𝚁𝚘𝚜𝚎𝚜 𝙸𝚗 𝚝𝚑𝚎 𝙳𝚊𝚛𝚔 // 𝚁𝚘́𝚣𝚜𝚊́𝚔 𝚊 𝚜𝚘̈𝚝𝚎́𝚝𝚋𝚎𝚗

a bál

Mivel macska most nem volt... Képtelen voltam ennyi talizmánt elhozni. A teknős talizmánt ninónak, a rókát alyának, a méht Chloé nak, ugyanis manapság nagyon kedves. Végül a kígyót lukának. Jól döntöttem. Azt a több 20 gonosztevőt, egy óra alatt legyőztük. A ki létemet, nem fedtem fel. Semmi képp. És most ahogy harcoltam, hiába voltak ott az álarcok alatt a barátaim, hiányzott macska, hiányzott Adrien...
És igen fu mester mondta hogy egy két hónap, de az nagyon sok. Akár kevésnek tűnik akár nem. A nap folyamán végül úgy döntöttem, hogy tikkit magamnál tartom. Mert ha vész lenne, gyorsabban oda érek a mesterhez. Végül eltelt a nap. Viszont Egész este Adrien-en kattogott az agyam. Hogyha kiesik ebből a cuccliból, vajon szeretni fog még? Meg ha most nem ő irányítja magát, akkor most mi van az én aranyos cicusommal? Most vajon mit csinál? Gondol rám? Ő most utál? Ezek voltak a fejemben. Aztán ahogy agyaltam, sírtam. Sírtam mert anyáék nem voltak itt. Sírtam mert elveszítettem Adrient. Sírtam, mert féltem.

