8.rész

2.1K 106 28
                                    

Katsuki pov.

Hallva Kirishima eszeveszett levegőkapkodását azonnal felriadok.
-Mitörtént?!-fordulok felé, és magamhoz szorítom.

-Csak rosszat álmodtam.-sóhajtotta.

-De azért minden oké, ugye?-fogom két kezem arcát.

-Persze!-tette kezét az én kezeimre.-Nem kell aggódnod!

-Jolvan-adok puszit orrára. Ei mosolyogva karolja át a nyakam, majd hajol ajkaimra, én simogatom derekát, illetve hátát, ezzel is kiélvezve a pillanatot.

-Valami program mára?-nézett az órára, ami reggel 5:58-at mutatott.

-Nem tudom. Szeretnek csinálni valamit?

-Hm...-gondolkodott el-Végre eltehettük a télikabátot, menjünk le a nyílt strandra!

-Hmm...végre láthatom az aranyos hasad-mosolygok rá.

-Láttad már!-nyújtja rám a nyelvét.

-Nem bajjjjj. A te édes pocakodból sose elég-vigyorgok rá. Édesen felnevetett, majd rám nézett.

- Akkor megyünk?

-A te kedvedért bármit-mosolygok rá.

-Gyere lemegyünk, csinálok neked reggelit!-mondtam; és felálltam. Ei csak mosolyogva bólintott, majd követett le. Lementünk a konyhába, majd felültetem Eit a pultra, utána meg nekiálltam. Levettem a hozzávalókat majd hozzáláttam a palacsintánknak. Ei kíváncsian figyelte mit csinálok.

-Nagyon jól nézel ki, ahogy ott ülsz, de tudod hogy néznél ki jobban?-sandítottam rá.

-Bele ne kezdj!-gondolt rögtön rosszra. A kis perverz!!

- Annyira izé vagy-nyújtottam ki a nyelvem-Tessék, ha már nem mondhattam semmit, nézheted a hátamat!-mondtam, mintha megsértődtem volna, majd befeszítettem hát izmaimat, ugyanis nem volt rajtam póló.

-Naaaaaa-szállt le a pultról, majd hátulról átkarolt; fejét a vállamba fúrta, ahova kaptam egy puszit is.-Csak sejtettem hogy mit akarsz mondani, Baka!

-Sejtetted a faszt!-mondtam, majd megfordultam , lába alá nyúltam, majd visszatettem a pultra, és beálltam a lába közé. -Hagyd így a lábaid-kacsintottam rá. Nagy szemekkel nézett rám, de inkább engedelmeskedett.

-Okos-mosolyogtam rá. Visszatértem a tésztámhoz. Épp a lisztet tettem bele, amikor egy ötlettől vezérelve megdobtam a fiút egy marék liszttel.

-HÉ, MI A-?!?!-törölte le magáról a fehér port.

Én csak ártatlanul vigyorogtam felé. Kikeverve a tésztát, majd a tállal és a spatúlával a kezemben odaléptem elé.

-Kóstold meg!-nyújtom felé a spatulát. Óvatosan lenyalta a spatulát, majd csodálkozva rám nézett.

-Ez borzasztó finom!

-Örülök.-vigyorogtam rá, majd hozzáérintettem a spatulát a mellkasához.

-Upsz...Véletlen volt!-nevetek fel.

-Véletlen, mi?-mosolygott rám, majd elkapta a vállam, majd nyakamra helyezve tenyerét, megcsókolt.

-Hé!-toltam vissza vállánál fogva-Összekensz. Várj, letisztítom.-mondtam huncut mosollyal az arcomon. Lejebb hajoltam, majd nyelvemet mellkasához érintettem, és eltávolítottam a tésztát. Ei vér vörös fejjel, hitetlenkedve bámul rám, amin muszáj volt nevetnem.

Kezemet mellkasára helyezve simogattam, majd füléhez hajoltam, és belesuttogtam

-Csak nem zavarban vagy, Cica fiú?-súgtam majd belenyaltam a fülébe. A fiú vér vörös fejjel tolt el magától, arcát kezébe temetve.

Bébiszitter. Vagy több? {BEFEJEZETLENÜL BEFEJEZETT}Donde viven las historias. Descúbrelo ahora