"Egykor még a Japán Császári Démon Hadseregben szolgáltam, de egy vérszívó ismét megfosztott mindenemtől. A barátaimtól, bajtársaimtól és még az emberiességemtől is.
Ő, Crowley Eusford a Tizenharmadik vámpírnemes, aki magához vett, mivel különösen n...
Miután a Tizenharmadik mintha súlytalan lennék felkapott és elrugaszkodtunk a talajtól, egy szempillantás alatt, hihetetlen sebességgel egy ház tetején landoltunk. A következő pillanatban pedig már valahol távol, egy fa lombja között suhantunk el. Ez a vámpír emberfeletti sebességgel képes mozogni!!! Önkéntelenül össze húztam magam, erősen csukva tartottam a szemem és szinte már kétségbeesetten kapaszkodtam a férfi acélos karjába, amivel magához szorított. Lángvörös hajszálaim mindenfelé szálltak a levegőben, Crowley vaskos nyakát és arcát simogatták, de nem úgy tűnt, mintha zavarná. A fejemet kénytelen voltam a mellkasába fúrni, mivel az erős szembeszél arra kényszerített, hogy minden porcikám a hatalmas testéhez feszüljön. És ha nem keltene bennem így is elég undort a vámpír közelsége, még a tudat is megőrjít, hogy egy mozdulattal szétroppanthatna. Azzal a hideg vasmarkával, amit a bőrömön érzek. Azokkal a kezekkel, amikkel annyi ártatlan embert gyilkolhatott már...
Hirtelenjében megálltunk és éreztem, hogy végre a szilárd talajon vagyunk. Crowley erős léptekkel megindult, mikor kinyitottam a szemeimet és komótosan felpillantottam rá. A tekintetünk azonnal összeakadt, vérvörösen izzó íriszeivel mintha a lelkembe hatolt volna, még a víz is kivert. -Ne félj tőlem ennyire, ameddig nem próbálkozol valami ostobasággal, nem foglak bántani.- közölte egy ártatlan mosollyal, de engem ez cseppet sem nyugtatott meg. Éreztem, hogy tervez velem valamit és hogy nem kéne ujjat húznom vele. De ez természetesen nem azt jelenti, hogy be fogok hódolni neki, inkább csavarja ki a torkomat, mintsem hogy olyan alázatosan kövessem, mint egy hűséges öleb. Mint az a kettő nőszemély, akik most is mögöttünk loholnak és olyan szúrós szemekkel néznek rám, mintha fel akarnának nyársalni.
~
Hamarosan egy hatalmas birtok elé értünk, ahol kettő átlagos vámpír nyitott ajtóval várt ránk. A Tizenharmadik mosolyogva besétált az épületbe, majd egy felfelé vezető lépcső felé vitt. -Most már lerakhatnál, én is tudok ám sétálni.- mondtam a lehető legmagabiztosabban, mire a kettő vámpírnő felkapta a fejét és már meg is öltek a tekintetükkel. -Hogy merészeled?!- morogta ökölbe szorított kezekkel a szőkeség, de rögvest elcsitult, amint a Tizanharmadik csendre intette. -Ne felejtsd el kicsi emberlány, hogy majdnem elvéreztél a sebeid miatt, ráadásul láttam, hogy alig állsz a lábadon.- igaza volt, és ez idegesített. Nem akartam esetlennek tűnni vérszívók előtt, akiket annyira gyűlölök. -Mellesleg mi a neved? Vagy szólítsalak inkább piroskának?- nevette, a kettő vámpírlány is elkuncogta magát. Én pedig összepréseltem a számat, nehogy valami olyat mondjak, amit később megbánok. Ez most komolyan a hajam színén gúnyolódik?! -Akane... Hyakuya...- böktem ki, a hangomban cseppnyi kedvesség sem volt. -Nahát, illik hozzád ez a név (megjegyzés: az Akane név jelentése = ragyogó vörös).