Vérvonal

Féltékenység

Sophie lágy, téli, napsugarakra ébredt. Nagyot nyújtózott, majd tekintete az ablakra tévedt. Mindenhol hófedte erkélyek és autók voltak. Maga mellé nézett és hirtelen kikerekedett a szeme. Harry, az egyik közelebbi barátja feküdt mellette, kezében egy könyvel, majd mikor észrevette Sophiet, kedvesen rámosolygott.
- Jóreggelt Sophieka.

- Sophie!
A lány kinyitotta a szemeit és pánikszerűen nézett körbe. Aiden ült mellette, aggodalmas arccal.
- Bocsánat. Felébresztettelek?
- Az nem kifejezés. Szó szerint lerúgtál az ágyról. Mit álmodtál?
- Sajnálom. Egy nagyon közeli barátom volt benne. Álmomban mellette keltem és olyan valóságosnak tűnt. De soha nem tudnék vele bármi olyasmit elképzelni. Jézusom. - megrázta a fejét, majd kicsit nyugodtabban, kiszállt az ágyból és elindult a fürdőbe. Megmosta az arcát, utána a konyhába ment és reggelit készített.
Miután végeztek, a lány, a szobájába ment átöltözni, amikor jelzett a telefonja. Harrytől, az álomban szereplő barátjától kapott üzenetet. Azt írta, nagyon szívesen találkozna vele. Sophie ezt irónikusnak gondolta, de beleegyezett a találkába.
- Aiden!
- Igen?
- Elszaladok egy pár órára, egy barátommal talalkozni, nem baj ha itt hagylak egy kicsit egyedül?
- Ha megengeded, hogy a gépeden játszak akkor nem. - vigyorgott a fiú.
- Csak nyugodtan.
Sophie gyorsan felöltözött, és elindult a közeli kávézóba. Amint belépett, rögtön meglátta hatalmas barna szemekkel rendelkező barátját. A fiú, vállig érő haját birizgálta, közben pedig a telefonján nézett valamit. A lány odament a fiúhoz. Harry felnézett és hatalmas mosollyal az arcán üdvözölte a lányt.
- Sophie!
- Szia, Harry! Nagyon rég nem láttalak.
- Én se téged. Tegnap elsétáltam a régi sulink mellett, és előjöttek az emlékek, és gondoltam találkozhatnánk.
Helyet foglaltak, rendeltek egy-egy kávét, és elkezdtek régi, iskolás emlékeket feleleveníteni, majd áttértek arra, hogy jelenleg ki hol tart az életében. Mint kiderült Harry egy alapítványnál dolgozik és állatokat ment és gondoz. Sophie tudta, hogy ő mindig is ilyen segítőkész és aktív volt.
Körülbelül két órával később, indultak el. Felértek az ajtóhoz amit Aiden nyitott ki. Szeme összeszűkült amint meglátta Harryt, de udvariasságból kezet fogott vele. Gyorsan bemutatkoztak, ezután Harry el is ment.
- Ő meg ki volt?
- Egy volt osztálytársam.
- Ő szerepelt az álmodban, ma reggel.
- Ezt honnan tudod? - kérdezte a lány rémülten.
- Amikor aludtál, egyszer kimondtad a nevét. Csak válaszolj őszintén. Ő az a Harry. Ugye?
- Igen, ő. De ez miben befolyásol bármit is?
- Miben nem? Gondold végig. - hallatszott hogy Aiden egyre idegesebb lesz. - Hirtelen feltűnik a jól kinéző, rég látott, feltehetőleg volt szerelmed, és még aznap találkozol is vele, plusz együtt jöttök haza.
- Féltékeny vagy rá?
- Igen. Ahogy Dimitrire is az voltam.
Aiden szemei már könnyesek voltak, és félig már kiabált. Sophie nem tudott megszólalni. Aiden szereti őt, és ő pedig nem vette észre ezt, és emiatt tudatalatt bántotta és majdnem hogy érzelmileg kisemmizte. A lány odament és megölelte a könnyes szemű fiút. Aiden viszonozta az ölelést.
- Bocsánat, hogy nem vettem előbb észre.
- Én is sajnálom. A te életed, te döntöd el, hogy kivel akarod megosztani. Ha Harryt választod, megértem.
- Harry meleg.
Aiden meglepett arccal nézett Sophiera aki, alig bírta visszatartani a nevetést.
- Micsoda?
- Igen, Harry meleg. Bocsánat, hogy nem mondtam az elején, de nem tudta, hogy ez lesz belőle.
Aiden megölelte Sophiet és halkan a fülébe súgta:
- Bocsánat.