Holnap ᵇᵉᵒᵐʲᵘⁿ [✓]

»31. rész«

Egész délután filmeket néztünk, majd este lefürödtünk és lefeküdtünk aludni. Yeonjun hyungnak dőlve aludtam el, miközben az egyik kezével a hátamat simogatta. Ez egészen romantikus volt addig, míg éjjel belém nem rúgott. Először szólni akartam neki, hogy rugdosson mást, de inkább egy mosoly kíséretében visszaaludtam.

-Beomgyu kelj már fel. - riadtam fel hyung hangjára.

-Még egy pár percet... - kértem.

-Az ébresztőre sem keltél fel. Háromszor szóltam már és csak most kelsz fel... Dehogy kapsz még perceket. Kifelé. - mondta nevetve.

-De hyung...

Hirtelen letépte rólam a takarót, majd megfogta a lábamat és húzni kezdett.

-Ne már. - nevettem fel.

Elengedett az ágy szélén, majd duzzogva felültem.

-Ah jó felkelek. Hol a táskám? - néztem körbe a szobába. - Várjunk... Elhoztam én egyáltalán? - kérdeztem ijedten.

-Nem hoztál táskát. - nézett rám Yeonjun.

-Tényleg nem?...

-Ember, tegnap fürödtél. Szerinted miből pakoltad ki a cuccaid? - kérdezte.

-Ja... Amúgy meg mit szívatsz? Most tökre elhittem, hogy a kocsiba maradt...

-Szeretem húzni az agyad. - nevetett fel.

-Hol van? - kérdeztem.

-Mi?

-A táskám. - forgattam a szemem.

-Tudtam ám. Az ágy mellett. Beomie te mit szívtál? - kérdezte nevetve.

-Lehet kirúgtad belőlem az emlékeim. - nevettem fel.

-Mi? - fagyott le.

-Semmi hyung, semmi. - ráztam a fejem mosolyogva.

Felkeltem az ágyról, majd kiszedtem a ruhámat a táskámból, aztán a fürdőszoba felé vettem az irányt. Sietősen átöltöztem, elintéztem reggeli rutinjaimat, majd vissza mentem a szobába.

-Hm... Vajon téged is órákig fognak öltöztetni? - kérdezte.

-Mi? - kérdeztem nevetve.

-Hát a videóhoz adnak ruhát. Vagyis segítenek keresni. Aztán jön a sminkes... Elleszel.

-Oh... Mindegy. Ha veled vagyok az idő csak repül. - mosolyogtam.

-Ha megengedik persze...

-Na majd én befenyítem őket.

-Én is attól félek. - nevetett fel. - Megyek én is készülődni. Vad Beom. - nézett rám.

-Azt nem mondtam, hogy vad leszek.

-De az ötleteid azok vadak. - nevetett, majd kiment.

Most miért?

Telefonomat a zsebembe csúsztattam, majd lementem a konyhába. Jia már készítette is nekünk a reggelit, mikor leértem.

-Jó reggelt. - mosolyogtam rá.

-Jó reggelt Beomgyu. - mosolygott. - Gyere, ülj le egyél.

-Megvárom hyungot. - mondtam.

-Attól még leülhetsz. - mosolygott tovább.

Mosolyogva indultam meg az asztalhoz, majd helyet foglaltam az egyik széken.

-Jól aludtál? - kérdezte Jia.

-Igen. - feleltem.

-Akkor jó. Hol van már ez a gyerek. Yeonjun. - kiáltott ki a konyha ajtajából.

-Mindjárt. - kiabált le a földszintre.

***

Reggeli után elköszöntünk Jiatól, majd útnak indultunk. Csendben mentünk egymás mellett, aztán hyung hirtelen összekulcsolta kezét az enyémmel.

-Alig várom már a mai napot. - mondtam.

-Amúgy... Úgy beszélsz, mintha egy hetet hagytál volna ki. Pedig csak egy napot. - nevetett hyung.

-Hát bocs, hogy hiányoznak a többiek. - közöltem.

-Jól van na...

Szótlanul mentünk egészen az utunk végéig, majd bementünk a BigHit épületébe. Amint az aulába értünk észrevettem a többieket.

-Beomgyu hyung. - rohant felém Kai, majd megölelt. - Olyan jó, hogy újra itt vagy.

-Én is örülök. - viszonoztam az ölelését.

-Beomgyu. - hallottam meg Bang Sihyuk hangját. - Soobin már vár téged. Ő fog segédkezni.

Erről ennyit...

-Nem mehetnék én vele? - kérdezte Yeonjun.

-Miért? - húzta fel a szemöldökét.

-Mert... Azért mert... Hát mert!? - nevetett hyung.

Valamit elfelejtettünk...
Bang Sihyuk nem is tudja, hogy együtt vagyunk...
Ajaj...