- a vámpír eleresztett egy jóízű kacajt, amit be kell vallanom, hogy még én is aranyosnak tartottam. Így már nem is tűnt olyan félelmetesnek. -De tényleg szép neved van, tetszik.- mondta valamivel komolyabb, mégis lágy hangon, közben rám mosolygott. Nekem pedig valamiért hevesen kezdett verni a szívem. Ezt most bóknak szánta? Mikán kívül eddig senkinek sem tetszett a rubinvörös hajam, kicsiként gyakran piszkáltak miatta. De Mika mindig megvédett... Mika... Ahogy felderengett előttem a fiú arca, éreztem, hogy gombóc jelenik meg a torkomban. De mély gondolataimból az zökkentett ki, hogy a Tizenharmadik lerakott egy hatalmas ágyra. -Ez lesz a szobád, remélem, hogy elnyerte a tetszésedet.- mondta, majd csatlósai felé fordult. -Chess, Horn, hozzatok valami ruhát a lánynak, így mindenki csak ellenségnek hinné.- parancsolta, mire a kettő alázatosan meghajolt és kimentek a szobából. Én addig körülnéztem a hatalmas, fehérre festett helyiségen. Az ajtóval szemben két köríves, francia ablak helyezkedett el, amit egy földig érő, piros függöny keretezett. A szoba közepén egy fakeretes, kétszemélyes ágy feküdt, egy-egy éjjeliszekrénnyel az oldalán, amin gyertyatartók és egy csokor fehér liliom díszelgett. Jobb oldalon egy ruhásszekrényt pillantottam meg, azzal szemben pedig egy csinos kis komódot, ami fölé egy köríves tükröt raktak. A szoba viktoriánus stílusa el is feledtette velem, hogy még japánban vagyunk.
Crowley visszafordult és levakarhatatlan vigyorral közelebb lépett hozzám. Össztönösen össze húztam magam és éreztem, hogy a szívem egyre hevesebben ver. De nem mondott semmit, csak némán méregetett. Nem úgy tűnt, mintha meg akarna támadni, de valamiért szörnyen nyugtalannak éreztem magam. A szobára telepedett nyomasztó csend csak fokozta a feszültséget, mintha mind a ketten arra vártunk volna, hogy mit fog lépni a másik. Végül bátorkodtam feltenni egy kérdést. -Miért mentettél meg, ha csak információkra van szükséged a Hadseregről?- -Ezt hogy érted?- nézett rám kérdő tekintettel. -Mármint nem lett volna egyszerűbb kifaggatnod, majd hagynod meghalni? Egyáltalán miért hoztál ide?- A férfi rövid hezitálás után sóhajtva leült mellém az ágyra, ami azonnal besüppedt alattam és felé lejtett. Felsőtestével felém fordult és játszadozni kezdett derékig érő tincseimmel, amik hullámokban omlottak egyenruhámra és végeik a fehér selyemágyneműt súrolták. -Tudod az örök élet átka a magány és az unalom. A vámpírok hűsége pedig felszínes, csupán az erőm miatt engedelmeskednek nekem és tesznek a kedvemre.- hadarta keserédes mosollyal, majd ajkai elé emelte egyik hajtincsemet és egy csókot lehelt rá. -De te más vagy Akane, te szembe mersz szállni velem. A rendkívüli véred felkeltette az érdeklődésemet, a makacsságod pedig kedvemre való.-
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sziasztok^^ Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a fejezetet, remélem, hogy tetszett😁
És nagyon köszönöm a sok pozitív visszajelzést a könyv folytatását illetően, annak ellenére, hogy majdnem fél évig szüneteltettem... Mindig arra motiváltok, hogy ne hagyjam abba az írást❤️❤️❤️ Cserébe mindent bele fogok adni és igyekszem sűrűbben hozni a fejezeteket👍🏻📝⭐️
És egy kis ifó: A felújított borító mellé kicsit átírtam/kibővítettem a könyv leírását. Lessétek meg ;)
