Holnap ᵇᵉᵒᵐʲᵘⁿ [✓]

»33. rész«

Órákig rohangáltam fel és le egy metróban, vagy éppen kisebb jelenetek miatt álldogáltam. De ez még mindig nem volt elég senkinek azok után, hogy egy utcarészen is végig rohantam kétszer, mivel elfelejtették bekapcsolni a kamerát... Úgy éreztem, mintha csak egy szívatás lett volna az egész. Kaptam 10 perc szünetet, majd levágódtam a metró egyik ülésére, majd hyung felém kezdett el sétálni. Lassan leült mellém, majd hirtelen elnevette magát.

-Mi az? - néztem rá kíváncsian.

-Van egy megérzésem. Szerintem senkinek nem volt ilyen aktív videója, mint neked. - nevetett.

-Szívatnak... Tuti... - sóhajtottam.

-Nem hiszem. - nevetett még mindig.

-Hyung... Ez a segítő dolog... Nem is segít a segítő. - nevettem most én.

-Mi azt, hogy nem? Segítettem hozni a motyót ide. - nevetett.

-Nem csinálhatok nagyobb dolgot. Vagy vegyelek én filmre? - kérdezte mosolyogva. - Szerintem profikkal jobban jársz.

-Fáradt vagyok. És éhes... Nem mennél el nekem a boltba? Na, légyszi hyung. Hozz valami csokit. - néztem rá csillogó szemekkel.

-Egy feltétellel. - közölte.

-Na mond. A csokiért mindent. - nevettem fel.

-Én is így gondoltam. - közölte mosolyogva.

Hyung hirtelen az ajkaimra tapadt, majd lassú csókot kezdeményezett. Teljesen elöntött a pánik. Féltem, hogy észre veszik. Ennek ellenére viszonoztam csókját, majd reménykedtem, hogy ez köztünk marad. Hirtelen egy erőltetett köhögés miatt szétrebbentünk, majd zavartan néztünk mind a ketten a menedzserre.

Hát ez nem jött össze...

-Én nem avatkozok bele... Nem én vagyok Bang Sihyuk szóval én kimaradok ebből. Tegyünk úgy, mintha nem láttam volna. Viszont folytassuk. - közölte.

-Én... Akkor... Megyek boltba. Sietek Beomie a csokiddal. - mosolygott hyung, majd elrohant.

Még mindig vöröslő arccal ültem egy helyben, majd kezeimet az arcomra helyeztem.

Miért vagyok ennyire zavarban?
Legyen már vége ennek...

-Beomgyu. Kérlek szedd össze magad. Alig egy óra múlva ki leszünk dobva innen... Sietnünk kell. Sőt tudod mit? Menjünk be az épületbe. Hagyjuk a járművet. Elég sokat vettünk itt fel. - mondta, majd kilépett a metró ajtaján.

-Menedzser. Yeonjun hyung elment. Nem kéne... - keltem fel, és rohantam utána.

-Megtalál nyugodj meg. - mondta.

15 perc alatt leforgattunk pár benti jelenetet, majd megpillantottam hyungot visszajönni.

-Sokáig tartott... - néztem rá.

-Hát bocs, hogy nagy volt a sor. Én siettem. - nevetett, majd átadta a csokimat.

-Ha minden igaz jövő héten már kint lesz mindenki videója. - mesélte a menedzser, majd az egyik biztonsági őr felé indult.

-Amúgy Beomgyu... Mi nem bulit terveztünk szombatra? Hét elején erről volt szó. - nézett rám hyung.

-De. - mondtam, majd enni kezdtem a csokit.

Amint összepakoltunk mindent, elindultunk vissza. A menedzser közölte, hogy nem érdekli, hogy holnap szombat, ő akkor is holnap forgattatja le velük a közös videót. Állítása szerint minél előbb megvagyunk, annál jobb.

Jogos, így az embereknek sem kell annyit várniuk. Bár szerintem így is tovább húztuk ezt, mint kéne...

-Akkor ennyit a holnapról hyung. - néztem rá.

-Lesz még alkalmunk. - mosolyodott el.

-Ja és... Én a helyetekben elmondanám, hogy... - utalt a férfi ránk.

-Elmondjuk... - sóhajtott hyung.

Amint megérkeztünk a BigHithez, egyből rohantunk be megcélozva Bang Sihyukot. Viszont amint betettük az épületbe a lábunkat hatalmas ordítozásnak lettünk fültanúi.

-Normálisak vagytok? Gratulálok ez szép kezdés volt. - kiáltott Soobin hyungra és Kaira a keresett emberünk, Bang Sihyuk.