Project Fantasy Gyűjtemény

#5. Hét : Interjú Arikannal

Amikor létrehoztam a csoportot, az egyik kritérium ez volt: vámpíros és vérfarkasos történetek nem minősülnek fantasynak, maximum az elnyomott női igények kielégítőinek

Erre jött a Signum ajánlása, a beleolvasás, én meg rájöttem: bármennyire is igyekszem pozitív, és a saját véleményemen felülemelkedő személy lenni...előítéletes voltam

Ó, ez elkerülte a figyelmemet

Az írásod messzemenően rádöbbentett, hogy ebben a témakörben is lehet olyat alkotni, ami messze kiemeli azt a fősodor paperback világából!

Úgyhogy mielőtt mágját gyújtanál alattam, ezeket csak azért írtam, hogy tudd: sikerült megdöbbentened! :D

Ó, hát ez nagyon jól esik, köszönöm! :) Főleg annak fényében, hogy egy másik, előítéletes kritikusnál pont a teljesen ellentétes hatást sikerült kiváltanom. :D Mondjuk neki nem is ment át, hogy itt nem a szerelmi beteljesülésről van szó, hanem a mágiával szembeni teljes kiszolgáltatottságról. :)

Pont ez volt az egyik főszál, ami mentén egyre tovább akartam olvasni :) A küzdelem, ahogyan az akarat és az érzelmek szembekerülnek a leküzdhetetlen szabályokkal.

A másik viszont a szereplőid! Hogyan sikerült ennyire eltalálnod és karakteressé tenned őket?

Uhh, szerintem, pont, hogy kevéssé karakteresek - legalábbis nem szélsőségesen. :D Mivel van mögöttem tizensok év írás és szerepjáték, nagyon sok dolgot volt szerencsém kipróbálni. Mostanra kevéssé fognak meg a szélsőséges karakterek, inkább minél hétköznapibb jellemek megalkotására törekszem. Annak ellenére, hogy csempésztem némi romantikát és sok-sok érzelmet a sztorimba, nagyon próbálok a realitás talaján maradni. Mindennek oka van, ami a sztoriban megtörténik.
Persze volt idő, amikor fiatalabbként imádtam kísérletezni nagyon erősen karakteres jellemekkel és kifejezetten arra mentem rá, hogy a szókészletük, mondatalkotásuk is különbözzön, legyen saját szavajárásuk, stb. és már pusztán a párbeszédekből meg lehessen állapítani, ki szólalt meg éppen. :) Nagyon szórakoztató volt! :D

Jó módszert említesz! Amikor még az ember ksérletezőbb fázisban van, esetleg a saját műfaján belül könyebben emészthetővé akarja azokat tenni, akkor hasznosak ezek  a karakterformák.

Az igazi karakteresség viszont ott kezdődik, amikor a saját realitásunkhoz közelebbi, rétegelt személyiségeket alkotunk. Amikor egyfajta szürkeségben hagyjuk őket, amiben nüansznyi megmozdulások és gondolatok is fontosak lesznek - ez pedig jól sikerült Neked!

Van esteleg kedvenc szereplőd?

Ezt mindig kerülöm. Ha van egy kiemelkedően kedvelt karakterem, az számomra azt jelenti, a többivel nem foglalkoztam eleget. :D
Ebben az esetben addig nyúzom, rétegelem, ások le a többi karakter mélyére, amíg meg nem értem a motivációit, fel nem ruházom olyan pozitív és negatív tulajdonságokkal, amiktől számomra is kedvelhető lesz - így lesz élvezetes a vele való írás is.
Inkább úgy válaszolnék a kérdésedre, hogy fentiek tekintetében a legnagyobb meglepetést Peter okozta számomra. Nagy kihívás olyan karakterrel dolgozni, aki nem túl eszes, minden az ölébe hullott és ezzel a hendikeppel indulva kell túlélnie új helyzetében. Hatalmas jellemfejlődésen fog átmenni és ez új és nagyon izgalmas feladat számomra.

Ó, és még annyit tennék hozzá, hogy úgy vélem, nincs jó hatással a történetre, ha az írónak van kedvenc karaktere. Ez nagyon sok történetből kitűnik. Minden szituációban nyer, vagy csak körülötte forog a sok dráma, de épp csak annyi, hogy ne haljon bele. Ebben is meg kell találni az egyensúlyt, mert a történet könnyen kibillenhet belőle egy ilyen "szerelem" miatt.

