Ébredő elme - BTS ff.

JeonGuk

Vigyázat: fangörcs, sírás, orrvérzés, 5000+ szó 

"Jungkook a dorm kertjében ült a hintaágyon, kezei közt fogva a kedvenc bögréjét, teát szürcsölgetve. A Nap arany sugarai lassan kezdték el felkelteni a várost, óvatosan cirógatva a kora tavaszi napokban a házak tetejét. Mintha nem akarná, hogy az emberek megijedjenek tőle, megijedjenek az előre megjósolt hót forró, kánikulát ígérő nyártól.

Jungkook lehunyt szemekkel élvezte a friss szellőt, ami elfújta arca elől a meleget, így keverve langyos fuvallatot. Az énekes ahelyett, hogy megijedt volna a szél játékától, csak jobban maga köré húzta a magával kihozott plüsstakaróját és alaposan bebugyolálta magát vele úgy, hogy arca és kezei szabadok legyenek annak érdekében, hogy elfogyaszthassa teáját.

A napnak ezen órája vagy órái (attól függően, hogy mikor kelt fel reggel) voltak számára a csak magára fordított percek, amikor még csönd és nyugalom volt, amikor arra gondolt amire akart, amikor senki nem zavarta meg őt elmélkedésében.

Ám ez most máshogy történt.

A kertbe vezető ajtó kinyílt és kilépett rajta Yoongi. Ahogy megérezte a hűvösebb levegőt, szinte reflexszerűen húzta össze magán a kardigánját, majd ugrált egyet-kettőt, hogy ne fázzon annyira. Jungkook összehúzott szemekkel figyelte az idősebbet, mivel őt, ilyen kora reggeli órákban szökő évente egyszer látni. Nem tudta mire vélni a dolgot.

Egészen addig, amíg a másik elő nem vette zsebéből a cigarettáját és az öngyújtóját, ezzel okot adva arra, hogy miért is jött ki a hűvösre, ilyen korán. Az énekes elhúzta a száját erre. Utálta a szagát is.

- Jó reggelt Jungkook-ah! - Yoongi oda sem nézve köszönt a másiknak, majd jó mélyet szippantva a méregrúdból tüdőzte le a füstöt, hogy azt kiengedve ajkai közül szálljon el vele minden feszültsége.

- Oh, jó reggelt Hyung! - ugrott meg a hirtelen köszönésre a másik, majd megköszörülve a torkát válaszolt. - Nem tudtam, hogy észre vettél. Bár őszintén szólva nem is számítottam rá, hogy bárki kijön ide ilyenkor...

- Ugyan Kölyök, ez érthető, hiszen csak te vagy az a fura tag a csapatban, aki minden reggel 4-kor - vagy 3-kor - felkel, majd kiül ide, hogy egy bögre forró itallal megvárja a napfelkeltét, majd mielőtt mindenki felkelne, visszafekszik az ágyába, mintha semmi sem történt volna.

Az énekesen jól látható volt, hogy megdöbbent. Nem is számított rá, hogy bárkinek feltűnt efajta szokása, azt hitte sikerült észrevétlennek maradnia. Na nem mintha nem számított volna arra, hogy egyszer úgyis lebukik, de nem aznap, amikor semmi lélekjelenléte sincs arra, hogy valami ésszerű magyarázatot találjon eme cselekedetére.

- Honnan tudtál róla és mióta? - tette le a bögréjét Jungkook a kis asztalkára, majd ült feljebb a hintaágyon, hogy a másik elférjen, ha esetleg le akarna ülni. - És ugye nem mondtad el a többieknek? - hűlt el ennél is jobban.

- Nyugi Maknae, senkinek nem mondtam el és nem is tervezem. - vonta meg a vállát a rapper, majd lekocogtatta a hamut a cigijéről. - Amúgy meg egy ideje én is minden nap fent vagyok már korán és mindig az ablakomban töltöm azt az időt. Innen láttam, hogy te fent vagy már ebben az embertelen időpontban. - mosolyodott el fáradtan és elkeseredetten az idősebb, majd egy utolsót szívva a rúdból dobta le azt a földre és taposta össze. - Mondjuk nem mintha én nem lennék fura, hogy 4-kor már az ablakomban ülök és cigizek. - ráncolta össze a homlokát.