Ébredő elme - BTS ff.

HoSeok

- Hyung, mondd, hogy tudsz jó hírekkel szolgálni!

- Mondtak valamit a rendőrök?

- Ugye még nem...?

Bang PD-nim fáradtan fogta meg halántékát erősen remegő kezeivel.

Az utóbbi napok őt is ugyanúgy megviselték, mint a banda tagjait: nem aludt, mindenkivel csak veszekedett, folyamatosan a legrosszabb gondolatok jártak a fejében és minden adandó alkalommal zaklatta a rendőröket - egyenlőre - felesleges kérdéseivel.

Úgy érezte, hogy szétrobban a feje a rengeteg adrenalintól, ami az utóbbi napokban szabadultak fel benne a rengeteg stressz következében. Egyszerűen csak ki akart törni a testéből, hátra hagyva egy megnyomorított életet, ami már soha nem lesz olyan, mint előtte, függetlenül a nemsokára bekövetkező végkifejlettől.

- Sajnos még mindig csak keresik, semmi nyomravezetőt nem találtak. - a menedzser felnézett az elkeseredett fiúkra. - Már csak 5 napjuk van megtalálni JeonGukot, de semmi használhatót nem hagyott hátra az elrabló. Nincs erőszakos behatolásnak nyoma, a felvételeken nem látszik semmi, így a nyomozók arra következtetnek, hogy JeonGuk saját akaratából távozott az épületből, semmi nem befolyásolta őt. Szóval egy megoldás maradt csak...

- Hogy hazafelé fogták el és tuszkolták be egy kocsiba.

A szobára csend telepedett, ahogy mindannyiuk a hallott információt dolgozták fel.

- De Hyung, az nem lehet, a furgonunk ott kellett, hogy várja az épület előtt a sofőrünkkel együtt. Neki muszáj megvárnia az utolsó tagot is, hogy haza vigye, mivel egyedül nem mehetünk az utcára... - JiMin fáradtan ült Bang PD-nim irodájában található kanapén - miközben körmét rágta idegességében - így cáfolva meg leaderük gondolatmenetét. - A kocsi pedig rögtön a kijárat előtt szokott megállni, hogy csak gyorsan be tudjunk pattanni...

- Ez igaz - bólintott egyet a menedzser - de aznap este JeonGuk hazaküldte a sofőrt azzal az üzenettel, hogy sokáig lesz bent, ne várjon rá, majd haza megy taxival.

HoSeok és Jin egyszerre nyögtek fel erre a mondatra, míg JiMin, TaeHyung és NamJoon keserűen megrázták fejüket. Hát ennyi volt? Mindennek vége?

Mindannyiuk fejében Jungkook-mentő kérdések forogtak, ám egyik sem volt nyerő. Hiszen mégis mikor támadták le akkor szegényt? És hol? És a kamerák nem vettek semmit? És a portás? És a tánctanár? És a gyakornokok? Ők sem észleltek semmi furcsát? Ezek szerint Jungkook magától ment el az elrablóval?

- És a taxis?

- Ő kint volt, amikor a nyomozók odamentek, azt mondja, hogy nem látott semmit, ráadásul nem ismerte a külsejét a hívónak, azt sem tudta kit kell keresnie...

- A portás?

- Azt mondta nem látta őt kimenni az épületből, de bevallotta, hogy volt egy óra vagy kettő, mikor nem nagyon figyelt a ki-be mászkáló emberekre...

- Mi? - kapkodták a levegőt a tagok. Mi az, hogy a férfi, akinek az a munkája, hogy csak azokat engedje be és ki az épületbe, akiknek belépési engedélye van, nem figyel az emberekre? Mégis hogyan teheti ezt meg?

- Azóta kirúgtam őt ne aggódjatok, bár még a kihallgatása hátra van. Ma megy be a főkapitányságra, de semelyik nyomozó nem reménykedik, hogy bármi hasznos információval tud szolgálni...

Yoongi lehunyta a szemeit és hátra vetette a fejét. Nyelt egyet. Fejében ezernyi meg ezernyi gondolat pörgött szüntelenül, mindegyik egy személy körül forogva.