Vérvonal

HA kijutunk

Sophie, Aiden hangjára ébredt. A fiú az ágy mellett guggolt és a nevét mondogatta.
- Sophie, Sophie!
- Mi az? Hogy kerülsz ide?
- Mind itt vagyunk. Mind az öten egy helyen.
Sophie felült és körbe nézett. Tényleg mindenki ott volt. Takumi a sarokban ült és a kezében babrált valamit, Freja az ágyán üldögélt, Dimitri pedig edzett. Két férfi érkezett a cellához. Kinyitották az ajtót és elvitték Freját.
- Hová viszik?
- Tudod, Frejának volt egy ikertestvére akit ezek a barmok megöltek, mikor hozták őket. Baleset volt de megölték. Azt próbálják kideríteni hogy neki van-e egyáltalán ereje? Mindennap elviszik és mi mindennap imádkozunk hogy visszahozzák.
Sophie megrémült. Szegény kicsi lány. Mit csinálhatnak vele? Aiden megfogta a kezét és felhúzta.
- Gyere, segítek előhívni a képességeidet.
Mutatott neki pár dolgot, Sophie pedig megpróbálta leutánozni. Egész jól ment. Közben Freja is visszatért. Szemei csillogtak a könnyektől és vöröslöttek a sírástól. Takumi megkérdezte van-e valami eredmény.
- Nincs. És ma még mérgesebb volt rám.
Láthatóan mindenkit megijesztett ez a hír.
Este Sophie nem tudott aludni. Sokáig forgolódott amikor Aiden tűnt fel az ágya végében.
- Rengeteget forgolódsz. Valami baj van?
- Bocsáss meg csak nem tudok aludni.
- Vettem észre. Azt hittem rámszakadsz az ággyal együtt.
- Nem szeretek felül aludni. Talán emiatt nem tudok nyugodt lenni.
- Miért nem mondtad előbb? Gyere, cserélek veled.
- Biztos?
- Nekem mindegy hol alszom.
- Nagyon köszönöm.
Helyet cseréltek és a lány lent már nyugodtan el tudott aludni.
Úgy egy órával később, arra ébredt hogy valaki a vállát rázza. Kinyitotta a szemét és a kislány állt előtte.
- Mi a baj Freja?
- Aludhatok veled?
Sophie kicsit megdöbbent a kérésen, de nagyon megesett a szíve a kislányon.
- Persze. Gyere csak.
A kislány bemászott az ágyba és megölelte Sophiet. Ő ezen elmosolyodott.
- Olyan vagy mint az anyukám. Neki is ilyen szép arca volt. - mondta a kislány halkan. - Aiden pedig olyan mint az apukám. Ha kiszabadulunk, lesztek az új szüleim?
Sophienak kikerekedett a szeme a hallotaktól. Egyáltalán lehetséges hogy egy gyerek ilyen hamar, ennyire kötődni kezdjen valakihez? Bár, mégcsak hat éves szóval miért ne?
- Hát persze.
Másnap reggel újra elvitték Freját. Aiden a lányhoz fordult.
- Remélem tudod hogy a tegnapi kérdést komolyan gondolta.
- Mire gondolsz?
- Tudod miért engem mondott apának?
- Miért?
- Mert én foglalkoztam vele a legtöbbet, amikor ide került. Te pedig, megbízható, kedves és látszatra is gondoskodó vagy. Bízik benned.
- Vállalom. Ha kijutunk, felnevelem.
- Nemes elhatározás.
Egy hatalmas roppanást hallotak. Dimitri volt az. Vérző kezekkel lépett el a szétvert faltól. Ekkor természet feletti dolog történt. A fiú kezei vörös fényárban kezdtek úszni. Aztán elkezdett alább hagyni és végül teljesen abba maradt. De nem csak a fény tünt el, a fiú keze is teljesen ép volt. Sophie teljesen elámult.
- Mit mondhatnék? Pezseg a vérem.
Később, egy férfi jelent meg négy dobozzal. Mindben vacsora volt. Sophie odament és miközben elvett egyet megkérdezett valamit.
- Elnézést, nem tudja mikor hozzák vissza a kislányt?
- Sajnálom hölgyem, de a kislány nem tér vissza többé.
Majd a férfi elment. Sophie nem bírt megszólalni. Csak két napja találkoztak, de olyan volt mintha már sokkal régebbóta ismerné. Aiden elindult a lány felé, de Dimitri megelőzte. Együttérzően megölelte a lányt aztán oda engedte Aident is. Takumi csendben ült a sarokban, és mintha ott se lett volna. Szinte senkivel nem beszélt, így nem érintette meg nagyon a dolog.