Save me from the loneliness | Vmin

세 번째

/Kim Taehyun/

2. nap
4:55. Már aludnom kellene, de nem tudok. Tiszta ideg vagyok, ami tegnap történt.
"— Vigyázz, Jimin! — kihúztam a sínek elől.
— Jól vagy? — kérdeztem, de ő ráütött a kezemre.
— Hagyj BÉKÉN! — majd elviharzott."
Persze, nagyapa felhívott, hogy ma tud megérkezni, nem tegnap. A jobb kezemet szorongattam, Eomma bekötözte. Amióta Appa* elment, meg ígértem neki, hogy minden elmondok Eomma-nak. *Appa=apa.
Amit sajnálok, hogy Jimin már tényleg nem a régi. Szeretnék neki segíteni, de hogy?
  Mindjárt ébresztő, de én tuti nem fogok visszaaludni. Úgy döntöttem lefürdök, miélőtt neki kezdek a napnak. Elkezdtem engedni a meleg vízet, és leszedtem a fáslit. Borzasztóan égett, de ennél már csak SKY* lehet nehezebb.
*Koreában a 3 legjobb egyetem rövidítése.
  Bemásztam a forró vízbe. Megráztak a tegnapi történtek. Kevesebb, mint 4 órát aludtam. Miután megfürödtem, el mentem enni. Keksz és joghurt.
Éppen a fel akartam hívni Chung-ot, de Eomma bejött a konyhába.
— Felébresztettek? — kérdeztem.
— Nem. Már 3 óta fent vagyok. — kiöntött magának egy bögre kávét.
— Te miért nem tudsz aludni? — kortól egyet.
— A tegnapi miatt.
— Tényleg hihetetlen, ami Jiminnel történt.
— Igen.
  Lassan eltelt az idő, amit Eomma-val töltöttem. Túl estünk a reggeli rutinon, bár egyikünk sem volt kedve bemenni. Mielőtt elkezdődött volna az első óra, bekopogtattam az igazgatónőhöz. Elmondtam, a tegnapi eseményekből, hogy hogyan lehetne megoldani.
Az első órán, az ofő beállított Jiminnel.
— Park Jimin, foglalj helyett valahol!
Jin-Hwa sorába leghátul leült, és elkezdett hintázni.
— Kedves Diákok! Pár kollégám és szülő felvetette, hogy a SSEV*-be pályázunk. A pályázat előírása szerint minden osztályban két fős párokat fogtok alakítani, a tanulmányi eredmény alapján. Összesen 15 általános és középiskola jelentkezett. A 3 legjobb megnyer egy 2 hónapos európai utat nyer. Az osztályfőnökoknél lesznek a párok, és egyéb dolgok listája. Sok szerencsét kívánok! — jelentette be az igazgatónő.
*Szöul körüli diákok európai utazása
   Végre valami érdekes is fog történi, mint hogy csak tanulás. Appa régi ötlete volt, mikor még nem volt katona. Az ofő felvette az olvasó szemüvegét, és mondani kezdte:
— Ahogy hallottátok, nagyon nagy munka vár ránk, az elkövetkező hónapban összesen 5 vizsgán fogtok részt venni. A pontok alapján fogják eldönteni, hogy milyen iskolák indulnak. — mély levegőt vett.
— A párokat illetően:
Jin-Hwa és Chung
Taehyun és Jimin
A többi számomra nem volt lényeges. De Jiminnel vagyok együtt.... és Chung Jin-Hwa-val. Ebből még baj lesz. Ez a nap gyorsan elmúlt, mint hittem. Éppen az udvaron sétáltam, mikor Chung megijesztett.
— Hé, haver nyugodj le! — vállba vágtam.
— El se hiszem, hogy Jin-Hwa a párom.
— Csak azért, mert sz@rul állsz angolból. — a vigyora rögtön eltűnt.
— Te viszont megkaptad Jimint.
— Nem lesz könnyű vele...
— De sikerülni fog neked! — a nyakamba karolt.
  Chung hazakísért, alig bírt magával. Egyedül voltam otthon, Yeontan-nal. Próbáltam tanulni, de ő ellopta a zoknim.
— Tannie, add vissza! — de el vitte a fürdőszobába.
— Oké, nyertél. — rezgett a telefonom.
Ismeretlen számról érkezett: Az iskola, 30 perc múlva.
  Ki lehet az? Mi van ha Jimin? Remélem, hogy nem valami gyilkos. De elmegyek.
~Fél órával később~
Nagyon hideg van, és még mindig nincs itt az ismeretlen. Valami zaj csördült meg. Kicsit, csak egy kicsit félek. Egy fekete alak mászkál előttem.
— Halló, ki van ott? — rohadtul reszkedtem.
— My name is irrelevant. — nem lehetett Koreai, inkább amerikai.
— What does he want? — kérdeztem.
— Do you recognize this person? — odanyújtott egy fényképet. Első látásra Jiminre hasonlított, de nem ő volt.
— No. — visszadtam a képet.
— Thank you, NATO.
  Mi van?! A NATO-nak köze sincs Dél-Koreához. Akkor lehet, hogy Jimint keresik. De akkor nem lett volna iskolában!