Vérvonal

Aiden

Egy vörös range roverben ült, szemben az ijesztő férfivel, aki most egy könyvet olvasott. Szemei már normálisak voltak. Egyszercsak megálltak, és a férfi kiszállt. Valakivel elkezdet beszélgetni, majd intett az autó felé. Kiszállították és átvitték egy fekete furgonhoz. Kinyitották az ajtóját, betették a lányt és bezárták oda. Sophie sokáig keservesen sírt. Nem tudta hova viszik. Egy idő után belefáradt a sírásba és elaludt.
Rácsok, egy ágy és egy fürdőszoba. Ebből állt a hely ahol ébredt. Rosszabbra számított. Olyanokra mint amik a filmekben vannak. De ez sokkal jobb volt. Kicsit tisztább és rendezetteb. Leült az ágyra, ami meglepetésére egész puha volt. Ekkor meglátta az öltözetét. Egy fekete rövid ujjú pólót viselt és egy fekete nadrágot. Előre nézett és észrevette a vele szemben lévő rács túloldalán ülő fiút. Háttal ült Sophienak ezért a lány odament és a rácson keresztül megérintette a fiú hátát. Megfordult. Egy smaragdzöld szempár nézett rá. Éjfekete hajjal és alig észrevehető borostával.
- Azt hitted nem láttalak? Azt is láttam ahogy ide hoztak. Nyugi. Csak pár héttel előztelek meg. Te voltál az utolsó Sophie Opris.
- Az öt családból?
- Szóval te tisztában vagy a képességeddel. Akkor jó. Freja nem volt tisztában vele. Bár igaz, hat évesen nem nagyon lehet tudni az ilyeneket.
- Freja?
- Igen. A családokról hallottál de a gyerekekről ezek szerint nem.
A lány megrázta a fejét és leült a fiúval szembe.
- Akkor elmondok mindent amit tudnod kell. Öten vagyunk itt a vérünk miatt. Te, Freja, Dimitri, Takumi és én. Na és honnan hoztak?
- Amerika. Téged?
- Németország.
- És a többieket?
- Freja Svédország, Dimitri Oroszország, Takumi pedig Japán.
- Honnan tudták hogy van bennem ilyen vér?
- Évek óta figyelik ezt az öt családot. Mindent tudnak rólunk. Az Oprisokat, a Sakiyuraikat, az Ilyineket és a Blomquistokat.
- Értem. És te ki vagy? Ha szabad kérdeznem.
- Sértésnek vettem volna ha nem. Aiden Rotmüller. - pattant fel és hajolt meg olyan illedelmesen mint egy herceg. Sophie elpirult. Hirtelen ajtónyitást hallot. Két fiút és egy kislányt hoztak be rajta. A két fiút Aiden mellé tették be a kislányt pedig Sophie mellé. Majd elmentek. Sophienak egyből leesett hogy ők a másik három gyerek. Az is látszott ki-kicsoda. A vele egymagasságú, szép, fekete szemű, éjfekete hajú fiú aki leült az egyik sarokba lehetett Takumi. Úgy 15-16 évesnek nézhetett ki. A másik inkább már férfi aki a 20-as évei körül lehetett, Aidennél két fejjel magasabb volt, le volt nyírva a haja, gyémántként világító szemei és szépen kidolgozott széles vállai és karizmai voltak. Ő lehet Dimitri. Maga mellé nézett. A kislány ilyedt volt. Hosszú, tejfölszőke haja, félig eltakarta a szemeit, melyekből az egyik fűzöld a másik tengerkék volt. Ő pedig biztos Freja.
- Ő az ötödik? - kérdezte mély hangon Dimitri.
- Igen. - válaszolta Aiden. - Bemutatom nektek Sophie Oprist. Amerikából jött. Vagyis hozták.
- Üdvözöllek mindannyiunk nevében. Már nagyon kíváncsiak voltunk hogy ki lehet az ötödik különleges gyerek. Vagy felnőtt. Próbálgattad már az erődet? - kérdezte Dimitri.
- Gyerekkoromban. De az mind véletlen volt, mivel nem tudtam mit csinálok. Csak tegnap tudtam meg mi is ez.
- Freja ma tudta meg. Segíts neki amiben tudsz. - mondta félig már suttogva Dimitri.
Sophie bólintott. Majd odament a reszkető kislányhoz és megölelte.
- Nem lesz semmi baj.