Ez így igaz, főleg akkor, ha sok szeplős történetről beszélünk.
Akkor viszont nézzük azt, hogy akármennyire is mások, sok tekintetben emberi karakterekről beszélhetünk a könyved kapcsán.
Volt olyan rész vagy konfliktus, ami ennek okán nehezebb volt megírnod?

Jackkel állandóan küzdök. Mivel közeli E/3-ról van szó, akkor lesz hiteles, ha valahogy érzékeltetem, hogy rengeteg benne az elfojtásokból eredő feszültség, ami a történet elején csak akkor enyhül, amikor egyedül van. Ellenben épp az elfojtásból eredően nagyon... kevéssé "engedi", hogy az érzéseiről írjak. Épp csak külső tüneteket enged, vagy olyan leírásrészeket, amiben elbagatellizálhatja ezeket, vagy már túllépett rajtuk, esetleg szarkasztikusan vagy ironikusan humorizálhat velük. Nagyon nehéz vele. Ráadásul hasonlít rám a tekintetben, hogy megoldásorientált és nem szeret szenvedni. Elutasítja, legszívesebben kigyilkolná magából a gyászt. Nehéz feladat ezt jól összehozni.
Fentieken kívül ugye vérfarkasokról beszélünk és mágiával spékelt életekről. Nagyon nehéz a realitás talaján maradva kidolgozni, kire milyen hatással van ez a nyomás, illetve az adott másság. Szóval azt kell mondjam, minden jelenettel megküzdök.
Persze jöhetne a kérdés, hogy akkor mégis mi a jó eget élvezek én ebben? :D Nos, pont ezt a tanulási folyamatot. Majd a végeredmény szemlélését.

Ha már végeredmény!
Megvan már a történet kerete, akár egy lezárás is a gondolataidban?

Igen, kész van a teljes cselekményvázlat. :)

Gondolkodtál már a kiadáson?

Mivel az a célom, hogy egy regényemet kiadják, igen, gondolkodtam rajta.
A témaválasztásom ebből a szempontból részben biztonsági játék volt, részben akkoriban érdekelt a gyász, mint témakör. (Azóta sokkal rétegeltebb a történet és több kérdést feszeget.) Azt gondoltam, a vérfarkasos, vámpíros téma sosem megy ki a divatból és igyekszem a maga nemében újat alkotni benne. Legalábbis mindenképpen hozzáteszem a saját értelmezésemet.
Közel sem biztos, hogy ez lesz az a regény, mivel sok javítás vár még rá, illetve vannak más regény ötleteim, amik szintén jól működhetnének a piacon, ha jól vannak megírva. :)
Kiadás szempontjából szerzőin is gondolkodtam, ha a kiadók visszadobják a kéziratot. Eleinte e-book formájában, később talán előrendeléssel indulna a regény. Tettem félre erre egy keretösszeget és a folyamatos fejlődés, tanulás kergetése mellett remélem a legjobbakat. :)

Tehát ha jól értem tudatos is a témaválasztás az eladhatóság miatt.
Ennek okán könnyebb is az indulásod, mint sokunknak, így én szurkolok Neked!

Ráfér mér egy kis vérfrissítés erre a témakörre az említett előítéletek okán.

Nos, részben egyet értek, részben nem. Hatalmas közönsége van a Twilight sorozatnak még itt, kis hazánkban is.
Ráadásul ma már fontos átgondolni a célközönséget a témaválasztás mellett. Én jellemzően a 20-35 éves korosztályú nőknek címzem a történetemet, mellette csak remélhetem, hogy egy-két férfi olvasó számára is élvezhető lesz, de nincsenek ezen a területen illúzióim. Bizonyos zsánereknek meglesznek a maguk jellemzői, közönsége. A saját értelmezésemmel kis lépésekben igyekszem szembemenni ezzel és tágítani, átfesteni a kört.

Csupa-csupa tudatos választás. Ki akarod szolgálni a célközönséget, de egyben valami újat is akarsz mutatni nekik ezen belül.

Igen, ezen próbálok egyensúlyozni jelenleg. :)

Tényleg csak gratulálni tudok ezekhez. Köszönöm, hogy ezeket a gondolatokat megosztottad velünk!

Igazán nincs mit! Én is köszönöm! :)