💚 Car fucker - fucker | Ben x Rog | Hun [szünetel]

3

Ben nem tudott másra gondolni, csak hogy hogyan került vissza a múltba, és hogy hogyan fog újra visszajutni 2019-be. Amúgy nem mintha nagyon vissza akart volna menni - nagyon jól érezte magát 1971-ben is. Viszont mi van, ha egyik napról a másikra - pont ahogy először is történt - megint máshol ébred... vagyis máskor. Mi van, ha még csak annyit se mond, punktum, és ismét 2019-ben van? A kabátban amit a fogasról vett le, talált egy személyigazolványt az ő nevével. Amikor először meglátta rajta az adatokat, azt hitte, menten elájul, ugyanis az igazolvány szerint 1943-ban született. Kiderült, hogy a ház, amiben ébredt, az ő nevén van, és hogy itt is színészként dolgozik, bár most csak a színházban. Ahogy átnézte a dolgait, megtalálta a legközelebbi előadásra a szövegét, amit meg kellett tanulnia.

Amikor első alkalommal bement dolgozni, különös módon már mindenkinek tudta a nevét. Megtehette volna, hogy nem dolgozik, mert rengeteg pénzt talált a házban amikor jobban szétnézett - pont annyit, ami egész életéig kitartott volna, ha egyedül él -, de valamivel csak le akarta foglalni magát, amíg a banda tagjai az egyetemen tanulnak. Úgy gondolta, ha már lúd, legyen kövér - dolgozni fog, és a befolyó összegből támogatni fogja a fiúkat, még ha a múltkor azt is mondta Freddie-nek, hogy nem áll szándékában ilyet tenni.

Munka után mindig ellátogatott hozzájuk, és végig, amíg gyakoroltak, jókedvvel hallgatta, amit játszottak. Egyébként körülbelül mindig velük lógott, még akkor is, amikor nem gyakoroltak. Mindannyiukkal rendesen megismerkedett, bár ez inkább csak az együttes tagjai szemszögéből volt ismerkedés, hiszen Ben már mindent tudott róluk.

Közben mindig elszomorodott, amikor Roger-re nézett, és arra gondolt, hogy nekik sosem kéne összejönniük. Hogy ez tényleg így legyen, megpróbált nem 0-24-ben a dobosra gondolni. Aztán ezt egy idő után feladta. Feltehetően egyébként se jönnének össze, pedig ő örült volna neki... Roger-nek ő valószínűleg csak egy egyéjszakás kaland volt, de neki ez az egész annál sokkal több volt. Roger sokkal többet jelentett neki.

Ugyan ebben a valóságban még nem történt meg (és ki tudja, hogy egyáltalán meg fog-e történni?), de Ben nagyon jó barátokra tett szert Roger által, a film által. És ezért kimondhatatlanul hálás volt. Ezen kívül miatta ismerte meg jobban a zenéjüket, és láthatott bele az életükbe, miatta tanult meg dobolni, az ördög vigye el! Ahogy visszagondolt arra az időszakra, be kellett ismernie, hogy szerinte az volt élete eddigi legjobb szakasza.

Ezekben a nosztalgiázós percekben ébredt rá, hogy mennyire hiányoznak neki a többiek. Rami, Gwilym, Allen, Joe, és Lucy. Bárcsak õk is itt lehetnének, akár csak egy napra is!

Merengéséből Freddie hangja rázta fel. Az énekes már egy ideje szólongatta, most meg már oda is lépett hozzá.

- Benny-fiú! - próbálta valahogy ingerelni őt, hogy végre rá figyeljen.

- Uhh bocsi, elbambultam - nevetett kínosan Ben. - Mit is mondtál?

- Mára befejeztük a próbákat - mondta Brian, ahogy elrakta a gitárját.

- Van kedved eljönni velünk bulizni? - kérdezte Roger vigyorogva, mire Bennek görcsbe állt a gyomra. Roger majd biztosan keres valami lányt, akit elcsábíthat éjszakára, ő pedig egyedül marad. Mégsem volt képes nemet mondani. Ahogy azok a tengerkék szemek szinte szó szerint átszúrták a szívét, egyszerűen nem volt képes kimondani ezt az egy rövidke szót: nem. Pedig másnap korán mennie kellett dolgozni.

- Tudod... Holnap dolgoznom--

Roger semmiképp nem volt jó hatással rá. Ahogy azokkal a nagy bociszemekkel őrá nézett, szinte könyörögve, hogy jöjjön velük, úgy érezte, ő már nem dönthet semmiről.

