Az Árny farkas (Teen Wolf ff.)

24. fejezet

~Sophi szemszöge~

Egy sötét helyen ébredtem. Csak egy lámpa világított rám. Úgy hogy egy árnyékkal se Egy székhez voltam kötve.

- Felébredt a Lédi!- hallottam egy mély hangott.

- Kis szivem, elmonunk mindent, aztán válaszolsz pár kérdésünkre.- mondta most egy női hang. Nem láttam senkit.

- Jó!- ordítottam miközben a farkas szemeimre váltottam. Magamon kívül nyolc alakot láttam. A Lordok és a Lédik.

- Hallottál már a Lordokról? Mi vagyunk azok.- mondta egy másik férfi hang.- Mind más, más természet feletti. Tizen vagyunk. Csak most a tizedik tagunknak más dolga akadt Beacon Hillstől távol.- gondolom Peter Haleről beszét.

- Vérpréri.

- Kanima.

- Benshee.

- Kicune.

- Láthatatlan alak váltó.

- Windigo.

- Vámpír.

- Pokolkutya.

Valószínüleg azt sorolták milyen lények.

- A vérfarkasunk távol van.- mondta egy másik férfi hang. Ez már magasabb volt.

- És te vagy a vezérünk. Az árnyfarkas. Te leszel az aki visszahozza a természet feletti uralmat Beacon Hillsben.- hallottam egy nő hangját.

- És mivan ha nem akarom? Nem ölhettek meg.- mondtam.

- Igazad van.- hallottam egy kedves női hangot.- Tényleg nem ölhetünk meg. De befolyásolhatjuk a véleményedet.

- Itt élünk, az emberek árnyákában. Rejtőzködnünk kell. De kik elől is? A haszontalan, idióta emberek elől. De mi vagyunk többen. Nem rejtőzködünk tovább. Képzelj el egy várost, ahol a természetfeletti uralkodik, te uralkodsz. Nem kell tovább rejtőzködnünk. Az emberek lesznek az igás szamaraink. Vagz jobb megljük őket.- mondta egy morcos hang. Majdnem összefostam tőle magamat.

- Van egy fiú akit szeretek. Ő is ember.- próbáltam húzni az időt. Tudtam hogy Stiles rám fog találni és meg fog menteni.

- Azt csinálsz majd vele amit akarsz.- halottam.

- Na mit szólsz?- kérdezte egy férfi.- Úrnőm?

- Legyen.- sóhajtottam. Ha beépülök hozzájuk egyszerübb lesz őket megállítani.

- Ezt megkell ünnepelni!- ordította egy pasi. A harmincas éveiben járhatott. Odajött hozzám és eloldozott.

Valaki felkapcsolta a lámpát. A fény úgy vakított el, mintha késeket döftek volna a szemembe.

Amint valamennyire újra láttam körbe néztem. Rajtam kívül mindenki felnőtt volt.

Hoztak be piát. Valószínüleg mindenki jól érezte magát, kivéve én. Ültem a sarokban. Azt a pillanatot vártam hogy végre megszökhessek.

- Kérsz?- nyújtott felém egy fűvel teli zsacskót "Patkány". Mindenki így hívta.

- Nem.- utasítottam el.- Addig nem amég be nem töltöm a tizennyolcat.

- Jó kislány vagy te.- nevetett.

Hat óra körül megszöktem. Egyenesen haza rohantam. A szobámban az ágyamon Stiles ült. Amint beléptem a sobámba egyből odarohathozzám és megölelt. Szavak nélkül is megértettem hogy, aggódott.

Lehúztam a redőnyt és kulcsra bezártam az ajtót.

- Nem tudom hol kezdjem, ezért belevágok. Megakarmak titeket ölni.- fakadtam sírva.

- A falkát?!- lepődött meg.

- Nem.- töröltem le a könnyeimet.- Az embereket.