Minden héten kiválasztásra kerül egy a csoportban tevékenykedő írók munkái közül, melyet igyekszünk ellátni észrevételekkel, véleményekkel.
Apró ajánlások ezek, melyek így tartósabbak lesznek (s nem vesznek el a facebook csoport örök mélységében)
Í...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
@LexHCaulfield - Synus című írása
https://www.wattpad.com/story/99876058-synus
Mondd meg Synus, mitévő legyek veled? Forduljak el tőled, akár a gyávák az igazságtól? Vagy soraidat vessem lapokra, és azokat keménykötésbe- majd vágjam vele arcon Istent? Attól talán majd ráébred, hogy mit hagyott maga után, mikor elfordította tekintetét teremtéséről?
Nézzétek el a filozofikus kezdést, de úgy éreztem, hogy meg kellett ragadnom kicsit a mű eszenciáját.
Adott egy világ, ami a posztapokaliptikus végjátéka után újra talpra áll. Azonban a szokásos "minden lepusztult és sivár" séma helyett egy barokkos álomban támad fel, ahol a technika fejlődése jól megfér a művészettel. Új csodákat alkot, és ragyogóbb akar lenni, mint amilyen a rosszemlékű elődje volt- azonban ez csak a felszín.
Az új korszakban ugyanis megjelenik egy új emberfaj is, a Synusok. Gyorsabbak és erősebbek, mint a régi korok embermaradványai, valamint olyan erőket birtokolnak, amire még a továbbfejlődött technika is csupán keresi a válaszokat.
És mit tesz erre az ember? Hát természetesen ismét háborúzni kezd, új célpontot találva bennük.
A díszes városok és az új kultúra intézményei között az ember ugyanis legbelül ugyanaz marad. Technikája hiába fejlődik tovább és játssza magát nemesebbnek, mint amilyen előtte volt- ettől még ugyanúgy el akar pusztítani mindent, amit megérteni nem tud.
Ezt az önismétlő és önpusztító folyamatot pedig egy emlékek nélküli, és az emberek által eszközként felhasznált lány szemszögén keresztül élhetjük át- annak minden mélységével és szörnyűségével együtt.
Üdvözöllek, Zoe Sanders! Nem tartalak fel, csak köszöntem, úgyhogy kérlek ne nézz rám ilyen csúnyán! És ne üss meg...kérlek!
Főhősnőnk a legutolsó megmozdulásáig kidolgozott és élő szereplő. Kívülről nézve csendes és már-már introvertált személyiség látszatát is keltheti, ami valljuk be, önmagában még nem tenné egy belevaló főszereplővé.
Viszont a gondolataiba belelátva és belső monológjait olvasva már az első fejezetben megmutatkozik, hogy jóval több van benne ennél. Kellő cinizmussal és humorral kompenzálja ugyanis a világgal szembeni érzéseit, amik széles skálán mozognak, a logikus elemzésektől kezdve egészen az őt kínzó sebek érzelmi viharáig.
Amikor pedig nem tudja logikával megoldani az adott problémát, akkor előkerül harciasabb énje is- ami egy ilyen nő esetében véleményem szerint messze veszélyesebb fegyver, mint bármelyik synus keresztet formázó, mágikus eszköze.
Ezáltal folytonosan fejlődik, változik ő maga és a világhoz való hozzáállása is, ahogyan egyre több kérdést tesz fel azzal szemben.
Vajon mire is kell ő az embereknek valójában, és mi fűzi össze a saját népét csupán védeni próbáló, de ezáltal terroristának bélyegzett Synus férfival?
És merre vihet egy út, ahol egy ellenségnek hitt személyből a legbiztosabb támasz lesz, miközben az igazságok hatására a világ kifordul sarkából?
Nem mennék bele ennél tovább a történetbe, mivel senkitől nem kívánom elvenni az elolvasása nyomán keletkező élményt.
Ugyanis valóban erős filozófiai mélységeket ér el a könyv. Azonban ami jó hír, hogy ez nem ejti abba a csapdába, ami sok drámának a rákfenéje.
Sokszor látom azt, hogy egy ilyen könyv bár erősen indul, de hamar átmegy egy túlírt önelemzésbe, ahol akár oldalak százain át nem történik semmi. Az írónő azonban nagyon jól adagolja a cselekményt és az akciót, amik után okkal áll meg azokat elemezve Zoe.
Ez ugyanis egy hosszú, csodálatos, de egyben lemondással teli útkeresés is.
Egy olyan ösvény, amin mindannyian végigmegyünk a magunk apró valóságában is életünk során, hogy a végén feltegyük a nagy kérdést.
Miért hagyja Isten, hogy a teremtése végül elpusztítsa önmagát?
Köszönöm ezt az élményt, és várom, hogy miképpen zárul majd főhősnőnk útja!
