Cic? | NamGi (HUN)

21st Century Girls

"namjoon"

"mester, ne meeeeeeeennj!"

"de mennem kell"

"de meste-he-he-heeeeeerrr"

"namjooon, dolgom van"

"de neeee"

"jooooooon, szálj le rólam, összenyomsz!"

"hát addig legalább nem mész el"

"sóhaj, mennem kell dolgozni, különben nem kapsz kaját"

"de mester, legalább ma!"

"mondom, nemtudok, nem lesz miből ennivalót venni"

"ajj... jó..."

joon leszállt a hasáról majd ajkát kibiggyesztve, kezeit összefonva nézett durcásan yoongira.

"joonie, megígérem, hogy holnap kiveszek egy nap szabadságot és akkor több időt tölthetünk együtt, oké?"

joon ma a szokásosnál sokkal csimpaszkodóbb volt, amit yoongi nem igazán értett, de inkább nem kérdőjelezte meg.

"oké..." mondta a hibrid továbbra is durcásan

"mentem. a hűtőbe még találsz maradékot, vagy ha úgy tartja kedved a felső polcon még van macskakaja. vigyázz a házra"

yoon után nyitódott, majd záródott az ajtó, s a ház csendes lett.

és unalmas.

joonie utálta az unalmat.

~~~

"de cukiiii"

"úristehehehennnn, mester, te kis huncut!"

"a mestered nagyon huncut"

"jaaa, hehe"

yoongi belépve a házba, namjoon és valami ismeretlen személy kuncogásainak a hallatára lett figyelmes

vajon ki lehet itt?

elindult a szobája felé, majd a fülét az ajtóhoz tapasztotta, hogy kicsit hallgatózzon.

az ő háza, tehát megteheti

"jaj ne, mester megjött!" hallatszódott joon hangja

"jaj! gyorsan dugd el!" szólt a másik

"de hova?"

"mittudomén, csak tedd valahova ahol nem látja, az embereknek amúgyis szar a látása"

"jinnie, ne beszélj csúnyán!"

"jó, jó, csak tegyed már!"

jinnie? az meg ki? gondolta yoongi

még egy kicsit állt ott, majd benyitott a szobába, ahol namjoon és egy másik hasonlóan macska fülű, farkú fickóval ültek az ágyán, túlságosan észrevehetően egy könyvet rejtegetve maguk alatt.

"mester! hazértél! hehe.."

"te meg...?" nézett 'jinnie'-re

"oh, ő it jin hyung! unatkoztam ezért áthívtam, ha nem baj" mondta joon

"örvendek, mester" bólintott a fejével jin

"na ne, te is kezded? csak szólíts yoonginak"

"oh, rendben"

"egyébként... mit csináltatok?..."

"oh hát mi csak...mi...mi éppen..."

"és miért ültök azon a könyvön?"

"a francba, észrevette" suttogta joon

"most mit csináljunk?"

"nemtom csak mondj valamit"

"oh hát, mester tudod, csak olvasgattunk"

"tudtok olvasni?"

"hát ömm"

"joonie, a legutóbb még nem tudtál olvasni"

"uhhhhhhh"

"na mutasd, mi van a hátsód alatt?"

"uh, azthiszem most jobb ha megyek" jin felpattant és ki is surrant a lakásból egy szempillantás alatt

"jin hyung! ezért még megfizetsz"

"na, gyerünk szépen, állj fel"

"d-de nincs itt semmi"

"persze, én meg lány vagyok. na egy, kettő, mozgás"

"mmm"

namjoon vörös arccal állt föl az ágyról, majd lehajtott fejjel odaadta yoonginak a könyvet

yoongi rögtön felismerte a borítóról, majd elpirosodott az arca

"ti...a gyerekkori képeimet néztétek?"

joon keserves sírásban tört ki

"m-mester én sa-sajnálooom, kérlek n-ne dobj ki a-az u-tcára, légyszíves! csa-csak o-olyan keveset mesélsz magadról, m-meg úgy hi-hiányzol mindig, m-me-mester, kérlek, ne bánts, légy-szí-ves! na-na-nagyon s-sajnálo-hom!"

nammie egyik kezével a padló felé fordított arcát próbálta szárazra törölgetni, de szeméből egyre csak hullottak a könnyek, míg másik mancsával a pulóvere szélét markolászta.

yoongi egy kicsit meglepődött a hirtelen sírástól, de rögtön nyugtatni kezdte a hibridet.

"nyugiii, nincs semmi baj, dehogy doblak ki, csak tudod, ez egy kicsit személyes könyv. de gondolom ha már így együtt élünk, jobb lenne ha többet beszélnénk ilyesmiről, mi?"

namjoon továbbra is lehajtott fejjel fürkészte, az e pillanatban oh-de-érdekesnek-tünő zoknijait, melyeken babarózsaszín háttér előtt ugrándozó cicák voltak.

yoongi szemében olyan összetörtnek és elveszettnek nézett ki akkor joon. a könnyben ázott, piros, felpuffadt pofija, a puha lekonyuló fülecskéi, a óh-de-puha kezecskéi, melyek a kissé nagy pulcsija szélét markolták.

olyan.... aranyos.

yoongi maga is kissé meglepődött a gondolatán, de hamar megrázta a fejét ezzel elhesegetve a gondolatot

"naaa, ne sííírj! nézd meg, a könnyeid összefolynak már a taknyoddal is, te kisbaba"

"...n-nem vaok...."

"tessék?"

"n-nem va'ok kisbaba"

"jó, akkor nagybaba. így jó?"

namjoon olyan édesen elmosolyodott yoongi viccelődésén, hogy yoon a kezét a szívéhez csapta

"szívrohamot kaptam"

namjoon hirtelen olyan aggodalommal nézett fel, vagy inkább le, yoongira, amilyen tekintetet ő utoljára gyerekként kapott.

"j-jól vagy mester?! beteg vagy? mi a baj a szíveddel?! u-ugye nem fogsz meghalni? m-m-m-mesteer n-ne h-halj meg, mit fogok csi-csinálni nélkü-le-heeed?"

joon újabb keserves sírásban tört ki, mely már igazán fájt yoongi szívének.

"ne sírj, nem halok meg! vagyis a jövöben megfogok, de most még nem, szóval ne félj! Jaj, gyere ide, te nagybaba"

azzal yoongi átölelte joont, aki belefúrta fejét a nyakába.

"na, ne sírj mert a végén egész életedben vörösek lesznek a szemeid"

"szipp, komolyan?"

"komolyan. na, gyere csináljuk meg a popcornt, és nézzünk meg valami filmet."

"..oké."