Az Árny farkas (Teen Wolf ff.)

9. fejezet

- Hol van a lányom?!- jött oda hozzánk eléggé kiakadva Mr. Downlope. Mögötte jött apa.

- A mütőben.- mondta Malia.

- Mi is történt?- kerdezte apa.

- Azt mondta hogy kimegy levegőzni. A következő pillanatban...- mondtam miközben Mr. Downlopera néztem.- felhívott. Nyöszögött csak. Lenyomoztuk a telefonját és megtaláltuk a Hale háznál.

- Arra gondolsz hogy Freddy volt?- kérdezte apától Mr. Downlope.

- Igen.- válaszolta szigorú hangnemben.

- Miről beszéltek?- kérdeztem. Nem értettem milyen Freddy.

- Stiles. El kell neked valamit mondanom.- kezdte apa komolyan.- Amikor találtunk egy hullát volt rajta egy cetli. Az állt rajta hogy megakar téged és Sophit ölni, mert lecsuktuk az apját és másnap meghalt a börtönben.

Pár hosszú óra után felkelt a nap. Még mindig semmi hír nem volt Sophiról.

- Ti mennyetek haza, öltözzetek át és mennyetek iskolába.- utasított apa.

- Nem.- mondtam.- Legalábbis én itt maradok és megvárom hogy mi lessz Sophival.

- Én is maradok.- mondta Scott.

- Én is.

- Én is.

- Mi is.

***

Tíz körül járhatott amikor kijött Mellissa.

- Hogy van?- pattantam oda hozzá.

- Sok vért vesztett. De már túl van a nehezén.- mondta Mellissa. Abban a pillanatban kitolták Sophit.- Beverte eléggé a fejét.

- Bemehetünk hozzá?- kérdezte Mr. Downlope.

- Igen, de fájdalmai vannak ezér benyugtatóztuk. Egy ideig nem fog felkelni.- azzal egy szoba felé vezetett minket Mellissa.

Benyitott az ajtón. Ott feküdt Sophi. Csövek álltak ki a karjából. Nyakig be volt takarva. A sötét haja szét terült a párnán. Bőre fehér volt. Szemei csukva voltak. Olyan gyönyőrű volt még így is.

***

Olyan furcsa volt Sophi nélkül suliba jönni. Mintha valami hiányzott volna.

A töri óra olyan unalmas volt. Nem ült ott mellettem a jó beszólásaival.

Üres volt a suli nélküle.

***

Suli után elment az egész falka meglátogatni Sophit.

~ Sophi szemszöge~

Amikor felébredtem egy számomra idegen fiút láttam meg első ként. Körülbelül velem egy idős, barna haja és csoki barna szemi voltak. Úgy nézett ki mint Dylan O'Brien Az útvesztő filmekből.

Majd megláttam a falkát ami kicsit megnyugtatott.

Volt még a szobában egy nővér is.

- Szia- mosolygott rám.- Melissa McCall vagyok. Scott anyukája. De nyugodtan sólíts csak Melissanak és légyszi tegezz! Nem bírom hogyha a fiam barátai magáznak. Kivéve Liam.- vetett szúrós tekintetet az említett fiúra.

- Sziasztok.- mondtam.- Már is leceréltetek? Egyáltalán ki ő?- mutattam arra a Dylan O'Brienre hasonlító fiúra.

- Nem ismered meg?- csodálkozott Scott.

- Én vagyok az, Stiles.- mondta a csoki barna szemű fiú.

- Ő a barátod.- mondta Lydia.

- Úgyérted járok vele?- kérdeztem.

- Úgy.- felelte Allison.

- Nem emlékszek rá.- jelentettem ki.

- Semmi baj.- mondta nekem a fiú.- Kint megvárlak titeket.- ezt inkább a tőbbieknek címezte. Azzal könnyes szemmel kiment.

- Komolyan ezzel a sráccal jártam?- jelentetem inkább ki mint hogy kérdeztem.

- Igen.- mondta Malia.

- Szerettéteek egymást. És abban biztos vagyok hogy Stiles még most is szeret téged.- jelentette ki Lydia

- Emlékszem az első randitok után felhívott és elmesélt mindent.- tette hozzá Scott.- Moziba vitt. Az útvesztő: Halálkúrára.

- Elmentem megnézni, de egyedül.- mondtam. Tuti hogy egyedül voltam. Pasim pedig sosem volt.

Pár percet még beszélettünk utánna haza mentek.