Ketten, Debrecenben SZÜNETEL

Gólyatábor -11/1-

Sziasztok! Tudom, tudom, nagyonnagyon régen volt rész, amit sajnálok, de itt a következő. Nem ígérek semmit, de remélem hamarosan tudom hozni a következőt is.❤ Remélem még emlékeztek a történetre valamennyire😅 Jó olvasást!

Éppen szálltunk fel a buszra, de ne ugorjunk ennyire előre.

A strandon töltött idő nagyon jól telt. Sokat beszélgettünk, hülyültünk és megismertem Márk húgát, Leát, valamint az unokatesóját, Larát. Mindketten nagyon aranyosak, és kedvesek. Máté egész nap csúnyán nézett Márkra. Szegény amikor ezt észrevette, akkor zavarba jött. Ez viszont vicces is volt, amikor elkezdett visszabeszélni...

A találkozás az osztály 90%-ának nagyon jól telt. A legjobban Aidával, Pannival és Domával tudtam beszélgetni.

Beka mindenkivel jól elvolt, számomra úgy tűnt, hogy ő lesz az osztályunk közepe.

Doma nagyon humoros, együtt érző személyiség, aki nagyon emlékeztet Danira.

Panni nagyon sokat beszél, de viszont nem társasági típus. Szerintem nem barátkozik a legkönnyebben, de velem jól elvolt.

Zorával az egyetlen bajom, hogy Marci nélkül csak a mosdóba megy el.

Aida olyan, mint én. Gondolom nem kell részleteznem. Majd lassan megismeritek őt is, és higgyétek el, fel fog tűnni a hasonlóság.

Marci ez a szerelmes gyerek, aki barátnője nélkül dettó csak a mosdóba megy, meg a kosárpályára. Őt idézve, „a kosárpálya az élet".

Taminak még fel kell oldódnia a társaságunkban, szerintem ő beszélt a legkevesebbet, de gondolom ez még változni fog.

Peti a gitározásnak él, és nagyon közösségi ember. Mindenkivel haverkodik, és senkivel nem akar összetűzésbe keveredni.

Milánt nem is érdekli, hogy szar kapcsolata lesz azokkal, akikkel az elkövetkezendő négy évet kell töltenie. Hát nagyon sok értelme van, mondhatom...

Szóval térjünk vissza a mához, de reggelre.

Amikor a suli elé értem, ami a jelenlegi gyülekezőhely volt, csodálkozva vettem észre. hogy kevesebb ember van itt, mint amennyire számítottam. Ha tippelnem kellet volna, akkor 30-at mondtam volna. De látszólag én voltam az utolsó ember akire vártak. Köszöntem, majd odamentem a barátaimhoz.

-Sziasztok, eddig mi volt? – kérdeztem.

-Semmi. – jött a válasz Marcitól.

-Várunk még valakit? – kérdezte Panni.

-Mi megvagyunk. – vont vállat Beka.Kb. 5 perc múlva kezdett el beszélni egy nő, addig még szállingóztak az emberek.

-Sziasztok! Sörényi Jázmin vagyok, az iskola egyik volt tanulója. Lassan 2 éve én is(!!!) segítek a szervezésben. idén rám került a sor, hogy elmondjam a beszédet, ami annyi, hogy bemutatom a segítőket, akik a suli jelenlegi tanulói, és önként vállalták, hogy segítségünkre lesznek. Szóval, srácok, most már idejöhettek. – mondta ezek szerint Jázmin. Amikor végignéztem az emberein összeakadt a szemem Márkkal. Igen, azzal a Márkkal. Soós Márkkal. Azzal a Soós Márkkal. aki eddig egy szóval sem említette, hogy jön, pedig már kb. 3 hete, hogy ismerjük egymást, és tudja, hogy jönni fogok. Hamar megszakadt a szemkontaktus, ugyanis Jázmin folytatta a mondandóját. – Arató Zoé, 10. osztályos, Ambrus Bernadett 10. osztályos, Maráz Áron 12. osztályos, Vakán Mátyás 12. osztályos. Vanek Kevin 11. osztályos, Soós Márk 11. osztályos. Márk adja az A-soknak a táboros pólót, Kevin a B-seknek. Aki megkapta a pólóját, az odamegy Zoéhoz, vagy Zsanihoz, ez teljesen mindegy. Után pedig fel is ülhet a buszra. Kevin, Márk hívhatjátok az embereket.

- Budai Panni...- kezdte Márk, kérdezett valamit, adott neki egy pólót, és hívta a következőt. – Budai Zara... Dankó Rebeka... Dejsző Aida... Horváth Eszti. – hívott most engem. Megkérdezte a méretet, a színt, én válaszoltam. – Miért nem mondtad, hogy jössz?

- Én? – kérdeztem meglepődve. – Gólyaként szerintem egyértelmű volt, hogy jövök. Ellenben veled, akinek tényleg szólnia kellett volna, hogy jön. – okoskodtam.

- Jó, oké, vágom, majd megbeszéljük, lesz rá bőven időnk. – mondta, és folytatta a pólóosztást.

Odamentem Zoéhoz, és aláírtam egy részvételi lapot.