Bébiszitter. Vagy több? {BEFEJEZETLENÜL BEFEJEZETT}

5.rész

Kirishima pov.

'Nem értem! Az elején majd felfal, össze vissza hadovál, majd megfenyeget, ha nem megyek megdönt, utána mikor már én is úgy vagyok vele, hogy hát akkor irány horány, viszakozik, erre kijelenti, hogy nem is akarja!'

Krokodilkönnyeket ejtve estem be a lakásba.

'Leszarom anyámék látnak e, nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy érdekeljen...'

A szobámba bezárkózva itattam hangosan az egereket.

'Ha nem akar tőlem semmit mi a szent szarért bolondít magába?! Soha nem voltam meleg, erre nem telik el 1 hét, és Bakugonak sóhalytozok a lakásában! Nem vagyok normális! És az a baj, hogy most tényleg darabokba a szívem!'

-Fiam!-kopogott apám.

-Mi az?

-Mi a gond?

-Semmi közöd hozzá.-fulladoztam a könnyeimben.

-Lényegében azért van...

-Nem érdekel!-dőltem el az ágyamon.

'Mirefel játszadozik velem? Azért idegeskedett, mert szeret, nem? De akkor miért rendez jelenetet?'

Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal sírtam magam álomba.
Amikor felkeltem enyhén megviselt kép nézett rám vissza a tükörből.
Nagyot sóhajtva rendeztem helyre az arcom, majd átöltöztem, és lementem reggelizni.

-Reggelt.'

-Mi volt tegnap a baj?-aggodalmaskodott anyám a gáztűzhely előtt állva-Ennyire még sose sírtál...

-Csak veszekedtünk Bakugoval..

-Oh. Ennyire szereted?

-Nagyon úgy tűnik...-sandítottam, majd anyám mellé léptem, és megöleltem őt.

A fél fejjel alacsonyabb nő megsimogatta a felkarom, majd elmosolyodva, óvatosan megpaskolta az arcom.

-Meglesztek. Hisz eddig is jól kijöttetek. Csak egy kis vita. Apáddal is vitáztunk, ilyen az emberi természet.

Kicsit ledöbbentett, hogy hirtelen mellettem áll.
De anyám mindigis lesokkolt, ha ilyesmi nagy hírt hoztam, aztán örült csak meg neki, mikor feldolgozta.
Kicsit szorosabban húztam magamhoz, és a fejem az édesanyáméra döntöttem.

-Szeretlek anya.

-Én is fiam. De vigyázz, odaég a palacsinta.-nevetett picit, amire eleresztettem, hagy sütögessen.

-Mit javasolsz, mit csináljak?

-Csak ha mindketten készen álltok üljetek le, és beszéljétek meg. Apád is ilyen forrófejű volt, csak nem büszke rá. Amit látsz az csak szigor. De ezt nem tőlem tudod.-kacsintott amire elvigyorodtam.

Aztán anyám kitalálta, hogy menjünk el az új filmre a moziban, szóval mondván;"miért is ne?"; elkészülődtem, és elindultunk.

A moziba megvettük a jegyeket, meg amit enni akarunk, majd megkerestük a termünket.

Persze a csoda is csak pár percig tartott, míg megláttuk Bakugot és Natsumit, kezükben a jegyeikkel, na meg aztán a helyükkel, ami pontosan a mi székeink mellett voltak.
Anyám csak bíztatóan mosolygott, mikor segélykérően néztem rá.

A kis Natasumi az elején mosolyogva csevegett anyámmal, míg mi Katsukival csendben néztük a kis pöttömöt.

Miután elindult a film, körübelül 15 perc után Bakugo kezét a combomon találtam, amint a lábam simogatta.
Kicsit feszengtem, de annyi mákom volt, hogy még én se láttam a sötétbe mikor lenéztem, nem, hogy más.