Vérvonal

Az elhatározás

Aiden és Sophie lesokkolva álltak a fal előtt. Nem tudtak megszólalni.
Fent a teremben, Dimitri szinten nem tudott megszólalni. Nem hitt a szemének. Majd mögötte megjelent Sophie és Aiden.
- Hát ti?
- Takumi otthagyta a karkötőjét. - mutatta Sophie a kezét.
- Te is láttad. Igaz? - kérdezte Aiden.
- Igen. Tudtam, hogy az ő családja ismeri a legmélyebben ennek a vérnek a titkait, de nem tudtam, hogy ezt a komoly technikát is ismeri. Veszélyes ez a fiú.
Sophie aggódva váltogatta tekintetét a két fiú között. Ezt Dimitri észrevette és biztatóan a vállára tette a kezét. Majd bejött három állig felfegyverzett őr és megkérték őket, hogy fáradjanak vissza a szobájukba. Ők szó nélkül megtették amit mondtak. Visszaérve Dimitri teljes erővel beleütött a falba.
- A francba! Ha erősebb lennék, akkor ki tudnék jutni. Aiden! Segíts edzeni.
A fiú felállt, és odament barátjához. Megállt tőle úgy, kettő méterre, és megvágta a jobb kezén, az egyik ujját és a vért a bal tenyerébe folyatta. Ezután a jobb kezét felemelte, és a vér, több cseppre válva emelkedett ki a tenyeréből. Ezután Dimitri kihúzta magát és lehunyta a szemét. Aiden ekkor jobb kezét előre mozdította, ezzel a cseppek, akár a pisztoly töltények, sebesen elindultak, Dimitri felé, és végül mellkason találta a férfit. A nagyrésze csak szétrobbant ahogy a mellkasához ért, de néhány, sebet ejtett rajta, akár egy pisztoly lövés. A vörös fény újra felragyogott, és miután elmúlt, a fiú újra ép volt.
- Nem jó! - dühöngött a fiú.
- A labirintus lefárasztott. Pihenj egy kicsit. Holnap majd megpróbáljuk.
Dimitri felnézett, és dühösen azt mondta.
- Van egy tervem. Holnap, amikor vacsorát hoznak, megszökünk.
Sophie és Aiden meglepetten nézett rá. Dimitri leült a földre, ők mellé ültek, és elmondta a tervet. Mikor a végére ért, elhallgatott, és kíváncsian társaira nézett.
- Ha tényleg végre akarjuk hajtani, akkor felkell fejlesztenünk Sophiet.
- Rendben. Neked is okés? - kérdezte Dimitri.
- Igen.
- Remek. Akkor gyere. Én tanítalak először. - jelentette ki Dimitri. Felálltak és egymással szembe megálltak.
- Megtanítom neked azt amit az előbb Aiden csinált. - átadott neki egy üvdgdarabot. - Vágd meg valahol a kezed.
Sophie megvágta a jobb kezét. Majd gyorsan alátartotta a balt.
- Ügyes vagy. És most koncentrálj arra, hogy felemeld. Ezt úgy próbált először, hogy kenj egy picit a jobb kezedre, és próbáld úgy felemelni.
A lány követte a tanácsokat. Erősen öszpontosított a kezében lévő folyadékra. Aztán elkezdte felemelni a jobb kezét. Magasabbra és magasabbra. Meglepetésére a vér is elkezdett emelkedni. Ezután felemlte a balt is és elkezdte át passzolgatni, a vért egyik kezéből a másikba. Remekül szórakozott. Egyszercsak az egyik keze valahogy megcsúszott, és a véradag hatalmas zajjal a falnak ment. Dimitri csak nézett. Aiden megvizsgálta a lyukat amit ütött.
- Nagyon gyorsan tanulsz. Nekem ehhez a teljesítményhez hetekig kellett gyakorolnom. Na jó, akkor ezt fejlesztgesd tovább. Dimitri, beszélhetek veled egy kicsit?
A két fiú félrevonult.
- Aggódom érte. - kezdte Aiden.
- Miért?
- Ő az. Rá várt Takumi. Miatta edzették kicsi kora óta. Ő a másik alap pillér.
- Az nem lehet.
- Öt perc alatt megtanulni egy ilyen technikát, nem a mellékágra jellemző.
Hirtelen mindketten megdermedtek, majd Aiden akarata ellenére leült a földre. Mintha valami bábozna vele. Aztán hirtelen ez abba is maradt. Mindketten Sophiera néztek.
- Bocsánat. Véletlen volt. Már gyerekként is problémát okoztam ezzel. - szabadkozott kétségbeesetten.
- Tényleg ő az. - mondta rémülten Dimitri.