Bébiszitter. Vagy több? {BEFEJEZETLENÜL BEFEJEZETT}

4.rész

Eijiro pov.

Otthon sokkoltan borultam az ágyamra.

'Nem tudom mi volt ez, de megijedtem.'

Hisz én nem vagyok meleg, és egyszerűen borzasztó, hogy nem undorodtam!
Mert eljátszom, de én sose tudnék ÚGY szeretni fiúkat!'

Az ágyamban forgolódtam, majd felsóhajtottam.
Lassan leragadtak a szemeim, úgy ahogy voltam, famerba-kabátba, majd már alusztam is az igazak álmát.
Következő reggel a plafont bámultam.

'Ugyan, be vagyok csicskítva, ha meg ellenkezek élve megesz az az idegbeteg szőke.
És sajnos mennem kell munkába, és a sunyi fejéből kiindulva lehet ott lesz Katsuki is.
Nem utálom, van, hogy az emberek hirtelen felindultságból cselekszenek, és Bakugo igencsak indulatos, de azért nem mondom, hogy életem legszebb pillanata volt, vagy, hogy nem félek elmenni hozzájuk, már csak azért, mert nem tudom hogyan reagál.'

A telefonomra néztem, ami jelezte, hogy 20 perc és Natsumira kell vigyáznom.
Nagyot sóhajtva összekészülődtem.
Felvettem a fekete farmerom, a fehér Adidas cipőm, a vörös egybepulcsim a szürke pólómra, majd a szokásos "merre indulsz fiam?" után mentem is az utamra.
Bámészkodtam az utcán, sokat gondolkodtam, kétszer majdnem el is ütöttek, de a végére megérkeztem az uticélomhoz.
A kulcsommal kinyitottam az ajtót, majd behajtva azt magam mögött vettem le a cipőim.
-Ohayo, Kirisima!-pattogott Natsumi.
-Szia törpe.-öleltem meg a kislányt-Szüleid?
-Most mennek majd, még készülődnek. Kacchan meg majd jön.-vont vállat, és épp ekkor jöttek le a Bakugo szülők.
-Szia Kiri!-mosolygott rám Mitsuki.
-Jók legyetek!-intett Masaru.
-Na mi legyen?-néztem a kislányra.
-Hm, sütünk palacsintát?
-Persze.
-Keverhetem majd a tésztát?-tapsikolt.
-Neked bármit hercegnő.-simogattam a haját.
Amire kész lett a palacsinta, a szőke ördög is hazatalált.
Megszeppenve figyeltem a mozdulatait, de csak full normálisan levette a cipőjét és a húgához lehajolva megölelte Natsumit, majd kezet mosott a csapnál.
Kicsit fura volt a helyzet, de ráhagytam.
Itt nem fogok hisztit kicsapni.

Katsuki pov.

A ház elött, nem láttam apámék kocsiját, így tudtam, ők már elmentek és valószínűleg Kiri van itthon a hugommal. Az ajtóban megálltam egy pillanatra, és vettem egy mély levegőt. Nem haragszom Kirishimára, hiszen megértem. Hirtelen támadtam le, akkor ijedtem volna meg, ha nem így reagál. Bedugtam a kulcsot a zárba, majd lassan beléptem a házba. A konyha felől hangos kacaj hangja hallatszott. Bármikor felismerem, a hugom és Eijiro nevetését. Belépkedtem a konyhába, majd anélkül hogy Eijirora néztem volna megöleltem a hugom, majd felmentem. Elővettem a telefonom, majd láttam hogy írt valaki. Megnyitottam, majd el is mosolyodtam. Mina írt. Ő az egyetlen aki tud arról hogy biszex vagyok.