- Jól van, rendben. Veletek tartok - sóhajtotta, majd feltápászkodott az ülésről.

- Éljen! - kiáltotta Roger, miközben örömében ugrott egyet, majd odalépett Benhez, és a karját megragadva húzni kezdte az ajtó felé.

Aztán ott megtorpant, és hátranézett a többiekre. Ők csak mosolyogva figyelték az egész jelenetet. Roger néha tényleg úgy viselkedett, mint egy kisgyerek.

- Jöttök? Indulhatunk? - kérdezte, majd a srácok igenlő válasza után kicsapta az ajtót, és még mindig Ben karját fogva elindult felfelé a lépcsőn.

Nem sokkal az után, hogy mind rendeltek egy-egy italt, Roger máris eltűnt valahova, amit Ben nem nézett jó szemmel. "Biztosan egy lánnyal ment el valahova..." gondolta.

- Hé, szépfiú! - lépett oda Benhez egy lány éppen akkor, mikor Rogert kezdte keresni a szemével. - Egyedül vagy?

Ben nem válaszolt. A nő fekete magassarkút, fehér harisnyát, okkersárga szoknyát és egy fehér pólót viselt, rajta kék kiskabáttal. Barna, hullámos haja csillogva omlott a vállaira. Egész szép lett volna, ha az arca nem rondít bele a képbe. Erős smink volt rajta: ajkán vörös rúzs, szemein kék szemhéjpúder. Tipikus 70-es évekbeli kinézet, neki mégsem állt jól.

Mivel Ben túl sokáig nem válaszolt, a nő rágyújtott, és leült mellé.

- Ugye nem haragszol, ha helyet foglalok? - fújta ki a füstöt, majd nevetett. - Bár már úgyis mindegy - tetőtől talpig felmérte Bent. - Wow, a karod nagyon erősnek látszik. Sportolsz, vagy valami?

Ben sóhajtott,  és a szemét forgatta. Semmi kedve nem volt ezzel a lánnyal csevegni. Inkább a fiúkkal lett volna. Főleg Rogerrel.

"Hülye, ő épp biztos valami ribancot basz a wc-ben... Ne is gondolj rá!" szólt rá magára. Visszapillantott a nőre. Úgy tűnt, legalább volt valaki, akivel lefoglalhatta magát, amíg Rogert is... lefoglalta valaki.

Roger mindeközben félrehívta Briant, hogy beszéljen vele valamiről.

- Rendben van, haver, miről van szó? - kérdezte az idősebb, miután kiléptek a klub hátsó ajtaján.

Roger sóhajtott, nekidőlt a falnak, majd elővett egy cigarettát. - Nézd... É-Én... Ez az egész annyira zavaros! - nyögte, az arcát a tenyerébe temette.

- Hé, Rog, semmi baj, nyugi! - Brian a kezét Roger vállára helyezte.

Roger semmit nem értett. Teljesen homályba veszett minden. Soha nem érzett így, teljesen össze voltak kuszálódva a gondolatai. Ekkor egy szörnyű gondolat férkőzött az elméjébe. Mi van, ha amikor elmondja Brian-nek, ő undorítónak fogja találni ezt az egészet? Kidobnák a bandából... És felvennék helyette Bent, hiszen ő úgyis tud dobolni...

A-a, azt ő nem akarja! Inkább nem mond semmit. De ha már idáig eljutott, muszáj mondania valamit, vagy Brian nem fogja elhinni, hogy nincs semmi baj.

- É-Én... Tegnap elhívtam egy lányt randizni, de elutasított - mondta, és elhúzta a száját, hogy hitelesebb legyen. - Pedig annyira dögös volt!

Brian felnevetett. - Ez lett volna az a nagy dolog, amit nem mondhattál el a többiek előtt? - Brian a fejét csóválva indult el vissza. - Ahogy akarod, haver... Gyere, ne hagyjuk túl sokáig egyedül a többieket!

 Ben még mindig azzal a lánnyal beszélgetett, amikor észrevette, hogy Roger előkerült. A dobos is felé pillantott, és egy másodpercre egymással szemeztek.

- Hé, szépfiú! - szólt a lány, mire Ben visszafordult hozzá, így azt már nem látta, ahogy Roger csalódottan kapta el a fejét, és idegesen huppant John mellé. Úgy érezte magát, mint akit elárultak.