A költözés -2-

505 14 0
                                    

- Gyerekek, megyünk! - kiabált anyánk fel az emeletre. Szuper! Ez is eljött!! MEgismerjük a mostohaapánkat, és mostohatestvérünket.

- Pöszi ne aggódj. Ha bármelyik zavar kitalálunk valamit, aztán zsa haza. - kacsintott rám a bátyám. Legalábbis az "eredeti". Laza pár órás út után megálltunk egy kertes ház előtt. Hát, mit ne mondjak. Nem ez a legkisebb ház, amit valaha láttam. 

- WoW - nyögtem ki.

- AZta jó @&@##@& élet - csodálkozott Matus is. A ház ajtaja kinyílt, mire kiszálltunk.

- Hát sziasztok kedveseim. - köszönt az idegen. Anyához odament és röviden megcsókolta, mire a bátyám és én összenézve elfintorodtunk. Szerintem ez teljesen normális a gyerekek körében.

- Jajj, hát be sem mutatkoztam. - tapsolt egyet. - Szerencsés Fülöp vagyok. Tegezzetek nyugodtan.

- Máté. - rázott vele kezett.

- Eszter. De az Esztit jobban szeretem. - mutatkoztam be.  - Ő pedig Deby. - mutattam a kutyára.

- Szia, kislány. - simogatta meg Fülöp. - Mennyi idős?

- 3 hónapos. - feleltem mosolyogva.

- Ez a teljes neve, hogy Deby? - kérdezősködött a férfi.

- Debóra. - vágtam rá. - Deby, ül. - szóltam rá, mire ő jó kiskutya módjára teljesítette a feladatot.

- Bocsássatok meg, gyertek be nyugodtan. - invitált be minket új otthonunkba. Amikor bementünk egyből megpillantottuk a kanapén elhelyezkedő fiút. Aki bizonyára Dávid volt. - Fiam, gyere ide. - szólt rá az édesapa. Ami mellesleg nekem nem adatott meg.

- Hali. Dávid vagyok.   - intett lustán, amikor szembekerült velünk.

- Máté. -biccentett fivérem. - Ő pedig Eszti a húgom.

- Húgotok. - javította ki anya. Én ilyen "WTF?" fejjel néztem rá, hogy ezt most muszáj volt-e. - Márta vagyok. - mutatkozott be ő is.

- Ő Deby. - néztem a kiskutyára, aki legjobb barátomhoz híven a lábam mellett foglalt helyet.

- Szia, kishaver. - simogatta meg a fejét.

- Nektek van állatotok? - kérdeztem. Nemlegesen megrázta a fejét.

- Hány évesek vagytok?- érdeklődött.

- 15 és 17. - felelte Matus.

- Gyertek, megmutatjuk a szobáitokat.

- Hány szoba van? - kérdeztem.

- 6 - válaszolta Fülöp.

- Szerencse, akkor a fiúknak nem kell osztozniuk egy szobán, és megbeszélni, hogy melyik nap ki akciózik. - nevetek fel. Anya furcsán néz rám, Fülöp és Dávid hitetlenkedve.

- Ez hogy jött? - kérdezte Dávid.-

- Én csak a bátyámból indultam ki. - vontam vállat.

Ketten, Debrecenben SZÜNETELWhere stories live. Discover now