A keddek mindig baromi nehezen indulnak.
Kikelni az ágyból, elcsoszogni a konyhába, összeszedni magam, Chicagoba tömegközlekedéssel eljutni a kávézóig. Minden egyes lépésem fizikai fájdalommal jár.
-Szép jó reggelt!- köszönt a kávézós kollegám, Brody.
-Jobbat!- morcoskodom belépve a kávézóba. A takarítók némán mosták a padlót, Brody kávézott és a rádiót állítgatta.
-Látom nem aludtál valami jól!- szürcsöli tovább a kávét.
-Egyszerűen nehezen megy ez a korán kelés dolog.- vonok vállat és bevirhazok.
Igyekszem minél tempósabban összekapni magamat és nyitni az üzletet, mert már tűkön ülve várnak az egyetemisták arra, hogy elfogyasszák a reggeli kávéjukat.
A reggeli csúcsban egy pillanatnyi időnk sincsen megpihenni és egész tizenegy óra magasságáig végig talpalunk és pörgünk.
Brody és én ilyenkor egymáson keresztül mászva szolgáljuk ki a kávézókat, akik aztán elégedetten távoznak tőlünk.
-Huh, lerohad a lábam!- huppanok le végre olyan tizenegy fele, mert a talpaim kezdték feladni a szolgálatot.
-Kérsz egy kávét?- röhögött rajtam Brody.
-Nem, köszi. Tele vagyok már csak a szagával is.- túrtam bele a hajamba.
-Mit lazsálunk itt, Sophie Reed?- áll meg a pult előtt a legjobb barátom, Maxim.
-Hát téged meg mi szél fújt ide? Csajod elengedett?- tápászkodtam fel, hogy kiszolgáljam.
-Haha, de vicces kedvében van valaki. Menstruálsz?- vágott vissza élesen.
-Az a szerencséd, hogy nem.- forgattam a szememet, mert ma tényleg baromi házsártos voltam.- Mit kérsz?- pislogtam rá.
-Latte machiatot szeretnék kérni.- túrt bele a rövid szőke hajába.
-Közepes, ugye?- nyomtam be a kávégépet.
-Pontosan. Nem jössz este baseballra? Rodneyval megyünk.- invitált.
-Én meg a baseball?- húztam fel a szemöldökömet.
-Miért ne?- tárta szét a karját.
-Jó, hánykor?- töltöttem ki a kávéját.
-Hatra érted megyünk.- kacsintott.
-Rám te ne kacsingassál!- ráztam a fejemet.
-Nyugodj már le!- röhögött ki.
-Nyugodt vagyok.- válaszoltam neki, majd távozott.
A munkaidőm további része mondjuk, hogy gyorsabban eltelt, így kicsit lelkesebben sétáltam át a parkolóba, mert úgy döntöttem, hogy én ma nem megyek be az órámra, hanem megpróbálok kezdeni valamit a tegnap este a parkolóban hagyott kocsimmal.
Már lélekben rákészültem, hogy el kell vontatni, vihetem a bontóba és spórolhatok új autóra.
Odaérve a kicsike kocsimhoz egy papír cetli fogadott a szélvédőn.
"Bebikáztam neked, menni fog mint, akit puskából lőttek ki. B"
Elolvasva az irdatlanul csúnya írást egyből tudtam, hogy kitől származik és kitört belőlem a nevetés.
Nem hiszem el, hogy ennyire próbálkozik.
Egyszerre esett jól és bizonytalanított el Blake cselekedete és pár pillanatig tényleg elgondolkodtam azon, hogy neki ez valóban ennyire fontos, hogy újra a bizalmamba férkőzzön.
Mindenesetre próbáltam elhessegetni a Blake körül forgó gondolataimat és ara gondolni, hogy mit kell majd vennem a Walmartban bevásárlásként.
Hihetetlen ez a srác. Állandóan meglep.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Hagyjatok boldognak lenni
RomanceHogy miért vagyok büszke magamra? Őszintén szólva magam sem tudom. Talán azért, mert sikerült kilábalnom egy olyan szörnyű kamaszkorból, ami noha még mindig hatással van az életemre, amit nem mesélek szívesen senkinek. Az elvesztés, a gyász, a széth...