𝚁𝚘𝚜𝚎𝚜 𝙸𝚗 𝚝𝚑𝚎 𝙳𝚊𝚛𝚔 // 𝚁𝚘́𝚣𝚜𝚊́𝚔 𝚊 𝚜𝚘̈𝚝𝚎́𝚝𝚋𝚎𝚗

csak egy álom

El rohanásom lényegében azt jelentette, hogy elrohantam, szóval hadjon békén. Az erkélyen ültem, de ő feljött. Le gugolt elém, és megfogta a kezeim.
- figyelj, sajnálom. De én még mindig nagyon szeretlek. Még ha te nem is, ln még reménykedek a kettőnk dolgában. Viszont ne azért ne add nekem Plaggot, mert elmentem, és eltávolodtunk egymástól. Tudod, ez roppant gyerekes.
- akkor gyerekes vagyok és kész.- rántottam ki a kezem az övéiből.
- Mari, te ez idő alatt egy makacs, önfejű lány lettél. Ugye tudod?
- nem is vagyok az!
- de.
- nem.
- de.
- nem, és kész. Meg hogy tudd, én igen. Be vallom. Még mindig érzek irántad valamit. De nem akarom megcsalni a barátom, aki most éppen kómában van. Egy csomó filmben, ilyenkor a lány türelmesen várja, hogy a barátja végre valahára fel ébredjen. És nem csalja meg.
- de te szereted még őt?
- már egy ideje kevésbé.
- na akkor?
- akkor sem csalhatom meg! Nem illik!
- és ha szakítanátok?
- Adrien. Az ég szerelmére. Kómában van. Kómában van, érted?!
- jó, ezt rád hagyom. Na akkor. Oda adom a gyűrűm.
- adom. - nyúltam bele a táskámba, és ki vettem a talizmánt. Ahogy nyújtottam Adriennek, ő elkapta a csuklóm, és magához húzva megölelt.
Viszonoztam az ölelédt. Amikor Adrien elment, én át öltöztem, és elindultam a kórházba. Egész úton azon gondolkoztam, hogy ha ezt most megteszem, akkor mennyire vagyok rossz barátnő, meg hogy hogy mondjam el Lucasnak az egész helyzetet. És egész végig abban reménykedtem, hogy igaz az állítás, mi szerint az emberek ilyenkor hallják amit mondunk nekik. Már a kórház folyosóján sétálgattam, amikor találkoztam az orvossal, aki Lucast ápolja.
- hogy van?- kérdeztem köszönés nélkül.
- nem tudjuk mikor fog felébredni.
- köszönöm. - mondtam, és rohantam az akkor még barátomhoz.
- Szia...Lucas. - köszöntem neki, bár nem volt ébren.
- sokat gondolkoztam. És arra jutottam, a kettőnk ügyében, hogy legyünk csak barátok. Ugyanid így vissza gondolva,  a baleseted előtt is csak baráti szinten viselkedtünk egymással. És igen. Nem szerettelek volna megbántani, de ez az igazság. - ekkor viszont Lucas keze megmozdult, a szeme pedig ki nyitódott. Mosolygott.
- én is így gondolom.- mondta.
- akkor jó. Mert te tényleg egy nagyon jó ember vagy. És remélem találsz majd egy lányt, aki igazán szeret.
- hát.. ami azt illeti...
- nos?
- van egy lány, aki tetszik.
- ki az?
- nem ismered. A szomszédja anyáéknak. És már egy csomószor találkoztam vele.
- hát akkor sok sikert.
- sok sikert neked is Adrienhez.
- kö-köszönöm.  - mosolyogtam rá, és ki nyitva az ajtót, elmentem. Írtam Adriennek egy üzenetet, miszerint találkozzunk az eifell- torony tetején. Én oda értem 5 perc alatt, viszont Adrien nem sietett.
Amint oda ért, kérdőn nézett rám.
- mi történt, hogy ilyen sürgős volt jönnöm? - kérdezte, de én oda rohantam hozzá, és válaszul megcsókoltam.
Pár év múlva pedig lett 3 gyönyörű gyerekünk, Louis a legidősebb, aztán Emma, és Hugo, a legfiatalabb.

Ébresztőmre ébredtem. Suli idő.
Milyen furcsa álom....
Szóval mielőtt elkéstem volna, felöltöztem, és el köszöntem apáéktól. Ma nagy nap lesz számukra. Házassági év fordulójuk van, szóval ma délután enyém lesz a feladat, miszerint ki kell szolgálnom a vevőket.
Az isihez oda érve, Alya ugrott a nyakamba.
- végre ide értél!
- igen igen...
- mit álmodtál? Eléggé megrázottnak tűnsz.
- fura, de azt hogy Adriennel egy pár voltunk, és volt három gyerekünk. Vagy hát, röviden ennyit.
- ahj már kislány! Mikor mondod már el neki?
- nem tudom. Mi lesz ha megutál?
- nem fog utálni. Adrien nem olyan.
- tudom, jó. Megteszem. Ma, délután.
- ez a beszéd!
Aztán a nap többi részét, a suliban töltöttük. Végül aztán, utolsó óra után, rá szántam magam arra, amit eddig nem mertem megtenni.
- Adrien, várj egy kicsit!
- igen?- kérdezte, mikor lihegve megálltam mellette.
- ahzt akharom hah, mondhani, hogy, tetszhel nekem.
- bocsi Marinette. Te vagy a legjobb barátom, de én mást szeretek.
- kit?
- katicát. De légyszi, ne mondd el senkinek.

Hogy mi lett ez után? A képzeletetek kérdése. Adrien mikor jött rá, hogy ki élete szerelme, csak rajtad múlik.

Sziasztok srácok. Mivel az előző résznél nem jött válasz, így én döntöttem. És igen. Ez volt az UTOLSÓ rész. Remélem tetszett nektek, és örömmel várjátok majd Florinát, az új könyvem fő szereplőjét.

⬇️⬇️❗❗❗❗❗❗❗❗❗❗❗⬇️⬇️

Updateee(!!!!!):
Nos. Ami azt illeti, 2019.11.13. van. Szóval. Azon agyaltam, hogy folytassam e, miután ilyen köcsög voltam hogy a történet egy álom ként volt írva. Szóval aki szeretné hogy folytassam, vagy valami, azt kérném szépen hogy írja meg ide.

Mert én amúgy tök szívesen folytatnám, meg minden, csak akkor az az egy dobbantó lenne a dologban, hogy azt egy új könyv formájában tenném. Szóval van ez, amit nem tervezek tovább írni. Mármint nem úgy. Szóval remélem értitek. Létrehozok akkor egy "új" könyvet, ami ennek a folytatása. Avagy xy 2.

Vissza jelzéseteket várom ameddig kell. A feltétel a minimum 5 igen. És aki úgy van a dologgal, hogy 'kössz, de szar vagy, ne fojtasd!'  az is írja meg. Nem lesz belőle sértődés, senki nem támad le senkit. Mindenkinek lehet véleménye.