~másnap reggel(péntek)~

Utolsó nap a suliban, szünet előtt. De mégis egy örökké valóság volt sajnos. De térjünk vissza a reggelre.
Épp ahogy általában, nehezen keltem. A szemeimen nagyon látszott hogy sokat sírtam. És mivel korrektorom nem volt, mert nem szoktam sminkelni, így úgy hagytam. És hogy az emlékeket felidézzem, azt a ruhát vettem fel. Azt amiben először randiztam adriennel. A hajamat viszont kiengedtem. Ahogy indultam lefele, a konyhában megálltam és adtam a cicának enni, és inni. De kár volt bárhova néznem. Mindig Szerelmem jutott eszemben. Éppen éppen sírtam 1-2 másodperceket. Tikkit közben nyugtatott, hogyha vége lesz ennek az egész időszaknak, minden a régi lesz. Nem hittem neki. De aztán mentem is le. Bezártam az ajtót, és mentem suliba. Éppen mellettem kanyarodott be Adrien limuzinja, és tekintetünk találkozott. De most más volt. Nem az érzelem mentes, hanem olyan segítség/bocsájnat kérő nézés. Nem tudtam hova tenni. Viszont amint ki szált a kocsiból, újra érzelem mentes arca lett. Nem mentem oda. Inkább be futottam a terembe. Mázlimra senki sem volt ott. Szóval kedvemre bőghettem. Tikki percenként figyelmeztetett hogy legyek pozitív. De nem ment, hatalmat vett rajtam a seb amit Adrien akaratlanul okozott 2nap alatt. Aztán Rose és Juleka lépett be.
Rose: mi a baj marinette?
Marinette: szöszi gondok...
Juleka: figyelj marinette. Ha ő el hagyott, az azt jelenti hogy- nem tudta befejezni a mondatot, mert közbe vágtam.
Marinette: mert nem szeret
Rose: Téged ki nem szeret? -mosolygott rám Rose.
Marinette: senki sem
Juleka: ne hülyéskedj marinette! Mindenki imád téged! Mert te mindig jót cselekszel. Mindenkinek segítesz!
Marinette: köszönöm hogy így biztattok, de nem tudjátok hogy hol van alya?
Juleka: én nem láttam.
Rose: én igen, a könyvtárban van! -és megint mosolygott.
Marinette: köszönöm, és köszi hogy lelket öntötetek belém..
Rose+Juleka: nincs mit!
-majd aztán ki léptem az ajtón. Tiszta hulla fejjel mentem végig a sulin. És pechemre mindenki észre vette hogy sírtam. Kim azt mondta hogy szét veri azt aki ezt tette velem. Ezzel inkább ellenkeztem. Max csak bíztatott hogy semmi baj nem lesz. És még egy csomó ember lelket próbált önteni belém. De nem sikerült nekik. Be léptem a könyvtárba. Ott volt Nino, Luka és alya is. Oda mentem. És ahol mentem megláttam hogy egy másik sorban meg Adrien és a csaja ölelgetik egymást. Megint elkönnyeztem.
Marinette: sziasztok! -amint ki mondtam a könny csepp ki folyt a szememből.
Luka: úristen mi történt?!
Alya: te még nem tudod?
Luka: nem
Marinette: nézz be a másik sorrba! -mondtam bőgve. Luka meglátta amit meg kellett. És vígasztalóan meg ölelt. Az ölelésbe alya, és Nino is csatlakozott. Nagyon jól esett. De Adrien még mindig nem volt ott mint szokott, hogy mondja hogy szeret stb...
Az ölelésnek vége lett.
Marinette: nem megyek a bálba.
Alya: mi? Miért nem?
Marinette: alya, ezt most komolyan kérdezed?
Alya: igen
Marinette: minek menjek?! Ti ninoval kettesben el lennétek, mint ahogy Luka Chloéval. Nem akarok zavarni. Pláne úgy nem hogy párom sincs. Meg ha el is mennék, akkor nézzem ahogy ott enyelegnek? -az utolsó mondatra lefelé nézve, folytak a könnyeim, akár mint egy vízesés.
Alya: ugyan minket nem zavarnál
Marinette: alya, hadjuk a témát! Nem megyek és kész!
Luka: rendben lányok ameddig ezt megvitattátok, 10perc elment az órából. -közben óráját nézte.
Nino: akkor menjünk gyorsan. -mindenki rohant az ajtó fele. De én inkább ott maradtam. Alya észre is vette hogy nem megyek.
Alya: nem jössz?
Marinette: nem. Kihagyom az első órát! Egyedül akarok lenni.
-mondtam komolyabban, és elmentek. És utánuk Adrienék kézen fogva. Nekem nem fogta így a kezem. Velem nem törődött ennyit. Egyáltalán szeret ő engem?! Talán csalódott Hogy én vagyok Katica? Nem is lényeges. A második órára utána be mentem. Egész nap, nem voltam hajlandó beszélni. Haza mentem, leraktam a cuccaim, át változtam és ugráltam a ház tetőkön. Kora estig ezt csináltam. Márpedig akkor kezdődött a bál. Gondoltam be nézek. Mármint egy ablakon, Katica ként. Láttam is amit meg akartam nézni. Alya és Nino boldogok voltak, Luka és Chloé táncoltak, és Adrien és az a lány... Csókolóztak egész este. Észre is vette a házi Zsűri hogy ott vagyok egy ablakban.
H.Zs: Katica! Nem akarsz be jönni? -erre kijött pont alya, Nino, Chloé, és Luka. -klassz ez kell még nekem.
Katica: köszönöm de nem.
H.Zs: miért nem?
Katica: mert abban az épületben van, életem szerelme, aki elhagyott és egy lánnyal enyeleg bent!
Alya: az nem lehet... -mondta alya suttogva de hallottam.
Katica: kérem maga viszont menjen vissza az épületbe.
H.Zs: rendben! -és be ment. És a többi ek és indultak be. De meggondoltam magam. Meg akartam mutatni ki van az álarc alatt. És hogy Adrien miért ilyen.
Katica: Alya, Nino, Chloé, Luka. Ti velem jöttök!
Luka: mit csináltunk? -mondta gyerekes hangszinten
Katica: ti semmit. De megkell mutatnom valamit. Alya és igen ha arra gondolsz jól tudod. De kérlek ne áruld el a többieknek. Úgyis 2perc és ők is tudni fogják.
És el vittem őket az Eiffel-torony tetejére. Ott gondoltam senki sem lát.
Katica: sokatoknak feltűnt hogy nincs macska. Ugye?
Mindenki: igen!
Katica: én miattam! De van egy nyomós ők rá.
Chloé: hogy mi van?
Katica: elmondok mindent nyugi.
Na szóval. *sóhajtás* én vettem el a gyűrűt macskától.
Nino: de miért?
Katica: sokatoknak feltűnt az is hogy Adriennek semmi érzelem nem található meg az arcán.
Chloé: szóval azért vetted el macskától a talizmánt, mert Adrien megváltozott?
Katica: pontosan. Ugynais..
Adrien fekete macska.
Mindenki: hogy mivan?!
Katica: igen.. És tudjátok én ki vagyok?
Nino: nem
Luka: nop
Alya: van egy tippem
Chloé: gőzöm sincs
Katica: hát akkor.. Tikki pöttyöket le!
*átváltozik* remélem nem csalódtatok.
Mindenki: dehogyis!
Alya: csajszi! Nem hittem volna. De miért nem mondtad el még a múltkor.
-erre csak megvontam a vállam.
Marinette: na akkor vissza akartok menni, vagy nem?
Chloé: nem
Alya+Nino: nem csak lassú zene megy! Tuti nem!
Luka: Kár, de hogyha a királynőm így akarja.. -majd rá kacsintott Chloéra. Elkaptak az emlékek. Nem volt jó. Mármint örültem hogy össze jöttek, de mindig magamat és Adrien t juttatták az eszembe.