Holnap ᵇᵉᵒᵐʲᵘⁿ [✓]

»32. rész«

Félve néztem hyungra, majd behunytam szemeimet. Lassan szóra nyitottam a számat, de hyung megelőzött.

-Ő...Soobin mégis csak leader... Jó lenne, ha ott lenne a dalírásnál. Vigyáznia kell a kicsikre. - közölte.

-Hé! Nem vagyok kicsi. - nevetett fel Taehyun.

-Én se... Csak... Maknae... Hé... - szomorodott el Kai.

-De hiszen... Yeonjun te vagy a legidősebb, miért Soobin... - kezdte el a férfi, majd közbe vágtam.

-Esetleg nem lehetne ezt Üdv ismét a bandában ajándéknak tekinteni? - kérdeztem mosolyogva.

Nem tudom mennyire lenne jó ötlet, ha rájönne a dolgokra.

-Gyanúsak vagytok ti ketten. - mutatott ránk.

-Beomgyu jössz már? Rád vár mindenki. - jelent meg Soobin hyung. - Lemaradtam valamiről? - nézett körbe, majd megakadt a szeme Bang Sihyukon.

-Na jó... Én ezt rátok bízom... Tegyétek ahogy jól esik. De egy panaszt nem akarok hallani. - közölte, majd elsietett.

Hatalmas mosollyal néztem Yeonjun hyungja, aki Soobin hyung vállára tette a kezét.

-Csere van. Menj szépen dalt írni. Én Beomgyuval megyek. - közölte.

-Jól van. - mosolyodott el. - Kai, Taehyun. Írjunk dalt. - nézett rájuk, majd átkarolta a két fiút és elindultak.

-Hyung.. - néztem Yeonjunra. - Egyszer... El kell mondanunk nem?

-De. - sóhajtott. - De nem most. Na menjünk. Ma tiéd a reflektorfény. - mondta, majd összefonta a kezeinket.

-Ha így megyünk akkor...

-Ne aggódj már ennyit.

-Jól van na...

Amint a beléptünk a helyiségbe mindenki ránk nézett. A menedzser felkiáltott egy na végre megjegyzést, majd a fehér vászon elé küldött.

-Nem Soobinnak kéne itt lennie? - kérdezte a menedzser.

-Nem. - közölte hyung, majd leült a kanapéra.

Lassan a vászon felé indultam, majd a menedzser megállított.

-Beomgyu. Várj. Kell egy kellék.

-Kellék? - húztam fel a szemöldököm.

-Hova lett ez kutyulva... - kezdte el keresgélni azt a bizonyos kelléket.

-Milyen kelléket keres? - kérdeztem.

-Virágot kapsz. - nevetett fel hyung.

-Mi? - lepődtem meg.

-Nekünk is volt nyugi. - mondta. - Amúgy menedzser... Ha a vázát keresi, az ott van. - mutatott el balra, az egyik polc felé.

-Köszönöm Yeonjun. Már teljesen lezsibbadtam a hét végére... De jó, hogy csak öten vagytok. - sóhajtott, majd megindult a polc felé.

Hamarosan egy szál piros virág került a kezembe, majd elkezdtük a fotózást.
Amíg készültek a képek igencsak elkalandoztak a gondolataim. Az elmúlt egy nap lepörgött előttem, majd hirtelen hyung jutott eszembe. Folyamatosan vele kapcsolatos emlékképek villantak be, majd amint magam elé került a kép, mikor megcsókolt, egyből zavarba jöttem.

-Beomgyu. Köztük vagy? - rázott vissza a fotós.

-I-igen. Bocsánat. - nevettem fel kínosan.

Körülbelül 20 perc múlva elkezdte összepakolni a dolgait a fotós, majd a menedzser is.

-Irány a következő videó helyszíne. - közölte a férfi.

Következő helyszín?
Jaj tényleg... Megyünk tovább.
Hm... Yeonjun hyung egy játékteremben volt. Vajon én hol leszek?

-Következő videó? Nem csak...

-Nagyon fel lettetek készítve. Egytől egyig mindenki megkérdezte. Két videó lesz. Az egyik a fotózás képeiből. A másik egy adott helyszínen. - közölte a menedzser.

-Hyung, ezt nem is mondtad. - néztem rá.

-Nem tartottam fontosnak. Meg hát... Mikor én visszajöttem... Mással voltunk elfoglalva. - mosolyodott el.

Hogy én mennyit vártam rád aznap...

-Segítenétek pakolni? Meg jó lenne, ha hoznátok is ezt-azt... - mondta a fotós.

-Persze. - kelt fel hyung, majd megindultam én is.

-Siessünk. Csak délig zárattam le a metró környékét. - közölte a menedzser.

Metró?!
Ez hosszú nap lesz érzem...

______________

Sziasztok. 😅❤️

Hát ő... Igencsak késve hoztam a részt... És igencsak unalmas lett... Sajnálom, hogy nem tudtam jobbal elétek állni. Igazából nem tudom hova húzzam még ezt... Ötletem sincs már annyi, mint az elején. Szóval még egy pár rész és szerintem lezárom.

Akik olvasták azoknak köszönet, hogy kivárták és nem feledkeztek meg erről a ficiről. 😅❤️❤️

Megpróbálok jobb részt írni következőnek.