Holnap ᵇᵉᵒᵐʲᵘⁿ [✓]

»20. rész«

*Beomgyu szemszöge*

Minden perc egy örökkévalóságnak tűnt. Anya a kórteremben volt apám mellett, míg én kint ültem a folyosón. Nem mentem be hozzá. Haragudtam rá, viszont ennek ellenére mégis aggódtam érte, még ha nem is akartam látni.

Mégis csak az apám...

-Beomgyu. - hallottam meg hyung hangját, majd felé kaptam a fejem.

Felpattantam a székről, majd karjai közé vetettem magamat.

-Köszönöm, hogy ide jöttél.

-Ez természetes. - simított végig hátamon, amitől kirázott a hideg.

Leültünk a székekre, majd Yeonjun félve kapta a fejét az ajtóra.

-Mi lesz, ha megtudja...

-Nem fogja megtudni, hogy itt voltál. Anya tudja, hogy jössz. Őt nem zavarja. - mondtam.

Óvatosan megfogta a kezemet, majd aprót szorított rajta.

-Beomgyu. - lépett ki az ajtón anya. - Én itt maradok a... - kezdte el, majd Yeonjunra nézett. - Szia. - mosolyodott el.

-Jó estét. - mondta halkan Yeonjun, majd elengedte a kezemet.

Hyung...

-Itt maradok apáddal még. Nagyon késő van már, menj haza. Pihend ki magad.

-Jó. - feleltem, majd felálltam.

-Öhm... Lehetne egy kérdésem? - kérdezte félve Yeonjun anyutól.

-Persze. Mond csak. - mosolyodott el anya.

-Beomgyu... Átjöhetne hozzánk?

-Ez nem biztos, hogy jó... - kezdtem el, de anya közbevágott.

-Holnap reggelig bent lesz apád a kórházba. Mire hazaérne, te már a cégnél lennél. Menj csak. Nem mondom meg neki, hogy Yeonjunnál voltál.

Lassan anya felé indultam, majd szorosan átöleltem.

-Köszönöm. - suttogtam.

-Ez a legkevesebb.

***

-Hyung... Nem akarok zavarni. Inkább hazamegyek. - közöltem, amint a házuk elé értünk.

-Bejössz szépen. Alszunk egy jó nagyot és holnap együtt megyünk a céghez.

-Jól van... - sóhajtottam.

Félve követtem be a házba, majd szinte remegve vettem le a cipőmet.

-Beomgyu... Nem foglak megölni. - mosolyodott el Yeonjun.

-Tudom csak...

-Ne aggódj nem lesz semmi baj.

Yeonjun a kezét nyújtotta, amit lassan elfogadtam, majd vezetni kezdett.

-Megjöttetek? - lépett ki az anyja a nappaliból. - Nem lett gond ebből?

-Megmondtam, hogy ellopom estére. - nevetett Yeonjun.

-Jó estét. - mosolyogtam az anyjára.

-Nem vagyok én annyira idős szívem. Nyugodtan tegezz. Jia vagyok, te pedig Beomgyu igaz? Annyira örülök neked. Sajnálom ami otthon történt. Ha bármi van ide mindig jöhetsz. - mondta, majd szorosan átölelt.

-K-köszönöm. - feleltem halkan.

-Anya...mennénk. - közölte Yeonjun.

-Igaz. Elnézést. Nem tartom fel a fiatal párt. - nevetett fel.

-Anya! - szólt rá erélyesen. - Nem vagyunk együtt.

-Még.

Az egyre jobban vöröslő arcomat a kezemmel temettem be, majd Yeonjun nevetve vette el onnan azokat.

-Menjünk. - mondta, majd elkezdett húzni az emeleti lépcső felé.

Hyung szobájában egyből bedőltem az ágyba, majd lekapcsolta a lámpát.

-Gondoltam elmegyünk fürdeni, de akkor majd reggel. - nevetett fel. - De... Meg fogsz sülni. - mondta, majd bemászott az ágyba.

-Nem fogok. - feleltem halkan.

Hirtelen Yeonjun megragadta kezemet, majd húzni kezdett.

-Kelj fel Beomgyu. Szépen levesszük a pulcsidat.

Engedelmesen felültem, majd megragadta a pulcsimat és egy pillanat alatt lekapta rólam.

-Ugye, hogy jobb? - kérdezte halkan.

Szótlanul dőltem vissza az ágyba, majd Yeonjun is elhelyezkedett.

-Köszönöm, hogy ezek után is mellettem vagy. - suttogtam.

-Beomgyu... Én itt leszek neked mindig ezt jól jegyezd meg. Viszont... Felejtsünk el mindent. - közölte.

-Mindent?

-Mindent.

Szívem összeszorult, majd könnyek szöktek szemeimben.

-Nem... Nem akarom. Hyung... Én mindig erre vártam. Nem akarlak elveszíteni...

-Nem is fogsz. Csak... Maradjunk barátok.

-De...

-A saját érdekedben.

-Kaphatnék egy utolsó...

-Ne nehezítsd meg. Kérlek...

-Ahhoz képest idehoztál. Minek? Hyung, miért akartad, hogy ide jöjjek? Ha csak megnehezítem a dolgodat, akkor inkább...

-Azért akarom, hogy elfejtsd ezt, mert szeretlek. Nem akarom tönkretenni a most épülgető karrieredet. És ezt is felejtsd el... - közölte, majd pillanatok alatt az ajkaimon kötött ki.