Hagyjatok boldognak lenni

Második rész: Felbukkanás

-Szia Jade! Megjöttem!- léptem be a lakásba a hatalmas sportáskámmal, amit automatikusan ledobtam magam mellé mert, amíg felértem a másodikra igencsak kidörzsölte a bal vállamat.
Nem kaptam választ a köszönésemre ezért gyanítottam, hogy vagy alszik, vagy nincs itthon.
Végig mentem a hosszú folyosónkon és megálltam Jade ajtajánál majd dübörögni kezdtem rajta. Ekkor sem kaptam választ ezért benyitottam.
Szépen elrendezett ruhák a szekrényben, beágyazott ágy és lehúzott redőny. Csak akkor hagyja tisztaságban a szobáját, amikor elutazik és nem rémlik, hogy említette volna, hogy elhagyja Chicagot.
Nem sok kedvem volt fogalalkozni vele ezért inkább a konyha felé vettem az irányt, azzal a reménnyel, hogy nem teljesen üres a hűtő.
A hűtőszekrény karjára egy cetli volt ragasztva.
"Dimitrivel Vegasba repültem, összeházasodunk. Két nap és jövök. Xxx Jade"
Egyből ráncolni kezdtem a homlokom mert, egy hete még a szakítást tervezte, most meg házasságra adja a fejét. Tipikus Jade. Egyből tárcsáztam a lakótársamat, noha nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy felveszi mert, az üzenete alapján esélyes, hogy a repülőn ül de egy próbát megért.
Néhány csengetés után felvette.
-Sophie! Szia! Szerinted milyen fátylam legyen?- szólt bele vidáman de ittasan.
-Jade! Te ittál?-förmedtem rá.
-Jaj csak megkínált az anyakönyvvezető egy pezsgővel.-magyarázta.
-Egy pohárral vagy egy üveggel?- ráncoltam a homlokomat.
-Jaj, már Soph! Inkább örülj, hogy feleség leszek!- sipákolta a telefonba olyan magas frekvencián, hogy gyanús, hogy károsodott a hallásom.
-Aha, tökre örülök de nem tudom, hogy mi változtatta meg a nézeteidet azzal kapcsolatban, hogy, "Dimitri egy karrierista fasz, csak a munkájával foglalkozik, három hetente jelentkezik és tuti félrelép!"- idéztem Jade egy héttel ezelőtti szavait.
-De azt mondta szeret és változni fog. Közelebb költözik Chicagohoz és többször vesz ki szabadságot.- érvelt a lakótársam.
-És ez azt jelenti, hogy hozzá kell menni feleségül?-harsogtam. Habár Jade az idősebb, sokszor éreztem azt, hogy olyan mintha a húgom lenne. Állandóan valami felelőtlenséget csinál és nem foglalkozik a tettei következményével.
-Nem is örülsz?- kérdezett vissza.
-Deh, repesek. De azért légyszi ne szülj neki gyerekeket, jó?- kötöttem a lelkére mert, őt ismerve tudtam, hogy képes rá.
-Jó, oké! De mennem kell! Még nincs fátylam!- sopánkodott és letette. Ilyen nincsen.
Mivel Jade nem volt a lakásban ezért úgy döntöttem, hogy tartok egy kis Me time-ot és veszek egy jó forró fürdőt majd bekuckózva nézek valami filmet.
Így is tettem, kint zuhogott az eső és nem lehetett mást hallani csak a mentőknek és a tűzoltóknak a vijjogását, ezért nem tudtam volna magamnak más programot elképzelni estére.
A fürdőszoba tükre előtt állva mostam le az öt kiló vakolatot, amit minden reggel magamra kenek, hogy tökéletes külsőt imitáljak magamnak, amikor a mobilom vadul csörögni kezdett. Először nem volt kedvem felvenni ezért, hagytam, ám, amikor már harmadjára csörgött egymás után kíváncsi lettem kinek vagyok ennyire sürgős.
Zane neve villogott a kijelzőn.
-Mi van már?- szóltam bele köszönésképp.
-Blake a városban van.-mondta minden köszönés nélkül. Ahogy meghallottam a nevet a lábam remegni kezdett, hatalmas gombóc keletkezett a torkomban, a szívem hevesebben kezdett verni és a levegőt is egyre sűrűbben vettem. Alig tudtam kicsikarni magamból bármi féle fajta szót mert, csak a feltörő emlékképekkel tudtam foglalkozni.
-Micsoda?-suttogtam mert, ennél hangosabban képtelen voltam beszélni.
-Itt vagyok Colinéknál a diákházban és ő is itt bulizik. Fogalmam sincsen, hogy kerül ide de nem hagyom, hogy bármit megtudjon rólad. Csak kérlek húzd meg magadat, amíg ki nem derítek mindent!- adta ki az utasítást Zane.
-Nem lehet itt!- tört ki belőlem a zokogás.
Nem hiszem el. Amikor azt hinné az ember, hogy végre minden sínen van, megtalálta a helyét, jön egy idióta gyökér a múltjából, hogy mindent tönkre tegyen és visszataszítson egy olyan mélységbe, ahonnan egyszer már kikecmeregtem.
A telefonom kicsúszott a kezeim közül és egy tompa koppanásból érzékeltem, hogy a bolyhos szőnyegemen ért földet.
Nem történhet meg újra. Nem hagyom magam, hogy tönkre tegyen.
A francba.