit is. Mire végeztem a süteményekkel, csináltam jó sok teát, a vízforraló segítségével. Egy nagy kancsóba csináltam, amiből aztán öntöttem is magamnak. Lassan kortyolgattam a tűz forró teát, de meghallottam hogy az én kis hercegem felébredt. Olyan aranyos volt, hallottam hogy az agyból ébreszti fel kis kwamiját, és faggatja hogy hol vagyok. Avagy hogy én hol vagyok. Fel is mentem hozzá, és mint ahogy ő úgy én is pizsamában voltunk. És én mikor rá jöttem, hogy basszus! Biztos megint kukkolni fog! De nem is baj, én így szeretem. Na de vissza a jelenbe! Na szóval.., éppen nyitottam fel az "ajtómat" mikor Adrien mesterkedett valamijen "hogy kapjam el Marinettet? " terven. És mivel hallottam, kérdőre is vontam.
Marinette: nos akkor mit tervezel? -kérdeztem, miközben mentem fel hosszá az ágyhoz.
Adrien: semmit csak tudod... -megvakarta a tarkóját, de én közelebb mentem hozzá. Kár volt. Adrien abban a pillanatban megragadta a kezem, és magához rántott.
Adrien: most meg vagy!-kiáltotta, aztán adott egy hosszú-hosszú csókot.
Marinette: na gyere öltözz fel. -mondtam neki, de ő csak ravaszul vigyorgott.
Adrien: szóval te most azt akarod hogy elötted vetkőzzek, majd öltözzek fel? -mondta inkább már a perverz gondolatokkal, és én vörös fejjel elkezdtem mentegetőzni.
Marinette: nem! De én most elmegyek és átöltözök a fürdőben, mert csak 15évesek vagyunk adrien, és ne értsd férre én szívesen látnálak úgy de nem le.. Akarom mondani szégyenlős vagyok. -hadartam el gyorsan, miközben le siettem a lépcsőn, és szedtem ki a szekrényemből a ruhám.(egy fehér vállnál kivágott póló, egy rövid farmer nadrág, és a szokásos fehér szandál)
Adrien: szóval megint igazam van Bogaram!
Marinette: mint ahogy nekem is valószínűleg abban, hogy te látni akarsz engem póló nélkül, MEGINT!
Adrien: én soha sem hazudnák neked, és neked igazad van. -és rám kacsintott. Én rák vörös fejemmel elfordultam, és ki kerestem egy hajgumit a fiókomból, majd mentem is le a fürdőbe.
~pár perccel később~
Marinette: Adrien remélem készen vagy m-... -felmentem, de a mondatot nem tudtam befejezni mert életem szerelme, ott állt póló nélkül. És el is takartam a fejem. Adrien észre vette,hogy a piros fejem takarom zavaromban, és oda is jött. (Továbbra sem vette fel a felsőjét) magához rántott és meg csókolt. Miután elváltak ajkaink, bele is kezdtem a magyarázatomba.
Marinette: úristen Adrien! Bocsájnat, én nem tudtam. Azt hittem már készen vagy!
Adrien: ugyancsak Hercegnőm, felőlem akkor is oda jöhetsz hozzám amikor fürdök! -és ismét rám kacsintott.
Marinette: jó vettem az adást, de ha nem baj én most le megyek, ugyanis hajnali 4óta fent vagyok, és sütöttem sütit. Ja és Plagg!
Plagg: tessék? -mondta tök udvariasan, és nem is értettem, ugyanis Adrien azt mondta hogy rendkívül pimasz.
Marinette: gyere van camember!
Plagg: megyek is! -és mentünk is le, az épület azon részére, ahol apáék péksége. Amint le értünk oda adtam a kis feketeségnek a sajtokat, amit meglepően boldogan fogadott, de megértem. Nagyon szereti. Csak mint én Adrien-t. Aztán meg is jelent szőke hercegem. Észre vette az illatot, amit még a sajt szagában is lehett érezni.
Adrien: mi ez a finom illat?
Marinette: sütöttem, illetve megcsináltam a kedvenced. Ugyanis készítettem ribizlis sajttortát. -mondtam egy mosoly kíséretében.
Adrien: Marinette. Mondtam már hogy te vagy a legszebb, legokosabb, legügyesebb, legaranyosabb, legjobb lány az egész világon?
Marinette: de.... Aztán adott is egy gyors puszit, és sietett is az illat után.
~pár perc múlva~

Adrien befalta az utolsó morzsáig is a tortát, ameddig én a kwamikkal elvoltam. Indultunk is tehát az iskoliskolába. Már léptünk ki az ajtót, amikor megszólalt a suli csengő. Akkor még nem tudtuk de az csak a jelző csengő volt. Ami lényegében csak azt jelzi hogy 20perc és be csengetnek. Na és mi ezt nem tudtuk. Adrien kikapta a kezemből a kulcsot, gyorsan bezárta az ajtót, és hirtelen felkapott a kezeibe. Ezen én nagyon meglepődtem. És így mentünk a suliig. És természetesen az egész osztály ott állt a suli előtt, de cicusom azért sem tett le. Oda mentünk ninoékhoz, vagyis Adrien ment, én a kezeiben voltam.. Na szóval oda értünk alyáékhoz, és ők még nálam is döbbentebben néztek Adrienre.
Marinette: khm.!
Adrien: mi az?
Marinette: nem szándékoznál le rakni?
Adrien: nem! -és cseppet sem zavarva hogy legjobb barátaink kb. 50 centire voltak tőlünk, megint megcsókolt. Alya a visítást vissza tartva nézett rám, mikor Adrien-nel az ajkaink elváltak.
Marinette: most már le raksz?
Adrien: hogyha a Hercegnőm ezt akarja... -alya erre még izgatottabb lett, ugyanis álítása szerint, nagyon össze illünk Adriennel.
Alya: mikorra várható a baba? -poénkodott, de ezt én és hercegem igen csak meglepődötten fogadtuk.
Adrien és én egymásra néztünk, majd egyszerre megkérdeztük.
Adrienette: milyen baba?
*kultúrált emberek módjára megtárgyaltuk, majd mentünk is órára. *
Óra után szünetben Alya magával rángatott, hogy meg tárgyalja velem a bálos témát.
Alya: szóval, ti milyen színben lesztek?
Marinette: ezt hogy érted?
Alya: én és ninó, megbeszéltük hogy rajta egy egyszerű fekete cucc lesz, narancssárga nyakkendővel, én meg narancssárga ruhában leszek, és egy fekete magassarkúban.
Marinette: az jól hangzik! Biztos jól fogtok úgy mutatni.
Alya: és ti? -kérdezte tőlem.
Marinette: nem tudom, még nem beszéltük meg.
*Majd becsengettek*
Szünetben Adriennel megtárgyaltam a dolgot, de arra jutottunk, hogy Adrien fekete-szürke kombóban jön, én meg egy fekete pink színű ruhában.
Eltelt ez a nap is. Viszont most szerelmem nem aludt nálam később, mert valamit el kellett intéznie. Nem tudom mi volt az, mert nem akarta elmondani. De mindegy is. Este meg vacsoráztam, megfürödtem, és aludtam. Bár be vallom kicsit furcs volt, mert most nem volt itt alvó társam. Nehezen de szomorkásan, sikerült elaludnom.